Ez a kérdés hangzott el a Szekszárdi BorEgyetem utolsó előadásán. Valóban jogos, merre is tart a Szekszárdi borvidék, merre tart a szekszárdi bor? Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy nagyon is jó irányba. A borászok tudatos munkájával és összefogásával sikerült elindulni azon az úton, melynek célja a borvidék arculatának kialakítása, valamint egyedivé tételének elérése. Mára szinte mantraként hangoztatják a borászok, hogy a kitörési pont egyértelműen a kékfrankos- kadarka-bikavér háromszög körül forog.

A dúzsi Lehmann pince még úgy is felüdülés volt, hogy a völgységi borászatokat járva egész héten gyönyörű helyeken fordultunk meg csz kollégával, egy készülő kiadvány kapcsán. „A nagy jobbos kanyarnál forduljatok balra, először az aszfalt fogy el, aztán a betonos út, utána vége lesz a kavicsosnak is, majd amikor már csak földes út van csak gyertek tovább, amíg el nem fogy a villanyvezeték. Na, ott kell balra fordulni, ha hozzánk jöttök." Nagyjából így igazított minket útba Lehmann György, aki a kilencvenes években kárpótlásból vett egy erdő szélén hat hektár egybefüggő területet.

Egy kicsit megkésve számolunk be a Szekszárdi BorEgyetem májusi programjáról, így azonban még aktuálisabbá vált a téma. Nyakunkon a nyár, javában benne vagyunk a foci vébében is, megérett az idő a rozézásra, fröccsözésre. A rozé partykelléknek is nagyon jó, igazi csajozós ital, hisz megvan az a jó tulajdonsága, hogy nem kell rajta sokat agyalni.

Egy ideje nem iszom bort. Na jó, ez nem igaz, de biztosan kevesebbet. Akkor is főként fröccsben, a Sétatéren. Amióta az sincs, itthon nem igazán bontok meg egy palackot. A meccsekhez meg sört vesz elő az emberfia, az itthoni tartalékok is elkerültek, majd véletlenül éppen Prágába utaztunk el, lett is némi utánpótlás. Bár az igazat megvallva, nagyjából eddig tartott ki a sörözéses lelkesedés, ezért is írom meg gyorsan a posztot, ma estére már lehet, hogy nézek valamit a pincében.

A nyár kétségtelenül a fesztiválok ideje - számomra is. Nem minden esetben a boros rendezvényeké, hiszen más is az érdeklődési körömbe esik, de inni azért mindenhol iszunk. Hol módjával, hol kevésbé, de sohasem a véletlenre bízva. Mára rendszeressé vált, és némiképp el is várják az ország másik felén élő motoros barátok, hogy a fesztiválokra borokkal felpakolva érkezzek. Javarészt hazait viszek nekik, de mostanában más tájegység borai is terítékre kerültek.

Pontosan 104 magyar bort díjaztak a Decanter World Wine Awards idei versenyében, amelyre összesen 52 országból neveztek 15.007 bort. A 224 fős zsűri 10.455 bort díjazott valamilyen formában, a legmagasabb szint a regionális trófea, amelyet 25 bor érdemelt ki, köztük kettő Magyarországról, emellett 454 aranyérmet is kiosztottak. Egy trófea Tokajba, egy Szekszárdra, a részletek a kattintás után.

A Pannon Borrégió Top25 borversenyének közönségkóstolója jó eséllyel pályázhatna a legtöbb helyszínt megjáró pécsi rendezvény címre. De, mivel a valóságban nincs ilyen cím, inkább egyéb, valós érdemeit soroljuk a 2014-ben a Corso Hotelben helyet kapó eseménynek.

2010 szomorú év a magyar zenetörténetben, legalábbis egy Kispál és a Borz rajongó szemszögéből. Négy éve töretlenül bizakodtunk az újrakezdésben, így amikor felröppent a hír egy ötállomásos koncertsorozatról, az olyan volt, mintha előrehozták volna a karácsonyt. Észszerű lett volna a szomszédban megrendezett Fishing on Orfűre menni, de természetesen a jegyeket már elkapkodták, így mit tehet az ember, felkerekedik és többszáz kilométert utazik. Persze, hogy nevet is adjunk ennek a kiruccanásnak, mindezt “munka” címszó alá soroltuk be, a felvidéki turnéállomást pedig úgy vettük célba, mintha  szigorú szakmai szempontok vezérelnének bennünket, és a szlovák borokkal mindenképp meg kellene ismerkednünk

A nyolcadik keddi kóstoló beszámolójának második része következik, lassan a folytatásos regény vagy filmfolyam forgatókönyve is kialakul, amiben titkos merlot-készletre bukkanunk egy elfalazott pinceágban, de a végére kiderül, hogy az valójában egy szupertitkos kadarka-klón termése volt, amit heavy toasted kapuk mögött, lakat alatt őriznek, nehogy kiderüljön, a fajta többre képes, mint a cabernet sauvignon. No de vissza a valóságba. Jöjjenek a kóstolt borok.

Amikor a pannonborboltos srácok azt mondták, hogy van vagy hatvan kóstolásra váró bor a raktárban, rögtön a kettéosztást javasoltuk többen is. A múltkor a fehéreket bontottuk meg, legutóbb a vörösek kerültek sorra, de azért két fehérrel indítottunk a rend kedvéért. Szerencsénk volt, gyökérnapot sem fogtunk ki, és a kóstolt borok nagy része is teljességgel rendben volt, szóval két részben jön a beszámoló, az olvashatóság mindenekelőtt.