Az ex-jugoszláv térség iránti érdeklődésem nem újkeletű. Nem is igazén titkolom, a Pécsi Borozó gyakorló olvasói megszokhatták már, legfeljebb, ha ők nem erre berregnek, hát átlapozzák ezeket a témákat.

De nem gondolom, hogy ez a térség mindenben leg-leg-leg lenne, sőt. Elég jól ismerem a hibáit, krizitizálom is sokszor, de persze szeretem is, mertez az én világom. Vannak biztosan szebb tengerpartok, de én itt érzem otthon magam. Minden hibájával együtt.

A beszélgetésben sok minden elhangzik, egy-két ténybeli tévedés is belefér talán az egyórás "vitába". Részemről nem vita ez, az olaszok nagy kultúrák örökösei, sokkal nagyobb ország, területben, létszámban, összehasolíthatatlan így - nem hiszek abban, hogy egymáshoz viszonyítva legyünk jobbak. Önmagunkhoz képest legyünk jobbak, az sokkal nehezebb.

Partizán-Gemišt podcast

Önmagához képest például ez az olaszrizling, azaz graševina jobb lett. De ne rosszabb semmiképp. Érettebb, és még mindig van benne élet. Majd három éve ezt írtam róla:

KAST Graševina 2022
Illatában zöldalma és körte, citrusok és mészköves-ásványos jegyek. Kortyban feszes, tiszta, karakteres, sok friss gyümölcs, alma, citrusok, körte, cseppnyi mézesség, jó test, hosszú és tartalmas bor. Nagy része tartályban érlelődött, de került bele betontartályos, amfórás, sőt egy kevés a hordós tételből is. Jó érzékkel, jó arányokkal. 90 pont.

Pontban kevesebbet ma sem adnék, több benne az érettség, sós citrom és aszalt kajszi, vastag korty és jól áll neki a fűszeresség, ebben a nagy melegben, este kilenckor, a hűsítő csobbanás után, csillagvadászathoz tökéletes. Két pohár simán lecsúszott. 

Itthon tengerpart nem jutott hozzá, de én szívesen kortyolnám mondjuk Lošinj szigetén, miközben a csillagok helyett azt lesném, látok-e valahol delfineket a végtelenbe hullámzó víztükörből felbukkanva.