Az apropó legyen bor, mint mindig. Egy ebéd a Jókai Bisztró teraszán, az esős, utolsó júliusi hét előtt, még éppen kifogva a meleg koradélutánt. Beszélgetünk, ebédelünk, ráhangolódunk a borra. A készülődés nagy a téren, hamarosan kezdődik az Europa Cantat, a pécsi nyári idegenforgalmi mutató ezen a tíz napon múlik, ritkán jár erre pár ezer külföldi egyszerre. Amiért kár persze, de az egy másik, sokkal hosszabb történet.

Amíg kis asztaltársaságunk ebédel és a bor még a hűtőtáskában pihen, térjünk vissza a bevezetőhöz. Mivel kitörölni hét évet elég nehéz volna és nem is kell, mert egyszerre volt fontos, élményteli és gyötrelmes. Ugyanúgy persze nem lehet továbbvinni, ezt már tudom. Sokszor jutottam el addig a pontig, hogy a változás elkerülhetetlen. Ilyenkor persze jön a bizonytalanság, hogy merre. Vagyis nem is bizonytalanság ez, legtöbbször sejtem merre, csak nehéz elhatározni magam mellette.

Blogokként indultunk (többen blogoltunk, borról, gasztróról, ilyesmi), majd lett egy újság, röviddel később hozzá egy weboldal is, aztán rendezvények. Aki "szabadon" blogolt, már túl üzletinek tartotta, amit csinálunk - mi meg egyáltalán nem éreztük annak, mert sok más munka kellett hozzá, hogy a Pécsi Borozó fennmaradjon. Hat évfolyam önállóan, most második éve vendégségben, mellékletként, a weben időnként akadozva, időnként rendszeresen frissülve. Volt benne hiba biztosan, volt benne érték - remélem mások szerint is. Sokszor mondjuk, ma már másképp csinálnám, én ebben nem hiszek. Így volt jó. Vissza nem nézünk tovább.

Most és ezentúl szeretném másképp csinálni, vagyis leginkább vissza szeretnék térni a kiindulóponthoz. Ami a cél volt: megmutatni a térségünk értékeit borban és gasztronómiában. Itt és nekünk. És jó borokról írni, jó ételekről, jó emberekről, bárhol is legyenek. Ahogy mi látjuk, nem pedig a megfelelni akarás, vagy kényszer hátterével. Hát folytatom, így, egyszerűbben, sőt: folytatjuk, mert azért még mindig van egy kis csapat, régiek, újak, és bizony lesznek írások is.

Közben érkezik a palack, a Holdvölgy 2011-es tokaji aszúja, Decanter World Wine Award regionális trófea, a Culture ezen évjárata még nincs is forgalomban. Színén is látjuk, hogy mennyire friss még, illata annyira gazdag: mangó és sárgabarack, méz és vanília, érlelt sonkába tekert édes sárgadinnye, picit füstös, nagyon gyümölcsös. Virágmézes kandírozott citrusok, narancs marmeládé, krémes és telt a korty, vibráló, lendületes savak és nem kevés cukor még egymásnak feszülve, de jók az arányok, idő kell és minden a helyére kerül. Négyéves aszúban a jövőt keressük. Nekem jelen állapotában 93 pont, azzal a bizalommal, hogy ez érleléssel lehet még szebb, harmonikusabb. Idén ősszel hatos ládában lehet majd 6 egymást követő hat puttonyos aszúját megvásárolni a Holdvölgytől, abban már ez a bor is benne lesz. Én azonban várnék még a bontással, idén karácsonyra lehet ajándék, de csak 3-5 év múlva bontanám ki a sort.

Két hónapja, majd' három ez az első poszt a weboldalon. Ha valaki nem érezte volna ki, ez egy optimista poszt. Visszatért az íráskedvem. Vagyis bújkált az itt végig, csak jobb volt elkerülni a billentyűzetet és mindig másra hivatkozva inkább nem írni. De most olyan borokat kóstolok és olyanokról írok, amiket szeretnék és nem amikről kell.

Szeptemberben lesz nyomtatásban is Pécsi Borozó, még mindig a Made in Pécs mellékleteként - a régióban sok helyen megtalálható. És ősszel megjelenik az éves borkalauzunk magyar-angol 2016-os kiadása, borászatok, éttermek, szállodák, ahova a borturistának érdemes ellátogatnia. És hát indulnak a boriskolánk őszi kurzusai is, nincs megállás. Aki türelmetlen, jöjjön a facebook oldalunkra, ott gyakrabban is posztolunk.