De kár volt. Bontatlanul jól mutatott egy Bourgueil a borospolcon, a poharamba kerülve, hát én kerülném az ismételt találkozást. Ez a bor ugyanis brettes, azaz annyira animális, bőrös, szőrös, annyira gyógyszeres ízű, a Brettanomyces/Dekkera vadélesztők hatására keletkező vegyületek olyan koncentrációban vannak itt jelen, hogy az túlmegy a relatív tágra zárt elfogadottsági mércémen.

Amikor 4-5 éve először kóstoltam ezt a bort, nem készítettem jegyzetet, másoktól puskáztam hát, Ercsey Dani a Wine Sofán 83-85 pontra taksálta, plusz olvasgattam róla másutt is. Azt írják, hogy fantasztikus illatok, a Loire tipikus piros gyümölcseivel. Hát én csak a Loire partján legelésző ázott lovakat érzem. De nem az a cél, hogy rosszakat írjak erről a borról, lehet hogy csak ez a palack változott meg ennyire, másodpalack nem állt rendelkezésre. Ebben az állapotban azonban én nem innám és nem adnám még rosszakarómnak sem.

Az a kérdés most, hogy akkor ezzel a brettel hogy is állunk? Ki érzi és ki nem? Kit zavar és kit nem? Mennyire kell brettesnek lennie a bornak, hogy elimináljuk a tisztességes borok közül?

Kielmayer Krisztián írását érdemes elolvasni, jól összefoglalja a lényegét a fertőzésnek. Abban nem dönt ő sem, honnan hiba, honnan gond ez a jelenség, ami azért akárhogy is nézzük, de tényleg egy borfertőzés. Vagyis nem kellene jelen lennie. Úgy hogy domináns, biztosan nem. Amíg nem érezzük, jelen lehet, de akkor meg nincs is jelentősége. Vagyis ezt a bort hosszasan szellőztetve (picit javult), bele-beleszagolgatva, minden toleranciámat latba vetve és annak ellenére, azon az állásponton vagyok, hogy nem brettes, tiszta illatú borokat szeretnék kóstolni. Ti hogy vagytok ezzel?

Jelen állapotában nem értékelhető bor. A 2017-es évjárat itthon is kapható, 11.875 forintért mérik.