A tárgyalások már egy éve megkezdődtek, végül már csak az én főszerkesztőségem alatt fejeződtek be, de ez mindvégig a kettőnk projektje volt Győrffy Zoli barátommal. Ha már a Covid és az elszállt nyomdaköltségek megszüntették a nyomtatott kiadású Pécsi Borozót (reméljük nem végleg, erre vonatkozólag vannak terveink, de nem szeretnénk semmit elkiabálni), azonnal felmerült az igény, hogy valahogyan az olvasók elé tárjuk a több mint egy évtizedes munkát. Viszonylag kevesen lehetnek, akik minden lapszámot eltettek, ma már a többséget nehéz is lenne beszerezni, még másodkézből is, viszont sok anyag a mai napig helytálló, olvasmányos, míg mások kultúrtörténeti értéket képviselnek, ergo kár lett volna veszni hagyni őket.

Az Arcanum tökéletes partner volt az egész projektben, eleve azért esett rájuk a választásunk, mert újságíróként szinte naponta használjuk kutatásra a hatalmas és egyre bővülő adatbázisukat. Különben honnan tudnánk, hogy mit írtak egyes borászati szaklapok az 1880-as években? Az Arcanumban az a csodálatos, hogy a kereshetőséget új dimenzióba emeli, lehet keresni szavakra, címre, szerzőkre, dátumra, kiadási évre, szóval elég tág mesgyén, ami egy aranybánya a magunkfajta zsurnalisztáknak. Nos, mostantól - reményeink szerint - a Pécsi Borozó számtalan lapszáma is eljut mindenkihez, 13. évfolyam, 3406 nyomtatott oldal, vegyék, vigyék, vagyis fizessenek elő és vigyék jó hírét, az Arcanumnak és a Pécsi Borozónak is.

U.i.: Hamarosan ide, az online felületre is feltöltjük az összeset, de itt nem lesz kereshető, nem fejlesztünk le ezért egy robotot. Viszont a jó hír az, hogy az Arcanumról, az előfizetás után, a kívánt oldalak pdf formátumban le is tölthetőek.