Úgy kezdtem első szlovákiai pincetúrámat, hogy a határtól számított negyedórán belül összetörtem a kocsimat. A részletektől eltekintenék, de némi segítséggel közlekedésre alkalmassá tett járművemmel azért eljutottam Trnavába, azaz Nagyszombatra. A város melletti szőlőhegyen, Suchá nad Parnouban, azaz Szárazpatakon megpróbáltam megfeledkezni az autóról és a borokra koncentrálni. Szívélyes vendéglátóim voltak, két pincészetnél is betekintést nyerhettem a borok és készítőik világába, az autószerelő számláját látva azt nem mondhatom, hogy megérte odamenni, de aztán mégis.

Két borvidék két kiemelkedő borásza, dr. Bodri István és Kovács Sándor fogott össze és rendezett közös borvacsora estet Pakson, a Fabro Pincében. Valódi gasztronómiai élményben volt részük a vendégeknek, hiszen a változatos fogások felvonultatása jól illusztrálta a magyar konyha sokszínűségét, mellyel a színes borpaletta tökéletes összhangot alkotott és rendkívüli harmóniát sugárzott. 

Március 20-án tartották Budapesten a Macaron Napot. Ez egy rendszeresen, ezen a napon megtartott nemzetközi esemény, ahol a színes kis sütemények játsszák a főszerepet. Hagyományosan Párizs a “süti ünnep” fellegvára, de immár harmadik éve hazánk is csatlakozott ehhez a kedves kis mozgalomhoz. 

Folytatódott a tematikus borestek sora a Kalamárisban, a hónap első csütörtökén általában Szabó Zoli szokott kóstolót tartani egy-egy fajtából, azonban most rendhagyó módon péntekre csúszott az esemény, mivel a házigazda nagyon északon, Észtországban kalandozott. Talán tovább is maradt volna, de szerencsére a cirfandli hívó szavára időben hazatért.

Jó pár évvel ezelőtt még mindenki elszörnyedt volna, ha a bort csokoládéval (bonbonnal) vagy kávéval párosítják, együtt kóstolják, kóstoltatják. Mára azonban nemcsak hogy divatja lett ezeknek az összeállításoknak, hanem egyre nagyobb sikerrel szervezik az ilyen jellegű kóstolókat, és egyre-másra kerülnek elő a különféle variációk.  Március 26-án a szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetemen egy rendhagyó előadást rendeztek meg: Tóth Sándor háromszoros magyar barista bajnok, világbajnoki 6. helyezett (és még sorolhatnánk további címeit), egy sajátos gasztronómiai utazás kíséretében bebizonyította, hogy igenis kerülhet a kávé és a bor egy asztalra.

Volt ez a kóstolónk. Ami keddenként szokott lenni. A pannonborboltosokkal. Ha összejön 20-30 bor. Elvileg volt annyi, a gyakorlatban talán fele sem. Van ez így, nem is foglalkozunk azokkal. Bár az mondjuk érdekelne, hogy a látványra, külcsínre milliárdokat költő kéthelyi Ax & Ax  miért nem foglalkozik a borok minőségével is, amit nem igazán követ a beárazásuk (ld. ötszáz eurós csúcsvörös), de ez mellékszál. Jöjjenek inkább az iható borok, mikből mi is szívesen kérnénk még egy pohárral.

A Pannon Borrégió kiemelt rendezvénye az évente megrendezett TOP25 borverseny, a borrégió négy borvidékének (Pécs, Szekszárd, Tolna és Villány) versenye. Rangos és független zsűri választja ki vakteszten a régió 25 legjobb palackos borát. A jelentkezés megindult, a versenyt május 14-rendezik meg Mecseknádadon, a díjátadó-bemutató-kóstoló június 21-én lesz Pécsett.

Március 22-én lezajlott a Fekete Borpince első borvacsora rendezvénye. Mivel Feketéék számos programot kínálnak a borkedvelőknek, így mi is rendszeres, visszatérő vendégek vagyunk náluk. Mint mondtuk, első kísérlet volt egy ilyen jellegű rendezvény lebonyolítása a pince életében, és apróbb fennakadásokkal ugyan, de sikerült megvalósítani, négy óra elteltével pedig minden vendéget elégedetten útnak ereszteni.  

Az valahogy mindig élmény, amikor Tiffán Ede a házigazda. Nemegyszer hallgattam már kóstolókon, mindig volt olyan mondata, története, ami miatt érdemes volt ott lenni. Ezúttal a látogatás hivatalos célja az új panzió megismerése volt, de azért egy tizenegy boros sor is lecsúszott.

Tíz borát mutatta be Lelovits Tamás a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka legutóbbi kóstolóján. Ha címszavakban kellene felidézni az estét, akkor csak annyit mondanék, hogy friss, gyümölcsös illatok és ízek, elegáns hordóhasználat.