Amíg Ercsey kolléga útinaplójában lassan már ott tart hogyan mártózott meg május végén a Jón- és Tirrén tengerekben, én az olaszrizlingekben fürdőztem hosszabban. Van ez a rákattanás, több hetes olaszozás, majd szünet, jó pár napja semmi, száraz június, na jól van, csak viccelek. De mértékkel, persze egy olaszrizling rá tud venni a hétfő esti kóstolásra is, hozzá női vízilabda, épp Kolumbia ellen dobjuk a tizediket.
Szóval van az úgy, hogy belemerülök egy témába, most már azért hosszabb ideje az olaszrizling van soron, pattognak a kékfrankossal odabenn, gondolkodom, kóstolok és utazok. Elsősorban olyan helyekre, ahol ezek a fajták felbukkannak. Vagy borokat veszek, az online vásárlás előnyeivel és csalódásaival egyaránt.
Nem is oly rég Szerbiában utazgattunk, a GROW du Monde nemzetközi olaszrizling fajtaverseny kapcsán. Aminek egyébként napokon belül napvilágot látnak az eredményei, már a fordítás zajlik, a pontokat ismerem, ahogy az lenni szokott, meglepetések majd lesznek szép számmal. A verseny után volt pár utunk, szerb és horvát pincéket látogattunk meg a Szerémség mindkét oldalán, remek olaszrizlinges vidékek, innen-onnan pár palack bor is került a csomagtartóba.
Az a bor persze, amit ma este kóstolok, biztos nem ekkor tárazódott be, egyszer csak ott figyelt a polcon, talán ajándékba kaptam, de ma estére behűtöttem. Feričanci (van magyar neve is, Ferencfalva, de nem emlékszem, hogy bárkitől hallottam volna élőbeszédben) a legnépszerűbb horvát olaszrizlinges borvidék, Kutjevo hegyszomszédja. A Krndija lankáin osztoznak, csak épp nekik az északi, északkeleti oldal jutott. Ami nem baj, a hegytetőről kiválóan ellátni Villányig, a Dráva itt nem elválaszt, hanem összeköt.
A Feravino a borvidék nagyja, volt már szó róluk a Pécsi Borozón, 160 hektár szőlőt művelnek, a grasevina mellett a kékfankosok és syrah-k jutnak eszünkbe innen, meg a könnyed tankpezsgők, amelyek most már az Enosophia almárka nevét viselik - most azonban egyetlen bort emelünk ki. Nem nagy bort, ez az alapsorozatból van, nevet is visel, a Dika az alapsor fedőneve, ami magyarul büszkeséget jelent. És végül is büszkék lehetnek a pincénél erre a borra.
Tiszta, könnyed, zöldalmás, barackos, ropogós gyümölcsök, de mégis van benne egy kis bujaság, édes mangó is. Kortyban élénk savak, feszes szerkezet, itt is zöldalma, itt is őszibarack, a szőlőskertek teljesen soha be nem érő, ropogós barackja. Icipici zöldesség, füvesség, ugyanakkor utóízben visszaköszön az édes trópusi szál is. Kristálytiszta, könnyen érthető, szerethető. Jó inni, kortyolni, szódával ugyan nem teszteltem, de bírná. Ami azért az olaszrizlingeknél nem csak mellékszál.
Ilyenek hiányoznak a hazai piacról, a nagy mennyiségben, tisztességesen elkészített, behízelgő olaszrizlingek, amelyek megszerettetik a fajtát, amelyek után el lehet indulni fel, a hegybor felé, az ásványosság felé, a vulkanikusság felé, minden egyéb komolyabb tétel jöhet, de csak ezután. Ez meg nemigen van meg. A Balatonbor az egyetlen próbálkozás ezirányban, de az mégsem ugyanez a sztori. Nálam tisztán 88 pont, és 40 kuna (a mostani, meglehetősen gyatra árfolyam mellett is olyan 2000-2200 forint között mozog) az ára. Szupermarketes akcióban néha simán kifogható olcsóbban is.
A meccset egyébként 35:4-re hozták a magyar lányok.