Ha eddig nem volt, mára két irigyem biztosan lett. Az egyik a barátom, akinek azt mondtam, hogy nem lesz szükség még egy sofőrre Kisharsányba, a másik a feleségem, aki nem jöhetett el egyik kedvenc helyére, nászutunk emlékezetes állomására. Ezúton is bocsánat érte, de a Vylyan Szőlőbirtokra most dolgozni mentünk és a szintén méltán híres szekszárdi Heimann családot vártuk fényképezőgéppel, tollal és jegyzetfüzettel.

Olyan tételeket sikerült nemrég megkóstolni, amelyekből nem sok (pár száz talán) palack készült, de értékeiket semmiképpen sem hagyhatjuk szó nélkül. Bár jól tudjuk, az, hogy valamiből kevés készül, még nem garancia arra, hogy jó is lesz. Ezek a borok azonbantényleg különlegesek, egyediek és nem a megszokott trendeket követik.

Végre felcsillan valami remény, hogy Pécs magabiztosabban kezdi kihasználni, alakítani, újraírni, kitalálni a saját legendáit, megtéve az első lépéseket afelé, hogy vonzó turistacélpont legyen. Legalábbis ez a gondolatmenet fut végig a fejünkben, ahogy állunk a nemrég nyílt Eozin Kávézó előtt. Miért is kellett ennyi idő ahhoz, hogy valaki végre ne idegen nyelven, de legalábbis Pécshez egyáltalán nem kötődő névre keresztelje vállalkozását?

Ahogy a tavaszból haladunk a nyárba, az ételek és italok világa iránt legalább mérsékelten érdeklődő polgárok a legkülönbözőbb helyeken találkoznak a szezonhoz kötődő, gyorsan változó divatokkal és trendekkel.

Nyári napokon gyakran érezhetjük a konyhákból kiszökő lecsóillatot. Nem véletlenül: a lecsó a nyár egyik legjellemzőbb étele. A magyar háztartásokban sokféleképpen készítik. A zsiradék mibenlétében, a hagyma, a paprika szeletelésének módjában, a paradicsom hámozásában, az ízesítésben is jelentős eltérések mutatkoznak. Az alap lecsó számtalan módon variálható, ízlés szerint készíthető rizzsel, tojással, tarhonyával, burgonyával, kolbásszal, tökkel, zöldbabbal, gombával stb. Elmondhatjuk: ahány ház, annyi lecsó. Következzék most egy alap lecsórecept úgy, ahogy én készítem.

Négy éves lesz idén az Ördögkatlan Fesztivál. Augusztus 3–7-e között a megszokott hangulatban és környezetben átváltoznak művészeti központtá a villányi borvidéki falvak. Augusztus 3-án este a nagyharsányi focipályán Kiss Tibiék lépnek a mikrofonhoz, tehát mint minden évben Quimbyvel indul a Katlan, és záródik augusztus 7-ről 8-ra virradóra Lovasi Andrással, meg a Kiscsillaggal.

Bonyhádot elhagyva, Bonyhádvarasd felé fokozatosan alakul át a táj. Lassan dombok vesznek minket körül, és ahogy az autóval vesszük a kanyarokat, egy hatalmas szőlőültetvény magával ragadó látványa fogad minket. Rögtön meg is fogalmazódik a gondolat, hogy visszafele itt mindenképpen lőni kell néhány fotót. Ekkor még csak nem is sejtjük, hogy ez a százhektáros terület ad otthont a bonyhádvarasdi Bernát Pince szőlőjének is. A 450 lelkes falu kicsi és barátságos. A templommal szemben az asztalosműhelybe fordulunk be iránymutatásért, ugyanis sehol egy tábla, ami jelezné a Bernát Pincét. Egy idős néni rögtön mondja is, hogy jó helyen járunk, már várnak ránk.

A nyári szám tesztgyőztes borai mellé készítettek vacsorát az Enoteca Corso konyháján. A borbírák pontjai alapján három villányi pincészet négy bora lett győztes, egy habzóbor, egy rozé, egy cabernet franc és egy fehér házasítás mellé készült könnyed nyári vacsora.

Már éppen temetni akartuk a Citrom utcát, pedig vannak itt jelek arra nézve, hogy lehet ezt máshogyan, elég csak az újranyitott Caprira gondolni, mely simán üti a többi fagylaltozót és cukrászdát a városban. De most nem a profiterolért jöttünk ide, hanem a Rundó kerthelyiségéért, mely a maga elszigeteltségével és nyugalmával igen vonzó célpont egy zsúfolt nap közepén.

Hagyományos nyílt kóstolóprogramjaik következő eseményén most borlekvárokat lehet kóstolni a Sipőcz Házban pénteken, a koraesti óráktól.