Május 8-a van, szerda. A hírekben arról olvasni, hogy egyes lengyel tájakon még fagyott az éjszaka. Ha a rügyfakadást követően a hőmérséklet -2 °C alá csökken, az már hátrányosan hat a gyümölcshozamra. Ha -4 ° C alá esik, akkor teljesen tönkre is teheti a termést. Sok borász maradt fenn éjszaka is, hogy megpróbálja melegíteni a szőlőültetvényeket tűzgyújtással, hátha a füst elég védelmet biztosít. „Ne adjátok fel!” - írja számos kommentelő a hírek alatt. Úgy tűnik, Lengyelországban ezt a mondatot folyamatosan ismételgetni lehet. A lengyel borászokra mindenkinél jobban ráfér a bíztatás.

A szigorú és sok esetben abszurd

jogszabályok, az ellenségesen fellépő adóhivatal, a nehéz éghajlati viszonyok, a túl savas talaj, a szeszélyes időjárás... A lengyel borászok nem panaszkodhatnak arra, hogy nincs elég munka és megoldandó nehézség. Mégis, a Visztula-menti országban egyre új szőlőültetvények, borászatok bukkannak fel, és növekszik a gasztroturizmus népszerűsége is. 2018-ban a regisztrált szőlőültetvények száma Lengyelországban meghaladta a 200-at. Ez meglepő lehet, különösen annak fényében, hogy ez az adat 2009-ben még csak 26 volt. Az elmúlt 10 évben a teljes szőlőterület is növekedett. 2018-ban 330 hektárt műveltek (míg 2009-ben 36 hektárt). A bortermelés mennyisége 2018-ban 5200 hektoliter volt (2009-ben 412).

Ezen kívül szőlészeti szakokat és programokat kínálnak a legnagyobb lengyel egyetemek, amelyek népszerűsége évről-évre növekszik. A szőlészet szak 2012 óta működik sikeresen Lengyelország legelső egyetemén, a krakkói Jagelló Egyetemen. A hallgatók felvételéről a jelentkezési sorrend dönt. Idén mind a 25 hely betelt, a felvételi meghirdetését követő első pár órában.

Ezt a trendet magyarázhatja a lengyel polgárok gyarapodása, egyre növekvő érdeklődésük a bor iránt, amely egyre gyakrabban kerül a lengyel asztalokra (a korábbi évtizedekhez képest). Lengyelország egyre jobban alkalmazkodik a nyugat-európai alkoholfogyasztási mintákhoz. A lengyelek egyre jobban ismerik a bor emberi egészségre gyakorolt pozitív hatását. Ennek egyik következménye, hogy nem csak egyre gyakrabban fogyasztanak bort. De egyre jobban keresik a minőséget is, tanulnak a kóstolásról, és elmélyítik erre vonatkozó ismereteiket.

Bár Lengyelország sosem volt

tipikus „boros ország”, a Visztula-menti régió borászati hagyományai a középkorba nyúlnak vissza. Ekkor alapítottak szőlőültetvényeket Sandomierz közelében és a Małopolska (Kis-Lengyelország) térségben. Számos kolostori szőlőterületről készítettek bort liturgikus célokra, meg mindennapi fogyasztás céljára is. A városok és a kereskedelmi útvonalak kialakulásával, a 13. század vége óta említenek a források olyan szőlőültetvényeket, amelyeket borértékesítési célból hoztak létre. De a 16. század közepétől a szőlőtermesztésnek Lengyelországban leáldozott a csillaga. Ennek okai az éghajlat hűvösebbre fordulása és a bekövetkező politikai események voltak. A szőlőtermesztés szinte teljes eltűnése Lengyelországból a 17. század közepének háborúihoz és megszállásaihoz kapcsolódik.

Ezek következtében, Lengyelország a magyar borok legnagyobb felvevő piacává vált. A két világháború közti időszakban történtek próbálkozások a szőlőtermesztés újjáélesztésére. De ezek nem jártak látványos sikerrel. A második világháború után kerültek szőlőterületek Lengyelországhoz a Ziemia Lubuska és Dolny Śląsk vidékeken, amelyek az ország legkiemelkedőbb adottságú részei közé tartoznak. A kommunizmus alatt a lengyelek elfordultak a bortól, amit ráadásul a Lengyel Népköztársaság úgynevezett borgyáraiban készítettek. A minősége rettenetes volt. Sőt, ezek igazából borutánzatok voltak - olyan szeszes italok, amit nem szőlőből, hanem más gyümölcsből - ribizliből vagy akár almából - erjesztettek. A lengyelek asztalaira inkább sör és töményebb italok kerültek.

Mintha ez nem lenne

önmagában elég, Lengyelország sokkal kézzelfoghatóbb okból sem a borászat paradicsoma: nem jók a klimatikus viszonyai. Lengyelország talajainak több mint 90%-a savanyú kőzet, amire gleccserek gyakoroltak hatást. Megfigyelhető a lúgos összetevők intenzív kimosódása. Ez önmagában is gátja a szőlő termesztésének, amihez semleges vagy enyhén savas kémhatású (6,0 - 7,2 pH) talaj szükséges. Lengyelország felszínének több mint felén van túlságosan savas talaj, 5,6-osnál alacsonyabb pH-val. Lengyelország felhősebb is, mint a dél-európai országok. Ezért a viszonylag sok napsütéses óra ellenére, a napsugárzás intenzitása sokkal alacsonyabb. Ugyanakkor a globális felmelegedéssel egyidejűleg, a szőlőtermesztés feltételei is javulnak Lengyelországban.

A Zielona Góra vidéken a növekedési időszak már 180 napos - ugyanannyi, mint a Rajna-vidéken vagy Champagne-ban. Még mindig nehéz konkrét borvidékeket megnevezni Lengyelországban, a kifejezés Franciaországban, Olaszországban vagy Magyarországon használt értelmében, ha jellemző jegyekre, vagy egy adott típusú borhoz ideális körülményekre gondolunk. A lengyel szőlőtermesztés még mindig csak próbál lábra állni, a borvidékeket még alakítják, mégis évről-évre egyre jobban láthatóvá válnak. Az elmúlt években a boros érdekvédelmi szövetségek intenzív fejlődése is megfigyelhető Lengyelországban. De egy szőlőterület, egy borászat kialakítása Lengyelországban még mindig a legoptimálisabb hely megtalálásáról szól, ahol a tél nem túl hideg, és a napsütés is jobban hasznosítható, mint másutt. Az országban elmondható, hogy egy nagy választást követően válik bárkiből borász. Itt egy szőlőültetvény megvásárlása egy életre szóló döntés, menekülés a nagyvárosból, új életmód keresése, nem pedig évszázados hagyomány.

Lengyelország legjobb szőlőterületei a déli és nyugati részeken találhatóak, kedvező mikroklímával bíró részeken: Lublin, Sandomierz, Małopolska, Podkarpacie, Dolny Śląsk, Zielona Góra és a Wielkopolska (Nagy-Lengyelország) egyes területei. De az ország más területein is egyre több önálló, sikeres szőlőterület található, elsősorban a nagy folyók mentén, mint a Visztula és az Odera. A lengyel éghajlat miatt itt főként hibrid szőlőfajtákat termesztenek. Ha 10 évet visszaugrunk az időben, azt látjuk, hogy a lengyel borászok főként olyan fajtákkal próbálkoztak, mint a fehér Hibernal, Bianca, Seyval Blanc vagy Sibera, és a kék Cabernet Cortis, Leon Millot, Marechal Foch, Regent és Rondo. Egészen a közelmúltig... Az éghajlat melegedésével és a borászok tudásának bővülésével, ma már egyre jobban lehet a vitis viniferára támaszkodni egyes lengyel vidékeken. Ma már készül lengyel rajnai rizling, chardonnay, tramini, pinot noir, zweigelt és cabernet sauvignon is.

Hosszú évekig gondolni sem

igazán lehetett komolyan a borászatra Lengyelországban, abban az országban, ahol ennyire nem ideális a klimatikus környezet. A lengyel borászok az út elején járnak. Akik most telepítenek szőlőt, azok már többnyire szenvedélyes, eltökélt emberek. A tanuláshoz és az alapok lefektetéséhez jelentős pénzügyi támogatásra van szükségük, amit csak idővel tudnak visszakeresni. Ezért tartják a lengyel bort drágának. Ezért van, hogy Lengyelország még mindig a rajongók terepe, nem azoké, akik azonnali megtérülést keresnek. Sokan azt mondják, már annak is örülnének, ha a befektetésük a gyerekeiknek már hasznot tudna hozni.

A lengyel borok egyre gyakrabban jelennek meg a kiskereskedelmi láncok, repülőtéri boltok és szaküzletek kínálatában. Egy-egy bor, sőt lengyel boroknak fenntartott polcok is. Ennek ellenére, a lengyel bor még különlegességnek számít. A viszonylag magas ár miatt, a lengyelek sem veszik gyakran. Körülbelül 50 zlotyért bárki vehet egy kiváló olasz vagy kaliforniai bort. Eközben egy minőségi lengyel bor ára 30 zlotynál kezdődik és a 100-at is elérheti.

Az egyik lehetséges területe a lengyel borok terjesztésének minden étterem, ami az országban található. Nehéz elhinni, de gyakran a lengyel konyhát vivő éttermekben sem elérhetőek lengyel borok. Sok ilyen helyen chilei vagy olasz bort kínálnak. Hogy miért? Lehet, hogy a lengyel fogyasztók is értékelik az egyszerű és népszerű borokat? A lengyel borok gyakran „túl nehezen” értékelhetőek. Emiatt úgy látszik, a lengyel bor önálló termékként nem fogja a közeli jövőben meghódítani a világot, sem Európát. Talán lenne esély arra, hogy „csomagban” kínáljuk, mint egy érdekes helyi terméket, egyedi jellemzőkkel. Az biztos, hogy a lengyel bornak van esélye sikeresen elhelyezni Lengyelországot Európa, illetve a szűkebb régiónk kulináris térképen. A gasztroturizmushoz kapcsolódó megfelelő promócióval ebben még komoly lehetőségek rejlenek. Vagy kihívások.

Fotók: borászatok oldalai, közösségi oldalai