Ha eddig nem volt, mára két irigyem biztosan lett. Az egyik a barátom, akinek azt mondtam, hogy nem lesz szükség még egy sofőrre Kisharsányba, a másik a feleségem, aki nem jöhetett el egyik kedvenc helyére, nászutunk emlékezetes állomására. Ezúton is bocsánat érte, de a Vylyan Szőlőbirtokra most dolgozni mentünk és a szintén méltán híres szekszárdi Heimann családot vártuk fényképezőgéppel, tollal és jegyzetfüzettel.

Na már mindjárt kössön belém valaki, hogy az nem is syrah (szírá), hanem shiraz (siráz). Pedig ugyanaz ám. Csak amíg egyik fő szülőterületén, francia nyelvterületen inkább az első verzió dívik, addig az angolszász/búr világban (elsősorban Ausztrália vagy Dél-Afrika itt a húzóágazat) a második verzió a tetszetősebb. Nálunk meg kinek hogy puffant. Merthogy nem egy hungarikum, annyi szent, sokan perzsa eredetűnek mondják, mások ősfranciának, felmerült egy albán szál is - mi az ismerkedésre kiválasztottunk véletlenszerűen 16 palackot. És először fordult elő a klub történetében, hogy ketten is ugyanazt hozták. Ráadásul a későbbi „nyertest”.

Igen jól sikerült a szekszárdi borászok Márton-napi bemutatkozása a fővárosban: a tabáni Arany Szarvas étteremben egy libatollat nem lehetett leejteni. Az eseményen kilenc szekszárdi borászat újborait mutatták be, melyek elég magasra tették a lécet, ami a 2008-as évet illeti. A Pécsi Borozó éppen Pécsett újborozott, így tanult kollégánk, kántorbandi (a Borravaló oszlopos tagja) kóstolt helyettünk is.