Ahogy megígérte, SzabóZé hozott néhány ismeretlen bort váratlan utazásairól. Legutóbb két petit verdot került sorra, mindkettőt Macedóniában zsákmányolta. Hogy mit tud ez a fajta ott délen? Kíváncsiak voltunk mi is.

Amikor 2012-ben először hirdettük meg a Brill Pálinkaházzal közös receptversenyünket, nem hittük volna, hogy hagyományt teremtünk és folytatása is lesz a sztorinak. Elsőre csak le szerettük volna tesztelni, hogyan is kerül a pálinka a tűzhelyre, vajon milyen a pálinkával főzés fogadtatása olvasóink, no meg a gasztroblogoszféra köreiben. Elsőre a vártnál sokkal több pályamű, recept érkezett, a visszajelzések jók voltak, így tavaly ősszel újra meghirdettük a receptpályázatot. És még több recept érkezett, el is húzódott az eredményhirdetés, de el nem maradt.

Rendületlenül valljuk: a portugieser Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtája, amely a borvilágban sajnos ritkán kerül reflektorfénybe. Tavalyelőtt csak villányi portugieserekkel rendeztünk kóstolót, tavaly már nemzetközivé bővítettük a mezőnyt és természetesen idén is meghirdetjük a Portugieser du Monde borversenyt. A portugieserre ne legyintünk, ne intézzük el azzal, hogy az egy egyszerű bor, egy friss vörös, mert nem csak az – ezt szeretnénk megmutatni 2014. április 26-án a pécsi Zsolnay Negyedben, ahol már másodszor mutatkozhatnak be a portugieser termelői. 

Hogy a borturisták térképére Paks is felkerült, abban nagy szerepe van a Fabro pincészetnek, és a tulajdonos Kovács Sándornak. Ezúttal Hetényi Jánossal látogattunk el a sillerek fellegvárába.

Bár Fabrice Gonet, a pécsi Francia Egyesület egykori igazgatója már tíz éve elhagyta a várost, soha nem tudott és nem is akart elszakadni Pécstől. Évente többször is visszajár, hogy hobbiszakácsként a barátainak és a nagyközönségnek főzzön a Pezsgőház Étteremmel közös, jó hangulatú, kreatív vacsoraestjein. Jövőre street food vonalon erősítene, és az utcán szeretné kóstoltatni a vietnámi konyha különlegességeit.

Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.

Belül puha, kívül roppanós, ízes és akkora adag, hogy egy lángossal két szabadon választott étkezést is letudhatsz belőle. Hát még ha töltöttet kérsz. Egy baconös, savanyú káposztás és sajtos elfogyasztása közben Szalai Gáborral (ismertebb nevén Maci) beszélgettünk.

Megdöbbentő a hasonlóság Napa-völgy és a Trák Alföld között. Mint később kiderült, az egyik legelismertebb bolgár borszakíró az első pillanatban, mikor rápillantott Bulgária ezen borrégiójára, azonnal a legnevesebb amerikai borvidékhez hasonlította. Majdnem pontosan egy éve onnan írtam beszámolót magazinunk Egynegyed rovatába. Az összehasonlítási alap tehát adott.

Ha a Villányi borvidékről esik szó társalgás közben, akkor az esetek döntő többségében a hasonló nevű hegység keleti végről szól a fáma, de sokszor elfelejtik az emberek, hogy bizony Villányon kívül is remek adottságú területek sorakoznak a környező lankákon. Ugorjunk át képzeletben a Kopár-dűlő nyugati oldalára, a meddőhányók alatt emelkedik ki a ma is működő kőbánya poraiból Nagyharsány, ahol jelenleg ellentétes irányú tendenciák figyelhetők meg, ugyanis beültetésre váró helyből, felújításra szoruló pincegödrökből egyre több van, ezzel szemben echte nagyharsányi borászból sajnos egyre kevesebb. Három jeles képviselőt mutatunk be közülük alant.

Hosszú ideje az üveg jelenti az alkoholos italok csomagolását, hiszen 2012-ben 200 milliárd darab fordult meg a kereskedelemben, igaz, 74%-ban a sörök részesednek ebből a piacból, míg a borok 11%-ot képviseltek. Az olyan tradicionális borrégiókban, mint például Nyugat-Európa, ahol az összes bor fele kerül üvegben értékesítésre, nem meglepő, hogy egy-két érdekes kezdeményezést láthatunk a csomagolás megváltoztatására.