Van az úgy, hogy a diszkontban araszolgatok a kassza felé, a majdnem három éves közben a legharsányabb formáját mutatja a bevásárlókocsiban alig megmaradva, azon agyalok, hogy mit felejthettem el, amikor szembejön két crianza is, mindkettő ezres alatt. Este meg is bontom az egyiket (random választás volt, név és címke csupán), hadd szörnyülködjek.

Jó pár éve már annak - egészen ponto­san hat -, hogy útnak eredtünk egy nyári napon. Az úticél Báta volt, a “projekt” pedig, hogy hogy felkutas­suk azokat az értékeket, melyeket érde­mes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Mert bár sokan hiszik, hogy a Szekszárdi borvidék véget ér a vá­ros határában, illetve a környező dombok ölelése után, ez koránt sincs így. A Sárköz peremén, a Szekszárdi borvidék déli részén ugyanis van egy kis ékszerdoboz, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvi­rággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösök­kel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”

Alig száz kilométer választja el a fenti idézet íróját, Arany Jánost, aki Nagyszalontán írta a Toldit és Balla Gézát, akire a fenti mondás majd két évtizedig teljesen ráillett Ménesen. Mindannyiunk szerencséjére bírta a terhet. (Cikkünk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg, a Ménes-magyarádi borvidék bemutatásával együtt.)

Ha megkérjük az utca emberét, nevezzen meg kapásból három magyar borvidéket, Eger neve jó eséllyel sokszor fog felbukkanni, túlnyomórészt Tokaj és Villány mellett. Talán nem túl nagy lutri azt állítanom, hogy kevesek szájából hangzana el mondjuk a Mór, Hajós-Baja, Pannonhalma hármas. Amikor egy ilyen, nagyobb ismertségnek örvendő, fokozott figyelmet magára irányító borvidéken történik valami, annak magától értetődően erősebb lesz a visszhangja. Márpedig Egerben javában zajlik valami, és a Wineglass Communication szervezésében egy egynapos villámlátogatás során betekintést nyerhettünk a részletekbe.

Júniusban egy forgatócsoportot kísértem el Villányba, ahol elsősorban a Bock Borászatban forgattunk, de aztán több villányi téma is előkerült az apropó, a rezisztens szőlőfajták kapcsán. És nem mellesleg két palackot is beszereztem olyan tételekből, amelyek kereskedelmi forgalomba sosem kerültek.

Most következő receptünket Rohini Berry, a Káptalantótiban található Sárga Ház indiai származású, örökké mosolygó háziasszonya írta le nekünk. A Sárga Házról és tulajdonosainak történetéről a nyári Pécsi Borozóban írunk bővebben, addig is készítsétek el a receptet és bontsatok hozzá egy olaszrizlinget a Káli-medencéből!