Jó pár hónapja hordozgatom magamban ezt a kóstolót, még tavasszal töltöttem egy remek, napsütéses hétvégét Lošinj szigetén. Az Adria egyik legkülönlegesebb szigete nem a bortermeléséről híres (bár akad egy-két szomszédos sziget, ahol van múltja a szőlőnek és bornak), viszont a legzöldebb, legerdősebb és itt mutatkozott be legújabb évjáratával az Opus One. Az amerikai kultborászat vertikálisa nehezen kihagyható, pláne, ha egy gyönyörű adriai sziget ötcsillagos boutique hotelje nyújtja a hátteret.

Magyarországra visszatelepedett, majd idén januárban Kaliforniába visszatért Borturistáink jóvoltából amerikai borok kerültek sorra kedden, a Szerdai Borklubban. Brutál testek és vaskos ízek, 20-tól 100 dolláros palackáron. Beszámoló Mclosh jegyzetéből.

A nyüzsgő, Los Angeles-i hetek után jólesett egy kis kikapcsolódás, egy kis nyugalom, ezért felautóztunk Észak-Kaliforniába, Napa völgybe és Sonomába. Itt minden olyan más, gyönyörű, és csak úgy árad a nyugalom mindenfelől. Az idő kifejezetten tavaszias, a szőlők nagy része már megmetszve várja, hogy a természet megadja a jelet, és elkezdődjön újra a nagy verseny. A sorok között virágok nyílnak, a madarak meg már úgy csicseregnek, mintha tudnának valamit, amit mi nem. Ámulva autózunk csodálva a tájat, türelmetlenül keressük azt a nekünk szimpatikus borászatot, ahová betérhetünk, és végre pohárral a kezünkben nyugtázzuk, hogy milyen jó is lesz, ha majd itt lakunk. Az út baloldalán megpillantunk egy érdekes építményt, egy félkör alakú, kövekből épített támfalat, felette kis épület, körülötte szőlők, a kapu melletti táblán pedig a név: Quintessa.