Horváth Zoltán (Planina Borház) nyitotta meg január 16-án a borkóstolók 2015-ös évadát a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában. A Pécsi borvidéken belül Mohácson ténykedő Planina Borház borait keveseknek kell bemutatni Pécsett, ennek ellenére a telt háznál is kicsivel többen gyűltünk össze, hogy megkóstoljuk a mohácsi szőlőhegy nyújtotta élvezeteket.
Nagyon szép, intenzív illatok, rengeteg virággal, gumicukorral, hízeleg nagyon. A korty karcsú, de semmiképpen sem üres, szépen gyümölcsös, a sav markánsan jelenik meg, de nem lépi túl a tűréshatárt. Divatos, fiatalos cirfandli, egy kis szénsavat képzelünk még bele, valószínűleg kerül is a palackokba. Összesítésben a harmadik helyen végzett a közönség szavazatai alapján.
Ezerjó, zöldveltelini és olaszrizling házasítása. Összetett, mély az aromatika, de nem gyümölcsöket-virágokat hordoz, klasszikusan kárpát-medencei fehérbor ez az illat. Ízére is ez a jellemző, telt és egészen tüzes a korty, a végén mintha fűszeresség jelenne meg. Nem a divathullámokat lovagolja meg, ezt jól szemléltette, hogy a közönség nagy része nem nagyon tudott vele mit kezdeni, szinte alig kapott szavazatot (nekem közel állt a szívemhez, nagyon is).
Még a termelő sem tudja biztosan, hogy rozé avagy fehérbor lesz belőle palackos tételként, mindenesetre mi fehér (szőke) borként kóstoltuk. Enyhén pirkadt szín, tényleg nehéz eldönteni, hogy pinkbe hajló fehérbor vagy nagyon halvány rozé-e. Hízelgő, málnahabos, parfümös, virágos illatokkal köszön be. Elegáns, szép lefutású a korty, érett gyümölcsökkel és szép savakkal. Bármilyen formában kerüljön is forgalomba, ígéretes tétel.
Kifutóban lévő tétel, az idei év egyik sláger rozéja. Kirobbanóan parfümös illat, talán csak a néró képes ilyesmire, kedvesen tolakodik. Legnagyobb erénye, hogy a szájban szinte ugyanezt kapjuk meg, virgonc gyümölcsök, lágy ízek. A szerkezet nem a savakra épül, nekem ez az egyetlen gyenge pontja, persze ez fajtakarakter is. Közönségszavazás második helyezett.
Cabernet franc és kékfrankos közel azonos arányban. Mély, fűszeres, elegánsan visszafogott illat, stílusos. Ízes (málnás-epres), szinte rágható a korty, de persze nincsen benne széles és nagy tartalom, az évjárat ezt nem is tette lehetővé, nem is vágyunk rá igazán. Jól esik az éppen érintésnyi tannin, a csipetnyi maradékcukor. Az évjárat adta lehetőségekkel nagyon szépen egyensúlyozó siller, nem győzzük hangsúlyozni az ilyen tételek gasztronómiai jelentőségét.
Kékfrankosból és kadarkából készült siller, egy éves formában. A friss tétel után laposnak hat az illata, később önállóan kóstolva kevésbé veszélyes a helyzet. Mélyebb, kicsivel érettebb gyümölcsök, sötétebb szín. Talán a kékfrankos dominál, erőteljes meggyes jegyekkel. A sav még tart, a szerkezet még áll, messze még a palackhaláltól.
Nem hibás az illata, de valami bujkál benne, ami miatt nem száz százalékos a kadarka-élmény (és itt elsősorban Horváth Zoli korábbi kadarkái a mércék), nem teljes a behízelgés. Ezt leszámítva arányos és gyümölcsös, a korty egészen jól csúszik, vidám, mosolygós, könnyed kadarka, leheletnyi alkohol többlettel a lefutásban.
Cabernet franc és cabernet sauvignon 60-40 %-ban. A közönség szavazatai alapján az este legszebb tétele, szép, hűvösen hordós jegyekkel nyit az illatban, meg egy nagy adag erdei fekete bogyós gyümölccsel (levegőn kávé is jön). Markáns tannin, széles és tartalmas szerkezet jelenik meg a szájban, jó savszerkezettel megtámogatva. Viszonylag friss palackozás, a szerkezet még nem rázódott teljesen össze, a korábbi Prímek kedvessége, selymessége még nincsen meg benne, ezért érdemes még pihentetni felbontás előtt.
Sok levegő kell neki, hogy teljesen kitisztuljon az illata, aki kivárja, birsalmát és mandarint kap cserébe, koncentrált, lassan mozgó anyag. Tartalmas, a sav és a cukor egyensúlyban, a kortyban is visszaköszönnek a birses jegyek, lecsengésben enyhe oxidáció. Kicsit elfeledett tétel, palackba igen, piacra (még?) nem került.
A borok nem okoztak csalódást, és úgy gondolom, hogy a pince borait jól ismerők is sok új információval gazdagodhattak, Zoli rengeteg plusz információt osztott meg a közönséggel a borokról éppúgy, mint a saját életútjáról. A mohácsi borok mellé vacsoraként fokhagymás marhapecsenye érkezett, tésztában sült zöldségekkel és ajvárral, találtunk hozzá bort.