Josip Broz Tito 1892. május 7-én született Kumrovecben, akkor még Tito nélkül, csak Josipként - édesapja horvát, édesanyja szlovén származású volt. Kalandos életútja sok helyütt elolvasható, sokak szemében a mai napig hős, bálvány, mások diktátort látnak csak benne. Mindkét félnek igaza lehet, találni ilyet is, olyat is tettei között. Szülőfaluja ma Horvátország legnagyobb szabadtéri múzeuma, skanzenszerű létesítmény, ahol időnként ma is találkozhatunk a szivarkázó marsallal.

Amint látjuk, nem csak szivarkázik, de borozik is, a család a helyi hagyományokat követve nevelt szőlőt, készített bort annak idején. A hagyományt ma a birtok új tulajdonosa folytatja, jól megmárkázva borát. Tito bora olyan népszerű, hogy már le kellett palackoznia az idei bort is. A bor friss kékfrankos, szép a színe, elég gyümölcsös, de viszonylag jellegtelen, egyszerű struktúra, jó savak, el lehet kortyolgatni, a Sutla partján, egy grillezéshez biztosan elmenne.

Bár Tito 1980-ban meghalt, utána országa romba és háborúba dőlt, de kultuszát az is jellemzi, hogy Kumrovecet minden májusban elözönlik a jugonosztalgikusok, öregek és fiatalok, forradalmi dalokat énekelnek és vidáman kortyolgatják Tito kékfrankosát. A bor palackja 30 kuna (cca. 1200 Ft), végtére is elérhető áron kell inni adni a népnek. Tito szobra alatt üldögélve, az ősz végi napsütésben kortyolgattam a kékfrankost, napszemüveget kellett elővennem, és hallgattam, ahogy körülöttem mindenkinek volt sztorija Titóval, Titóról. A bor csúszott, a sztorik jók voltak, a skanzen szép, híven tükrözi a nosztalgiát egy elmúlt kor után. Már aki igényli.