Az ominózus videót először meg kell nézni, érdekes, hogy vérmérséklettől és világnézettől függően vannak, akik ünnepelték, mások teljesen elmarasztalták. Ha igyekszem tárgyilagos maradni, akkor szerintem technikaliag jól van megvágva, igyekszik fenntartani a figyelmet és rárepülni a fontosnak tűnő hívószavakra, vagyis egészen úgy viselkedni, ahogy a mai, bulvár alapú újságírás teszi. Sajnos az is átjön, de csak a szakmának, hogy a készítője nem ért a borhoz és minden bizonnyal nem is szeretne érteni hozzá. Kár érte.
Már csak azért is kár érte, mert "a szakma" kivételesen nem csak magában hőzöngött, nem csak telefonokat kaptam, hogy "ezt vajon hogy gondolták?", hanem egy általam igen kedvelt kolléga vitriolos kritikával is illette magát a videót és értelemszerűen a szereplőit is. Na itt szabadult el a pokol. Pedig amit írt, valójában inkább a megbékélésre szólít fel, ami pedig személyeskedésnek tűnik, az jórészt ténymegállapítás a videóról. Az, hogy éppen Karner Gábort pécézte ki, csak annak köszönhető, hogy ő szerepel a videóban, ami pedig azt a szerencsétlennek tűnő mondatot illeti, miszerint ő és a családja marketingtermék lenne, sajnos maximálisan értem, hogy mire gondolt a szerző. Bizonyos értelemben mind azok vagyunk. Én is, mint szakíró, és a natúr borász is, ahogyan elképzeljük és ahogy önkéntelenül is megfelel ennek az elképzelésnek, igazodva hozzá. Ez nem kritika, csak megállapítás. Nem a borász felett tört pálcát a szerző - szerintem -, sokkal inkább afelett, ahogy a videó bemutatta. Pont úgy, ahogy a laboros nénit a NÉBIH-nél, vagy a konvencionális borászt a szőlőben és a pincében, szigorúan gyanús adalékanyagokkal egy cementeszsákban. Mindenesetre bántott a dolog, hiszen Karner Gáborékat - ha jól tudom - mindenki kedveli a szakmában, függetlenül attól, hogy natúr, vagy nem natúr borokat készítenek. Szóval felkerestem Karner Fannit, vettem egy palackkal az egyik borukból és leforgattam ezt:
Nem, messze nem tökéletes, hiszen nincs benne szó a natúr definícijáról, nincs benne szó arról, hogy ha a bornak van esztétikája, akkor a kenyérnek, vagy a szaláminak miért nincs (de, van!), nincs benne szó arról, hogyan alakult ki a borleírás műfaja a brit borkereskedők saját célú jegyzetfüzetéből, nincs benne szó a hibás erjedésről és a borhibák kialakulásának a miértjéről, nincs benne szó arról, hogy mennyire félrevezető amit a natúr borosok mantráznak a kénről, nincs benne szó a hisztaminről és a hisztaminérzékenységről, arról, hogy mi a jövője a tervezett Uniós szabályozások fényében a natúr bornak és arról sem, hogy a konvencionális borászok (lsd. Gere Attila, Jásdi István, Bock József, Konyári Dániel, Szepsy István, Figula Mihály, Günzer Tamás, stb...) egyáltalán nem holmi méregkeverők, akik meg akarnák ölni a tisztelt fogyasztót a boraikkal. Tudom, azt hisszük, lerágott csont a téma, de a felhorkanás jelzi, hogy itt bizony háború van a felek között! Érdemes lenne mediátori szerepet vállalni nekünk, boros újságíróknak, mielőtt túl késő lesz...