Mire gondolhatna másra az ember, ha a folyóboros diszkontláncnak, a Borhálónak palackozott szamorodnira és aszúra bukkan? De ezt még ez sem tudta elrontani, mondhatni úgy is, minden cseppje megérte!
A nyitókép Ercsey Dániel fotója
Kezdjük az elején, hogyan is kerültem én a Borhálóba? Egyrészt nem vagyok annyira sznob, hogy ne vásárolnék itt is, semmi bajom a koncepcióval, sőt! A másik pedig az, hogy az elmúlt hónapokban viszonylag jó és stabil kapcsolatom a szegedi Borhálóval egy előadás sorozatban manifesztálódott, ami januárban már a harmadik állomásához érkezik, Szlovákia Duna menti borvidékei és a kékfrankos kapcsán.
Szegeden, a Gutemberg utcai Borháló egyben kávézó-borbár is (fotó: Ercsey Dániel)
Az előadás-kóstoló eredetileg decemberben lett volna, de úgy döntöttünk, látva a Covid számokat, hogy az emberélet fontosabb, úgyhogy szóba került egy online Tokaj kóstoló is, az volt a terv, hogy a Bor és kultúra csapata meghirdet egy hatvan perces Tokaj kóstolót, méghozzá két csomagban, az egyikben elég a szamorodnit megvenni, a másikban jöhet az aszú, én pedig élő adásban megkóstolom mindkettőt és mesélek. No nem a borokról, az csak a kötőszövet, mégcsak nem is az aszúkészítésről, bár ha kérdeznek róla, azt is szívesen elmondom, hanem inkább Tokaj történetéről, a Szerémséggel való kapcsolatáról, a Rákócziakról és Thökölyről, sőt még Odüsszeuszról és Polüfémoszról is.
Fotó: Ercsey Dániel
Aztán ez a kóstoló is elmaradt, pontosabban áttették az elméleti januárba, azért fogalmazok ilyen furcsán, mert valójában semmi garanciát nem látok rá, hogy meg lesz tartva egyáltalán. Viszont én már megvásároltam a két palackot az újpesti Borhálóban, az alapszabály, hogy nem kóstoltatok semmit, sem élőben, sem online, amit nem kóstoltam előtte, így eljött az idő, hogy kibontsam mindkét palackot.
Szelfi a legutóbbi kóstolón, amit a szegedi Borhálóban tartottam a Bor és kultúra csapat felkérésére. A téma a zöldveltelini és Ausztria Duna menti borvidékei voltak, a meghívott vendég pedig a kesztölci Szivek Péter.(fotó: Ercsey Dániel)
Bevallom semmi jóra nem számítottam, de aztán megnéztem a kódot, ami azt jelöli, hogy ki palackozta a tételeket. Ekkor jött az első meglepetés, a tolcsvai Oremus bora van mindkét palackban, a Vega Sicilia családba tartozó birtokban pedig még soha nem csalódtam. Miután az intellektuális érdeklődésemet már kellőképpen felbirizgálta a dolog, az asztalra került a két palack, egy pohár és egy dugóhúzó…
Fotó: Ercsey Dániel
Csillagút Szamorodni (édes) 2013
Mély citrom szín. Illatában első blikkre is feltűnő enyhe petrolosság, rizlinges hangulat, aztán ahogy nyílik mangó és aszalt őszibarack, kajszi és egyre erősödő gombás-botritiszes karakter. Kóstolva közepes test, kerek és élő savak, szép érettség és enyhe fanyarság, ami a tanninszerkezetből ered. A kortyban főleg az aszalt gyümölcsök dominálnak, némi mézzel, egészen pici vaníliával és tonikos utóízzel kiegészülve. Jól elkészített szamorodni, emlékezetes momentumok nélkül. 87/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Csillagút Tokaji Aszú (5 puttonyos) 2001
Közepesen mély borostyán szín. Illatában aszalt őszibarack, több éves kajszilekvár, erdei gombák és némi avar, vadméz és pici menta. Kóstolva nagy test, élénk savak, a tannin szépen támasztja a kortyot. Az ízképben elsőre az érett karakter dominál, főleg aszalt gyümölcsökkel és pici lekvárossággal, de a lecsengésben egyre erősödő citrusosság, narancslekvár és mandarin bukkan fel és élénk vibrálással ez sokáig velünk is marad. 90/100 pont