A jóformán édes borairól híres Tokaji borvidék egy egészen új arcát mutatta be a legutóbbi szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetemen. A borközönség nagy részének Tokaj neve ma még mindig egyet jelent az aszúval. Erre azonban a kereslet igen csekély, az átlagfogyasztó nem igazán engedheti meg magának az 5 és 6 puttonyos aszúkat a mindennapok során. Jó ha ünnepekkor előkerülnek ezek a tételek vagy akkor sem. Tokaj természetes édes borai a magas áraik miatt nehezen állják a versenyt a borpiacon, a mesterségesen édesített borok ugyanis kielégítik a nagy többség édesborok iránti igényét.

A vörösök mindig népszerűek, a syrah-nak meg divatja is van talán. Szép számban összejöttünk ismét a borszakkörön, hogy ezt a fajtát kóstoljuk meg szisztematikusabban. Nyolc bor volt a tervben, tíz lett belőle. Nem bántuk meg, sőt mindenki talált kedvencet. 

A borszemináriumok történetében első alkalommal kellett várólistát kialakítanunk, mivel több mint 120 érdeklődő jelentkezett be előre a villányi merlot lehetőségeiről beharangozott előadásra és kóstolóra. Bock József neve, a merlot híre, vagy Villány kedveltsége okozta, nehéz megtippelni, de végül mindenki befért a tervezett 100 hely megtoldásával, bor is jutott elég, az apróbb szervezési malőrök ellenére talán jól is érezte magát minden résztvevőnk.

A keddi kóstolók sorát folytattuk nemrég, bár a Húsvétot követő pár nap igencsak húzós-szervezős volt (borszeminárium, Portugieser du Monde és zárásnak egy borszakkör), így csak most jutottam el odáig, hogy a jegyzetekből olvasható változatot írjak meg. Az eleje még nagyon jónak tűnt, a végére bepunnyadt a sor, a vörösek nem voltak kiemelkedők.

A Portugieser du Monde-ra jelentkezett a Lantos Borászat Soltvadkertről, nyertek is egy ezüstöt, de nem is annyira mellesleg küldtek még pár tételt, kóstoljuk meg, mi is készül a házuk táján. Nem voltuk restek, s bár SzabóZé épp nem volt itthon, nekiestünk a főleg fehér sornak. Csalódás nem igazán volt, talán csak egy-két bornál hümmögött a kóstolótársaság.

Az egyik keddi kóstolóra érkezett egy karton bor Tokajból. A Holdvölgy Pincészetet jómagam kevésbé ismerem, azt viszont tudom, hogy a borászuk Gincsai Tamás, aki egykori vylyanosként részt vett egy-két pécsiborozós kóstolón is. A borok vakon érkeztek, de hát Tokajt illik felismerni egy bármilyen sorban, harminc bor közt is. 

Másodszor rendeztük meg a Portugieser du Monde-ot, a portugieser-termelők és borok nemzetközi szemléjét: a borversenyre hat országból 72 minta érkezett, míg a nyílvános kóstolón több mint 20 pincészet boraival találkozhatott a közönség. Az egyre több szálon nemzetköziesedő szemle zsűrije megismerkedhetett Péccsel és Villánnyal, mi pedig eddig ismeretlen borvidékek és termelők oportóival. Három champion, 19 aranyérmes, no meg az ezüstösök, a teljes lista a hajtás alatt.

Még két nap és indul a Portugieser du Monde, hét ország portugiesereinek megmérettetése, majd zárásként egy közönségkóstoló a pécsi Zsolnay Negyedben. A nemzetközi zsűri három kategóriában oszt ki egy-egy champion–díjat, valamint arany- és ezüstérmeket, a legtöbb díjazottat meg is kóstolhatjuk szombaton.

A siller igazi hangulatteremtő bor. A Fuxlik pécsi bemutatkozása sikeredett az egyik leghangulatosabb borszakkörré, túlcsordultunk létszámban és vidámságban egyaránt. Tizenhárom sillerbort kóstoltunk végig, félidőben vacsoráztunk is, szekszárdi vendégeink reményeink szerint szép emlékekkel távoztak. Nekünk tetszett az este, a Fuxlik, noha tudjuk, hogy nem az műfaj fogja megváltani a borvilágot, de mindenképpen szimpatikus színfoltja a magyar bortérképnek. Kis kalauz tizenhárom Fuxlihoz.

Bor-Bokszra gyűltek a borszerető emberek egy hete a Kalamárisba, villányi és szekszárdi kihívók voltak a borkóstoló terítékén cabernet franc formájában. Élénken élt még a legutóbbi pinot noir gála az emlékünkben, ahol némileg szélsőséges volt a borok palettája, itt ezúttal erről szó sem volt, azt mondhatjuk, hogy az itt szereplő összes tétel, szinte kivétel nélkül hoztak egy jó színvonalat, egy-egy igazán kiugró eredménnyel megspékelve.