Horváth Lászlóval egy rozé tesztünkön találkoztunk először, a Tüke Borház teraszán kóstolgattunk pár éve. Aztán egy tolnai borokat népszerűsítő minikampány alatt többször is találkoztunk, megkóstoltuk első palackos borait: merlot, cabernet franc és sauvignon volt a három kiválasztott, nagyon korrekt borok voltak, érdekelt bennünket, ki és mi áll a borok mögött, még egy interjú is szóba került, de aztán utazások és telefonszámok kereszttüzében ez valahogy elmaradt. Mígnem a Pannon Borrégió TOP25 kóstolóján összefutottunk a Palatinus Szállóban és Laci megemlítette, hogy bizony készek a 2009-es vörösök, de vannak meglepetések 2011-ből is. Most nem mulasztottuk el a lehetőséget és néhány héttel később már Hőgyészen találkoztunk újra.

Egy parkolóban találkozunk, javasolom, hogy majd követem, de Laci inkább azt mondja, beférünk mellé, egyszerűbb lesz úgy. Később belátom, hogy négykerék-meghajtás nélkül az én autóm a bejárt terepeken nem boldogult volna. Induláskor még egy kis koccanás, de nagyobb baj nem történik, épp csak összeértek a lökhárítók, mondjuk is, hogy biztos valami megrendezett baleset, hogy izgalmasabb legyen a riport felvezetése.

Először a hőgyészi szőlőket nézzük meg, a pincészetnek két helyen van területe, itt van 12 hektár és Dúzs mellett még 10 hektár. Elsősorban szőlőt értékesítenek, így van ez, amióta 1996-ban megvásárolták az első szőlőterületeket. Korábban csak szántóföldi növényekkel foglalkoztak Laci szülei, aztán az évek múlásával jött be a képbe a szőlő, aztán a gyümölcsösök.

A szántóföldi része nem is érdekelt annyira, ezért a pályaválasztásnál sokat vacilláltam a vendéglátás és a kertészeti között, de nem bántam meg, hogy a kertészet mellett döntöttem, ahol aztán a gyümölcs, a szőlő lett a fő csapásirány, szőlész–borász szakmérnökként végeztem – mesél Laci az indulásról. – A szőlőt elsősorban eladásra termeljük, mint a legtöbben Tolnában, de engem érdekelt, mit lehet kihozni a szőlőnkből borként és belevágtam. Édesapám csak akkor nyugodott meg, hogy jó ez az út, amikor az első önálló cabernet franc-omat megkóstolta. Azóta ezt a részét én vihetem.

A fiatalember körbevezet bennünket a szőlőben, de rápillantunk a gyümölcsösökre is, ekkora bodzaültetvényt például korábban nem is láttunk. Jó ára van, nagyon keresik, kiváló természetese színezőanyag, ugyanakkor sokkal kevesebb a gond vele, mint a szőlővel – avatnak be bennünket is a műhelytitkokba.

Átautózunk Dúzsra, ahol látunk némi új telepítésű szürkebarátot, a dombtetőn meg elsősorban vörösöket, Bordeaux hatása mutatkozik meg a telepítésekben. Itt épül majd meg egyszer egy már megálmodott épület, ami vendégfogadásra is alkalmas lesz, egyelőre még az áram bevezetésével küzdenek. A fejlesztés alapja a száz évnél is régebbi pince, méretes belmagassággal, beltérrel – ez elé épülne meg a feldolgozó, fölé pedig a vendégtér, hatalmas terasszal. Mivel a látvány innen valóban remek, kétszáz méter magasan járunk, a láthatár szinte végtelen.

Kóstolunk is borokat, nekünk bejön a Forrai Ferenc tervezte címkevilág, bár Laci szerint az idősebbek ódzkodnak tőle. Az egyetlen fehér jelenleg a szürkebarát a pincénél, ráadásul viszonylag prózai oka van: ezt a fajtát keresik a legjobban a szőlőt felvásárló pincék, ezt lehet jó áron értékesíteni.

S ha már termesztik, akkor bort is készítenek belőle, könnyed, reduktív fehéret, mézvirágos illatú, friss gyümölcsökkel, korrekt savakkal, örömmel kortyolgatjuk el az augusztusi melegben. Hasonlóképp üdítő a kékfrankos rozé is, ebből a fajtából csak rozé készül, vörösborként nem könnyű innen értékesíteni – magyarázza a borász. A két 2011-es borból már csak mutatóba van, legközelebb az idei évjárat jön ki valamikor december elejére tervezve.

A 2009-es vörösök egy grádussal már jobbak a 2008-asoknál. Tiszták, szép harmóniával, hozzák a fajtajegyeket, a merlot piros gyümölcsös kavalkád, a cabernet franc feketeribizlis-szedres kedvességet mutat.

Az is a célunk, hogy a vörösborok is elsősorban gyümölcsösek és arányosak legyenek, ne a barrique, az erő jöjjön elsősorban ezekből a borokból – reflektál Laci a véleményünkre, hogy épp a gyümölcsösség, a túlzásmentesség az egyik fő erénye borainak. – Szerencsére ezt a típust az utóbbi időben egyre inkább kedvelik és keresik is a borfogyasztók.

Egyet tudunk érteni, indulás előtt pedig szerencsét és kitartást kívánunk a fiatal hőgyészi borásznak, aki kis lépésekkel, de jó úton jár – alig négy évjárat van mögötte, és hisszük hogy nagyon sok előtte.