Nyitókép: Bízzunk benne, hogy ezt a csodálatos balatoni panorámát még jövő ősszel is a szőlőkkel együtt élvezhetjük.

Kiss István beszámolója szerint volt ugyan egy roadshow Tokaj mind a nyolc hegyközségében, a felismerésről, valamint a karanténbetegségek szabályozásáról: tünetekkel, hogy mit kell vizsgálni a szőlőn – volt szereplő a kutatóintézettől, a minisztériumtól, a kormányhivataltól, de épp a gazdák részéről voltak kevesen. „Nagyon nem volt itt mindenki” – ahogy említi. A jelenlévők között volt, aki felvetette, hogy kötelezővé kellene tenni az ilyen ismeretterjesztéseket is: a francia példát emelte ki, ahol, ha egy gazda bármilyen kötelezően elrendelt intézkedésben nem vesz részt (a közös permetezéstől a fenti egyszerű ismeretterjesztő előadásig bezárólag), akkor nem kap származási bizonyítványt…

Hogy a Dunántúlon már megijedtek, azt viszont bizonyítja, hogy Schunk József csak Hosszúhetényben 65, zömmel hobbigazda előtt tartott továbbképzést a betegség felismeréséről és terjedéséről. 

Az információk amúgy hozzáférhetők, a NÉBIH már idézett oldalán ábrákkal, magyarázatokkal a felismerés és terjedés kellő információi megtalálhatóak, bár, erre is megjegyezte egy interjúalanyom, hogy kb. 10 perces internetes kereséssel ma már ennek az információ halmaznak a többszöröséhez lehet hozzájutni, főleg, ha az emberfia angolul (vagy pláne angolul és németül, teszem hozzá én) is olvas. 

Na de, ki fizeti a révészt? Az októberi szemlézés jószándékú, összefogó hivatali szakemberek és gazdák többletmunkája volt, azonban ezt a legminimálisabb tevékenységet is professzionális, ezért a munkáért fizetést kapó csapatokra kell bízni: egyszerűen ki kell fizetni a folyamatos és egy év alatt teljes körű szemle tevékenységet, ahogy Kiss István fogalmaz. 

Az ezen az alaptevékenységen túl felmerülő pénzügyi kérdések:

1. a laborvizsgálatok finanszírozása. 

Jelenleg egyetlen központi akkreditált labor végzi ezt, a próbaszemlét sem bírják, vannak, ahol még mindig várják az eredményt. Egy konstruktív javaslat lehet, hogy a kutatóintézetek (amelyek egyáltalán fel vannak szerelve erre alkalmas készülékkel) legalább előszűrést tudnának biztosítani, az eredményeket pedig karanténdinamikai kutatási eredményként közzé is tudnák tenni, így tudományos jelleget is ölt a tevékenység, miközben kiszolgálja a gazdákat. Tarcalon pl. van megfelelő műszerezettség, Kiss elmondása szerint négy nap alatt megvannak az eredménnyel, tudna működni a rendszer.

2. Kivágás. 

A gazdák kapnak vis maior támogatást, a kényszerkivágás esetén a megelőző három év termésátlaga 80%-ának a kifizetése történik meg, ez éppen fedezi a felmerülő költségeket. Ez elég kevésnek tűnik, Podmaniczky Péter hozzátette, hogy ennek a jelentős emelésén is dolgoznak.

3. Kivágás plusz.

De mi van a felhagyott területek-hobbikert-iszalagerdősáv trióval? A jelek szerint eddig semmi, nincs végleges kormányzati intézkedés arra vonatkozóan, hogy a hegybírók hogyan és milyen forrásból fedezzék ezt a tevékenységet, már, legalábbis, amit jogszabály alapján egyáltalán végezni tudnak. Ígéret viszont van.

4. Kivágás mega.

És mi van azokkal a termelőkel, akik, preventív céllal, mert pl. már 10-15%-os fertőzöttség van a területen, kivágják/kivágnák az egészet? Reméljük, a kérdés maga nem szentségtörés….

5. Újratelepítés

A KAP (Közös Agrárpolitika) újratelepítési támogatáson belül van egy növényvédelmi zseb, amely keret 75%-os telepítési támogatással költhető el. Ez a támogatás vonatkozik a kényszerkivágással elrendelt szőlők újratelepítésére is. Borbély Tamás megjegyzése erre, hogy ez mind szép és jó, csakhogy jelenleg tilalom van a növényegészségügyi kényszerkivágással érintett ültetvényekre, mely szerint 3 évig nem lehet támogatással újra telepíteni ezeket a területeket: ezt „felül kell vizsgálni, mert nem indokolt ez a tiltás, 3 év után a lelkes gazdák nem fognak újra a szőlőművelésben gondolkodni, főleg, ha nincs kárpótlás ezen időszakra.”

Itt bizony minden piros: az egész terület kivágásra elrendelve (a felvétel óta már meg is történt)

És, valóban nem indokolt, az a kevés kutatási eredmények egyike, hogy a baktérium nem él túl a földben, vagy más, a szőlőben előforduló növényben (legyen az cserje vagy fűféle, vagy bármi), így a pl. most télen frissen kivágott ültetvény helyére akár már jövő április-májusban lehet újra telepíteni. Podmaniczky is ezzel érvel, és azzal, hogy a kutatások jelenlegi állása szerint mechanikai úton sem terjed a betegséget, tehát garantáltan egészséges oltványok esetén, kellő prevenció mellett, az új telepítések egészséges állapota megőrizhető.

Schunk József megjegyzi, hogy mindez ez oké, de mi van a telepítést követő négy év jövedelem kiesésével, azt ki, hogy fogja finanszírozni: hiszen itt nem új, bővítő beruházásról van szó, hanem tkp. jövedelempótlóról.

Androsics Ferenc ehhez hozzáteszi, hogy biztosan kell a helyére újat telepíteni? Mi van, ha újra fertőződik a friss telepítés? És végül, mi van az oltványok vírusmentességével?

Kiss István mindehhez adalékul még annyit jegyez meg, hogy valóban felvállalja-e az állam a területek 100%-os újratelepítését? Mert ugyan a nyilatkozatok szintjén igen, de ha a valós igény egy év múlva pl. 1500 ha újratelepítése lesz, átlagosan 10 milliós költséggel számolva az 15 milliárd forintot jelent – ennyi pénz pedig ebben a kalapban közel sincs…

Fontos kérdésnek tartja a regionális (borvidéki elosztást) is: a helyzet súlyossága alapján a forrásokat a borvidékek szerinti bontásban kellene címkézni és biztosítani. 

6. Védekezés.

A betegséggel szemben, mint láttuk, nem lehet védekezni, a kabócák gyérítésével lehet a betegség terjedését lassítani, optimális esetben kontroll alá vonni. 

A védekezés egyrészt irányul a rovar gyérítésére, ennek két időpontban van igazán jelentősége: egyrészt a nyár eleji kirajzáskor, másrészt az augusztusi, nyár végi tojásrakáskor. 

Ugyanakkor lehet védekezni a tojások ellen is, ez már a korábban vázolt olajos lemosó permetezés. 

A kérdés itt az, hogy ki finanszírozza a permetszert, valamint a permetezés munkaerő költségét. Az októberi próba esetén egy, az állam által teljesen megfinanszírozott repülőgépes permetezésről halhattunk. A permetezés, mint ahogy Podmaniczky Péter említi, eredetileg a Zalai, a Badacsonyi és a Balatonboglári borvidékeket érintette volna, aztán végül csak a Balatonboglárin történt meg: a zártkertek problémája miatt Badacsony kiesett, míg Zalában is elhalt a kezdeményezés.

Ennek sok értelme ugyan nem volt (a kabócák zöme már elhalt a tojások lerakása után, ahogy azt a néhány kihelyezett sárga figyelőlapra ragadt rovarok összetétele is mutatta), viszont legalább megmutatta azt is, hogy mik a korlátai ennek a megoldásnak: egyrészt, a permetszer szétterjedése nem hatékony, másrészt, igazán csak nagy, összefüggő területek felett lehet alkalmazni. Harmadrészt az általános rovarirtással kapcsolatban ugyanaz a probléma, mint az általános gomba elleni védekezéssel: a gombák egy része mindig túlél és jobban ellenáll. Ahogy Roland kiemeli: alapvető gond a nagy-eged hegyi példa: „helyrajzilag sem ott vannak, ahová permetezünk”. Ez a példa lesz a fontos a jövőben, ez lesz a kritikus, hogy tényleg ott és azt permetezik-e, ahol a kabóca tömegesen jelen van. „Nem tudjuk a kabóca életét, ha éppen elrepül, akkor nem sikeres a permetezés. A sárga lapok kitétele lenne az alap, és annak utána a kutatása. A gazdák folyamatos készenlétben tartása, figyelmeztetése, oktatása.” Megemlíti, hogy a szlovének helyi (szőlőskertekben kivitelezett) példája, a folyamatos hangosbemondós példa nagyon jó lenne akár Magyarországon is jövőre.

Viszont nagy előnye a légi permetezésnek, hogy egységesen, akár országosan is 2-4 munkanap alatt lehet végezni a tevékenységgel. Ez utóbbi miatt egyértelműen több a támogatója a meginterjúvolt csapatban is a módszernek, mint a hiányosságai miatti ellenzője. Androsics és Hajdu is megjegyzi, hogy nincs is már annyi növényvédős szolgáltatást nyújtó vállalkozó, akik segítségével egy ugyanilyen egységes földi permetezést meg lehet oldani. Hja, nincsenek igazán családi gazdaságok, akik maguk permeteznek (is), így hegyközségi/borvidéki szintű koordinálással elérhető lenne az egységes, 2-3 munkanap alatti lepermetezés, teszem hozzá csendben. 

Podmaniczky is megjegyzi, hogy a légi permetezés fenntartásának ez az egyik oka, így legalább valami eredményt átfogóan el lehet érni. Azt is próbálják elérni jövőre, hogy az elméletben felmerült, és a gyakorlatban meg is valósult problémákat vagy azok hatásait csökkentsék. 

A kényszer tehát nagy úr, és pénzügyileg sem történik így nagyon más, mint az állam az egyik zsebéből átrakja a pénzt a másikba. 

Ahogy ez a szomszédban megy.

Steiermarkban már idén nagyon komoly szervezéssel ment a védekezés és a cselekvés is, amelynek kulcsa egy cselekvési terv kidolgozása és végrehajtatása volt. Ennek elemei:

• kötelező védekezés elrendelése. Ez 2025-ben eddig kétszer volt (az első május végén, június elején, a második július végén, augusztus elején). Pénzügyi támogatás nincs hozzá, csak a permetszerre. Jövőre hármat terveznek.
• Gyanú esetén a gyanús tőke és a szomszédos tőkék kivágása, a levélanalízis eredményétől függetlenül, azonnal. A gyanús levelek beküldése és vizsgálata ingyenes, ez a gazdának nem kerül pénzbe.
• Kialakítás alatt van (részben már megkezdte a működését, illetve jövőre teljes körű lesz) egy szakértői csoport, amely a szőlőterületeket ellenőrzi, a gyanús/érintett tőkéket megjelöli, illetve a szükséges kivágásokat ellenőrzi. Ezért sem kell fizetni. Jövőre teljes egészében ez a csoport veszi át a teljes körű kontrollt, persze a gazda egyéni bejelentési kötelezettsége megmarad.
• A jövő évi kirügyezésnél általánosan ajánlott lesz (jónéhányan csinálták idén is már), hogy az áttelelt tojások ellen olajos lemosással védekezzenek. 

Burgenlandban pedig épp decemberben fogadtak el egy tartományi törvényt, amely megfordítja azt a logikát, ami a magyar koncepció akar lenni a kényszerkivágások terén: eszerint míg itt a kivágatás költségét majd jól adók módjára kívánják behajtani (megint csak egy jövőben még kimunkálandó szabályozással) a műveléssel felhagyott tulajdonosokon, addig amott egy hatezer eurós büntetést vetnek előbb ki (hektáronként…), amiből majd utófinanszírozzák a kivágatások 3-4 ezer eurós költségét..

Úgy tűnik, ott inkább féltek már az idén is…