Kaptam tavaly egy kis naptárt, egész vicces világnapok is fel vannak tüntetve benne, például, hogy január 20. a pingvintudatosság világnapja. Úgyhogy ma igyekeztem gyakran gondolni a pingvinekre, pingvines mesét olvastunk reggel a kislányommal és egy rajnai rizlinget, afféle északi pingvinfajtát választottam mai bornak is.
Itthoni készletemből kifogytak az igazán északi tételek, a fehérek száma megint vészes szintre apadt, viszont rátaláltam a szeptemberi iloki, azaz újlaki kirándulásunk egyik zsákmányára, egy eddig kóstolatlan rajnai rizlingre. Nosza, bontsuk meg!
Ilok ugye Horvátország legkeletibb borvidéke, a Fruška gora, azaz Tarcal-hegység legnyugatibb lankáiról szüretelnek, a tengerszint felett kétszáz méterre vannak azok a fennsíkok, ahonnan ez a bor is származik.
Illatában bontás után rögvest előbukkan egy kis benzinkutas illatosító, amit jópárszor megmártottak a dízeltartályban. Ott van, de nem tolakodóan. Ahogy nyílik, melegszik, érdekes módon a gyümölcsök kerülnek előtérbe, barack és alma, némi egres.
Szájban korrekt savak, citrusok, édes barack, talán pár gramm maradékcukor is selymesíti, csúszós korty, kedves bor. Bár nincs benne igazán különleges, kiemelkedő, de olyan sem, ami miatt félretolnánk a palackot.
Ilokra az ember elsősorban a tramini miatt utazik, amit a brit uralkodóház kiemelkedő eseményein is szívesen fogyasztanak, ott elsősorban a jégbor és a kései szüretek a népszerűek, én a szárazokat is igen kedvelem. De találtunk már kiváló pinot blanc-t is a pincénél, sőt olaszrizlinget, azaz graševinát is bizony.
A rajnai rizling miatt útra nem kelnék, de mondjuk el tudnám képzelni akár egy füstös csíptetős ponty mellé, bírná szerintem még a szalonnázást, sőt a kulent, stifoldert is. 84/100 pont.