Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).

 „… a legszebb megye Baranya” – szoktuk bíztatni a pécsi csapatot idegenben, de amikor én utoljára meccsen szurkoltam, még nem hittem volna, hogy ez a határ másik oldalán is igaz lehet. A hónap gasztrokulturális sztárja: a Szurdok fesztivál!

Kapkodjuk csak a fejünket, aranyeső hull a Pannon Borrégióra, telexen jönnének az eredményen, persze nekünk is csak e-mailünk van már. Aki még nem olvasta volna másutt, összefoglaljuk a lényeget. Annyit azonban ki merünk jelenteni előzetesként: az idei év legnagyobb dobásait a Sauska pincészet mutatta be. Hogy miért? A folytatásban kiderül!

Időben szólunk, a mostani hétvége túlzsúfoltságára való tekintettel: a jövő héten s azután is lesz borélet. Pécsett a POSZT-ot a Sétatér Fesztivál követi, a téren fröccsözünk, de június 19-én a Cella Septichorában a helyünk. Délutántól estig itt mutatkoznak be a Pannon Borrégió legjobb palackos borai, azaz amelyeket a szakmai zsűri kiválasztott. 25 bor, elvileg mindegyik mellett a borász tölt s mesél, jó kis rendezvény ez. Ráadásul alig egy hétre rá, június 25-én Budapesten lesz a repríz, az Ybl Palotában vendégeskedik a TOP25.

Szinte az utolsó pillanatban kapcsolunk, hogy ha már nyár eleje, akkor a versendi Juh és Juhfark Fesztivál, amiről pedig jó szívvel nem maradnánk le semmi pénzért. Mert a két szembenéző domboldalon nyitva van ilyenkor minden pince, a levegőt tambura szólam, és a birkapörkölt illata tölti meg.

Ha Szabadka, akkor legtöbbeknek a szabadkai piac jut eszébe. Egy időben igazi kultusza volt a Pécs-Szabadka bevásárló-buszoknak, de azért még ma is sok magyar rendszámmal találkozni, pedig már csak emlék a piac olcsósága. Nekem sokkal inkább Palics. A tó, az egykori monarchiát idéző Női Fürdő, az állatkert. Újabban pedig a két város között (az alig 10 kilométer felénél) egy oázis: a Shiraz étterem.

A szekszárdi kört vasárnapra időzítette a szerkesztőség, s mivel eleve lehetetlen lett volna minden nyitott Pünkösdi Pannon Pincét meglátogatni, rábíztuk magunkat a véletlenre. Az egész nap fenyegető vihar ellenére mindenhol vendégseregbe ütköztünk. Mondjuk ha valaki először látogatott Szekszárdra, fel volt adva neki a lecke, mert a belvárosból taxi vagy helyismeret nélkül bajosan lehetett kijutni a pincékhez. Szerencsére a térképtelenséget pótolták a barátinál is alacsonyabb tarifával dolgozó szekszárdi taxisok, de azért sokaknak mégiscsak hiányozhatott a centrum információs szolgáltatása. Sokan persze nem jutottak tovább a belvárosnál, de azért akadt néhány eltévedt csoport a dűlők között.

A jövő hetet nem lesz könnyű túlélni, gondolkodom így magamban, miközben igyekszem beprogramozni az időmet. Hétfőn a Pannon Borrégió TOP 25 borát választja ki a szakértő zsűri, de kedden már kezdődik egy vadonatúj fesztivál, a Surduk Festival, avagy Szurdok Fesztivál a határ horvát oldalán fekvő Baranyában. Ha kedden még nem is, de csütörtökön és pénteken ott a helyünk. Nekem főleg, elvégre az ősök hagyatékát kötelesség megőrizni.

A Pécsi Borozó nyári számában fiatal szekszárdi borászok véleményét kutatjuk arról, hol áll Magyarországon és a világban a borvidék, érdeklődik-e a közönség a Kadarka és a Bikavér iránt. A könnyebb örömökre szomjazók azt is megtudhatják, kapnak-e Taklerék bankkártya-leolvasót, folyik-e vörösbor gombnyomásra Mészárosék borkútjából, vagy hogy Sebestyén Csaba kutyája borról kapta-e a nevét.

Francia sajtok, francia borok - magyar kastélyban. Sok szó nem kell. Mi nem haboztunk. Miért is tettük volna? Hőgyész csak egy ugrás Pécsről, de ezt innen, sőt még közelebbről sem tették meg sokan. Kár, mert jó volt. Nem értünk a sajtokhoz, még talán annyira se mint a borokhoz, de szeretjük mindkettőt. Ez talán már elegendő is egy röpke beszámolóhoz. Ami következik is.