Talán eddig még soha nem látott számú palack gyűlt össze a Szerdai Borklub aktuális kóstolójára. Érthető, hiszen népszerű a merlot, és a környéken nem sok pincét találni, ahol ne foglalkoznának vele, és általában jól is érzi magát a délebbi borvidékeinken. Reménykedtünk, hogy a kóstoló végeztével kicsit kiszélesedik a látókörünk a merlot-t illetően, találkozunk általunk eddig még nem ismert arcaival. A hazai merlot-körképbe egy vendégművész is érkezett, de a vakkóstoló ellenére mindenki kiszúrta a kaliforniai bort...
Tölgyfahordóban érlelt, narancsos, pirosas megjelenésű rosé. Illata nagyon lassan mutatja meg magát, narancsot (narancshéjat) és vaníliás jegyeket vélünk felfedezni. Idővel jön egy kis szamóca, málna is. Nekem kicsit fülledt és szúrós. Ízében is megjelenik a narancshéj kesernyéje. Lassan hömpölyög a pohárban, nem frissítő jellegű ital. A korty elég tartalmas, de viszonylag hamar lecseng. Nekem nem elég gyümölcsös, az általam kóstolt fahordós rosék krémességét sem mutatja. Nem megszokott roséstílus és semmiképpen sem nyári fröccsrosé.
Világos, halványpiros szín. Kicsit visszafogott, nem kirobbanó, de kellemesen gyümölcsös és fruttis illat. Zamata szinte teljesen ugyanezt hozza. Nem lehet harapni, nem is túl hosszú, de kellemesen gyümölcsös. Leginkább talán a málna dominál. Könnyedén lecsúszik, a pici csípősségét a hőfok számlájára írjuk. Egyszerű, könnyen érthető rosé, még élvezhető egy rövid ideig. Kevesebbet ad az előzőnél, de még élete vége felé közelítve is kerekebb annál.
A pohárban fiatalosan mozog, többen is azonnal céklára asszociálnak a színét látva. Elsőre elég nyers és jellegtelen az illata, de jót tesz neki a levegő, szépen nyílik. Már itt is érezhető a fahordó, mellette karamell, (ét)csoki tűnik még fel. Az első korty még elég agresszív. A visszakóstoláskor már teljesen letisztul, nagyon zamatos korty. Melegséget áraszt, markáns tanninjai is simulnak kicsit, jön meggy, keserű étcsoki. A végét még beburkolja a fa és a füst. Érdemes lesz később újrakóstolni. Van benne potenciál.
Világosabb, könnyedebb megjelenésű bor. Markáns brandy-s, konyakosmeggyes, hideg és édeskés illatjegyek, már itt is felbukkan némi alkoholosság. Néhányan némi maradék cukorra is gyanakszanak. Ízben szinte ugyanezt hozza, csipetnyi tejcsokival és kakaóval. Tanninjai egészen puhák a korához képest. Akik korábban maradékcukrot emlegettek, most már szinte teljesen meg vannak győződve erről. Maradékcukor nincsen benne, valószínűleg a magas alkoholtartalom a ludas az édes érzetért. Lecsengése nem túl hosszú, de ez is szép mindenképpen jövő elé néz.
A három kétezerhetes tétel közül jelenleg ez van a legkevésbé egyben. A pohárba szagolva azonnal barrique hordót érzünk, szép lassan próbál előbújni a fajta. Meleg, fülledt, aszalt gyümölcsös, lekváros illatok. Íze egyelőre még hordóvezérelt, de a fa mögött bujkálnak a gyümölcsök, szilvalekvár, csipetnyi kávéval és édeskével a végén. Erőteljesen szárít, de valószínűleg sokat fog még simulni a szerkezete. Közepesen testes a bor, egészen hosszú, reméljük képes lesz dűlőre jutni a tölgyfával.
Mély bíbor lila szín. Intenzív és friss illatában a gyümölcsösség mellett megjelenik egy földes, avarra, humuszra emlékeztető jegy. Többen is szentjánoskenyérhez hasonlítják, néhányunknak a frissesség zöldes illatba csap át. Mindenesetre sokat ígér az illata. A korty még kócos, nem harmonikus. Találunk benne csokit, kávét, fekete szedret. Nagyon friss és húsos, szinte ropogós, de még kell neki némi idő, hogy kikerekedjen. Nincsen évtizedes potenciálja, némi palackérés után kiváló kísérője lehet a baráti összejöveteleknek. Ár-érték aránya is kitűnő.
Az első 2006-os tétel a Pécsi Püspöki Pincészet villányi merlot-ja. Visszafogott illatokkal mutatkozik be, édeskés, lekváros jelleg pici illóssággal. Később sem nyílik ki. Mintha fáradna a bor, öregedő jegyeket mutat. Ízben is lekváros, meggyes, savai eléggé előtérbe kerülnek. Zamata hamar elillan a szájból, viszont a savai ellenére is elég jól iható. Vékony bor, nem nyújt hosszú és maradandó élményt, de szerkezete korrekt és viszonylag harmonikus.
Bíbor lila szín, némi pirosas beütéssel. Illata mindenkit megfog, intenzív és összetett. Melegséget áraszt, délies jellegű sok-sok gyümölccsel és némi szivarfüsttel. A fahordó kellemesen meghúzódik a háttérben. Belekortyolva végre nem csalódunk. Telt, koncentrált ízek, hosszú lecsengéssel. Étcsoki kis kakaóporral keverve, málna, szeder és aszalt szilva. Szép hordóhasználat, ami idővel valószínűleg teljesen belesimul a textúrába. Magas alkoholtartalalom, néhányunknak túlságosan is magas, nekem abszolút nem lógott ki. Az este egyik legszebb merlot-ja, jelentős potenciállal.
Megjelenésben hasonló az előzőhöz. Talán még fiatalosabb. Ez is nagyon gyümölcsös, friss, fontos szellőztetni, akkor mutatja meg igazán magát. Hűvösebb stílusú, nem melegséggel és aszalt ízekkel hódít. Inkább kicsit fickósabb, karcosabb az átlagnál, valószínűleg markáns savai miatt. Van benne csipetnyi kakaópor, kellemesen kesernyés étcsokival a végén. Nem annyira koncentrált és nagy testű, mint az előző tétel, de talán könnyebben iható. Nem egy átlagos merlot, egyedi és nagyszerű cáfolata a – az este során vita tárgyát is képező - merlot nőies jellegének.
Meghálálja a hosszú levegőztetést, szépen kinyílik. Sokaknak az első igazán merlot-s tétel, elegáns, a pohárba szagolva a picit túlérett szilva illata a legintenzívebb. Belekortyolva derül ki, hogy mennyire fiatal még ez a tétel. Érezhetően nagyszerű alapanyagból készült, nagyon koncentrált és testes. Főleg fekete bogyós gyümölcsök tűnnek fel. Viszont még nagyon nincsen egyben, nyers cseresség, magas alkohol és savérzet jellemzi. Hosszú a lecsengése, de hamar kiürül a korty, és csak a tannin marad a szájban. Két-három év múlva kóstolnám újra.
Villányi és országos borversenyeken is számos elismerést begyűjtő tétel. Az este legsötétebb színével nyit. Illata mély édes, kókuszos, tejcsokiba mártott vaníliarúd, némi füsttel a végén. A pohárba kitöltve szinte érezni a súlyát, a vastag gliceringyűrűk szinte vánszorognak a pohár falán. Nagyon testes és sűrű anyag, 15-ös alkoholja sem éppen elhanyagolható. Kerek bor, sok-sok csokival, talán tanninjai zavaróak picit. Nyalós a korty, az első kóstolás után is még hosszú percekig a számban érzem. Nehéztüzér, nekem legfeljebb két pohár esne jól egy tartalmas étel kíséretében.
Érdekes bor. Nem találunk benne semmi merlot-ra emlékeztetőt, mégis többeknek tetszik, vagy legalábbis érdekesnek találják. Színe öregedő sárgás, barnás narancshéj. Illatban mindenki felfedezi a kaprot és a (kovászos) uborkát. No meg gyógynövényeket. Ízben felbukkanik egy csipetnyi káposzta, valakinek svédcsepp ugrik be azonnal. Idővel előtűnik némi ásványosság is, elgondolkodunk, hogy nem pinot-t kortyolunk-e. Valaki némi iróniával nagy terroir bornak nevezi. Közepesen testes és hamar lecseng.
Megjelenésében ez is öregedő. Kellemetlen keserű jegy tűnik fel illatában és ízében is. Kicsit a kémia szertárban érezzük magunkat. Bujkál azért csipetnyi kellemes gyógynövényesség és szantálfa illatában. Íze valamivel többet nyújt, étcsokis, kicsit vaníliás, de a tanninjai eléggé bántóak. Fogyasztható, de ez a palack nem a bor legszebb arcát mutatta.
Világos színvilág. Szép, bár nem kirobbanó, kakaós merlot illat. Az itt is megjelenő (pikáns) fűszeresség a borba kortyolva is felbukkanik. Pár napra az asztalon felejtett marcipán, kakaóporral meghintve. Nem túl intenzív gyümölcsösség meggyel és szederrel. Savai élénkek, valakinek túlságosan is. Kellemes, könnyedén iható merlot, az évjáratot ismerve már ez sem lebecsülendő. Semmiképpen sem tartogatnám sokáig.
Édeskés, kellemes csokis illat. Ízében is fellelhető ez a kellemes csokisság. De mellette megjelenik egy kellemetlen keserű, zöldes, éretlen íz, ez sajnos végigkíséri a kortyot. A végén pici földes, gombás jegy bukkanik fel, ez kicsit izgalmasabbá teszi. Korrekt, egyszerű szerkezet. Kicsit hígnak érzem, el lehet vele poharazgatni, de nem fogjuk még napokig emlegetni.
Zárkózott, nagyon lassan mutatja meg magát. Parfümös, narancsos illatvilág, a barrique hordón keresztül szippantva. Ízben is érezzük a narancsot, de már kandírozott változatban. Pici keserű cukorka, több meggybefőtt. Itt is érezni a tölgyfát, de nem tolakodóan. Tanninja eléggé tapadós. Egy újabb 2005-ös, viszonylag korrekt, semmi extra. Erős közepes.
A legjobb 2005-ös a sorban, Kaliforniában valószínűleg jobb volt ez az évjárat. Intenzív, behízelgő, főleg kávés illatok, leheletnyi parfümmel. Ízben is sokat nyújt, egészen krémes, „merlósan” bársonyos. Hűvös és elegáns. Keserűcsoki, aszalt gyümölcsökkel és egy csipetnyi fűszerrel. Markáns, de nem bántó cserzőanyag. Sokaknak kilóg az alkohol, nekem nem tűnt fel a kóstolás során. Az ötösök között némileg felértékelődik, de egyértelműen egy szépen megkomponált merlot, illat-íz harmóniával, közepesen nagy testtel és hosszú lecsengéssel.
Megjelenése és illata sokat ígér. Zárkózott, hűvös és elegáns, idővel szépen bontakozik ki. Kellemes animalitás és vaníliás illatjegyek. Az első korty még viszonylag rendben van, egészen krémes, tartalmas és hosszú. Idővel azonban szétesik és teljesen diszharmonikus lesz a szerkezete. Kellemetlenül magas savak kerülnek előtérbe és keserű citrusosság tölti be a szájat. Mintha a poharunkban öregedne meg a bor. Most nem akarja (vagy tudja) szép arcát mutatni nekünk.
A pohárba szippantva meleg, édeskés illatjegyek, csokival kevert lekvár, a végén füstölt hús. Érzünk a háttérben megbújva pici muskátlit is. Hasonló jegyek a kortyban is. Bon-bon, meggylikőr, cseppnyi étcsokis kesernye. Még mindig markánsan jelen van a borban a barrique hordó is. Nagy testű bor, tömény anyag, erőteljes tanninokkal és nekem kicsit sok alkohollal. Nincs benne sok finesz, erőből veszi az akadályokat. Még mindenképpen van benne potenciál.
Halvány, kissé öregedő színvilág. Illata egészen intenzív, de kicsit egysíkú, főleg aszalt szilvára emlékeztet. Szerkezetében a savak kerülnek előtérbe, kissé vékony testéhez képest még mindig jól tartja magát. Kellemes a korty, de viszonylag hamar kiürül. Sokat vesztett gyümölcsösségéből, inkább vaníliás, fás jegyek nyomulnak előtérbe. Sok 2005-ös társánál is jobb bőrben van, de azért túl sokáig már nem várnék a felbontásával.
Ismét egy izgalmas kóstolón vagyunk túl. Bár nem volt egyik bor sem egyértelműen és kiemelkedően a legjobb vagy nyűgözött le minket minden téren, azt hiszem mégis elég sokat tanultunk a merlot-ról. Főleg a szeszélyességéről, no és persze az egyes évjáratok korlátairól. Egyértelműen kiderült, hogy a 2005-ös merlot-któl megközelítőleg sem várhatunk annyit, mint akár a legfrissebb társaiktól. Ugyanakkor a 2006-os és 2007-es tételek szép jövő elé nézhetnek, ha hagyunk időt nekik a palackban.