Pici földrajz és „szakma”: az ország jól behatárolható sokszög jellege, és a két magashegyi szakasz helyszín, az Alpok és a Pireneusok meghatározzák azt, hogy majdnem mindig egy hozzávetőleges kört próbálnak leírni a szervezők, északról indulással, a két magashegyi rész útba ejtésével, majd a visszakanyarodással Párizsba. A verseny második fele is ezt az utat járja be.
Pici földrajz és „szakma”: az ország jól behatárolható sokszög jellege, és a két magashegyi szakasz helyszín, az Alpok és a Pireneusok meghatározzák azt, hogy majdnem mindig egy hozzávetőleges kört próbálnak leírni a szervezők, északról indulással, a két magashegyi rész útba ejtésével, majd a visszakanyarodással Párizsba. A verseny második fele is ezt az utat járja be.
A 10. szakaszon, július 6-án az Albertville-ból (egykor olimpiai központ, itt kommentátorkodta első örökbecsűjét GuTaGá, amikor a síközpont sajtóállásában kijelentette, hogy ő fázik… Hát bizony, ez téli olimpián előfordulhat…) történő indulást egy valószínűleg dögunalmas szakasz követi (hiába no, a magashegyi szakasz és a pihenőnap után még mindig a pihenésé a főszerep), melynek végén a cél viszont Valence, nekünk borértőknek már izgalmasabb.
Elérjük a Rhone-völgyét és mi az, hogy elérjük. A következő, 11. szakasz ugyanis Sorgues-ból indul. Amelytől délre Avignon található, az északi szomszédság meg egyenesen Chateauneuf-du-pape, hoppá… Kicsit távolodunk a Rhone-tól, de közeledünk a Mont Ventoux-hoz. Roussillon-ban a Ventoux AOC-t érintjük, majd Sault-ban egy másik növényre lehetünk figyelmesek: a provence-i levendula egyik kiemelkedő helyszínén járunk, az egyik legjelentősebb fesztivált is itt „szervezik rá” a növényre – már, ha a pandémia engedi. A végállomás pedig Malaucene. Benne pedig szintén (igaz, közvetett) szomszédság az izgalmas: Gigondas, Vacqueyras, Beaumes-de-Venise. Ugye ismerősek?...
A következő szakaszokon a rendkívül bőséges dél-francia vidékeken csavargunk, egy csemegére hívom itt fel a figyelmet: a 13. szakaszon, amely Nimes és Carcassone, két fantasztikus történelmi látványosságokkal teli hely között kanyarog Trausse-Minervois városkáját érdemes megemlíteni, ahol a cseresznye a főszereplő, természetesen fesztivállal május végén.
A következő szakasz már a Pireneusok előtt kanyarog, itt történelmi érdekességre bukkanhatunk. Az etap áthalad a ma már csak, éppen hogy lakott Montsegur településen, amely a középkor kathar eretnek mozgalom egyik központja, egyben a legjelentősebb mártír hely volt. Az 1243-44 közötti „keresztes” ostrom végén 225 eretneknek bélyegzett ellenállót, és a püspöküket égették meg a győztes „keresztes” hadak…
A 15. szakasztól a Pireneusokban találhatjuk magunkat, az itt következő etapok közül mindenképpen a 18. szakasz érdemel említést. A szakasz Pau-ból indul, rutinos borosok és rutinos nézők már tudhatják, hogy, ha Pau, akkor biztos a most már elővárosként üzemelő Jurançon felé haladnak, és idén sem lesz másként. Átmegyünk hát a Jurançon AOC területén, ahol a híres Jurançon Doux borokat állítják elő, 1936.óta AOC minősítéssel védve. Az egykori Béarn grófságban található területen hosszú ideig Navarra királyai voltak az urak, akik a bor minőségét szem előtt tartva már a 16. században hoztak olyan döntést, miszerint ezeket a területeket különleges besorolás alá vetik. Erre a határozatra nagyon büszkék helyben, úgy tartják, mind a tokaji, mind a portói dűlőbesorolási kezdeményezéseket megelőzve, ők a világelsők e téren.
Béarn grófjai (és Navarra királyai) ebben a korban a Bourbonok voltak. A későbbi IV. Henriket, az első Bourbon uralkodót (akinek Párizs megért egy misét, bár, némileg homályosítja a mondást, hogy ő úgy cserélt vallást, mint akkoriban más alsógatyát…) az apja Jurançon édes borával és fokhagymával keresztelte meg, ez a szokás a királyi keresztelőkön aztán is fennmaradt, mint béarn-i keresztség (baptême béarnais) él az egyházi nomenklatúrában. A bor világhírét, a filoxéra, a peronoszpóra és az első világháború majdnem romba döntötte, az AOC státusz igen korai elnyerése gondoskodott az újra felvirágzásról.
Szőlőfajták: ma már egyre inkább Petit Manseng, azon kívül Gros Manseng, Courbu és két 15-15%-ban korlátozott fajta, a Lauzet és a Camaralet de Lasseube. Érdekesség, a Jurançon Noir és Jurançon Blanc fajtákat itt nem használják.
Tovább megyünk, és ha már egyházi szokások szóba kerültek, akkor el is érkezünk az idei Tour legjelentősebb egyházi vonatkozású városához, ugyanis a szakasz áthalad Lourdes városán. Persze a híres zarándokhely sokszor esik útba, a hegyek között igen jó helyen fekszik ehhez: a városka mellett található Hautacam magashegyi üdülőhely kiváló befutó lehetőség. Az egyházi vonatkozások mellett Bigorre egykori grófjainak a vára is fenséges látnivaló, mint ahogy Bigorre fürdői, a Bagneres-de-Bigorre nevű kisvárosban is jelentősek. A kettő helyszín között, Trebons-ban áthaladva, megint a gasztrokultúráé a főszerep, a kisváros a „négy évszak” hagymájáról híres. A hosszúkás alakú hagyma a különösen magas cukortartalma miatt vált felkapottá.
Végül pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy a szakasz, bár a második legrövidebb az idei kiírásban (az egyenkéntiket nyilván nem ide számítva most), de az egy nappal előtte lévővel együtt egyértelműen az idei kiírás királyetapja. Két kiemelt kategóriás emelkedő, a második a célban a Luz Ardiden, míg a verseny ¾-énél a Col du Tourmalet. A 2115 méter magasan fekvő hágó minden magashegyi kerékversenyzés alfája és ómegája. 81-szer szerepelt már a programban, elsőként 1910-ben, és ezzel a legelső magashegyi csúcsa/hágója volt a kerékpározás történetének. A franciák legendás versenyzője, Henri Desgrange mászta meg először. Róla is van elnevezve a Tour mindenkori legmagasabban fekvő emelkedőjének az elsőként történő megmászásáért külön is adományozott díj (idén nem ez a hegy a legmagasabb, csak szólok J). Általában innen még tovább mennek a fiúk valahová, a 81 alkalomból mindössze háromszor volt célállomás. Ezek közül minden bizonnyal a 2010-es századik évfordulóra rendezett szakasz a kiemelendő, ekkor ugyanis kétszer is megmászták a hágót. 17 km és 7,3%-os átlagmeredekség, van ennél hosszabb és meredekebb is, sőt, egyszerre hosszabb és meredekebb is, de ez az etalon azóta is.
Végül a 20. szakasz, Libourne-Saint Emilion. De erről már szó volt.
Az biztos, hogy aki ezután sárgában lesz, az a következő, utolsó szakasz elején biztos iszik egy kis bort, no nem vöröset, hanem champagne-i nedűt J. Szokás, az egész csapat, az összetett 2-3., a megkülönböztető trikók nyertesei összeállnak és pár száz méter alatt egy (kettő, három…) üveg pezsgőt elfogyasztanak.
Utolsó mementójaként egy olyan kornak, amikor nem az volt a fontos, hogy ki hová rakja a kólát, a sört vagy éppen a vizet…
Mindez még a startállomáson és közelében, Chatou-ban fog történni, amely azért nevezetes, mert a 2024-es olimpia országúti számainak a központja lesz.
Ennyi, Versailles-en át Párizsba érkezünk, mint mindig, kilencszer fognak a versenyzők elhaladni a Champs-Élysées-n, hogy 47. alkalommal érjenek itt a célba.
A.S.O./Aurélien Vialatte
A.S.O./Charly Lopez
A.S.O./Alex Broadway