A Szent Vincéhez kötődő hagyomány a Villányi borvidékhez közeli a Drávaszögből terjedt el, így úgy volt helyénvaló, ha ott kezdtem el a túrát. A Vina Belje meghívásának eleget téve a Báni hegyen található kilátójuknál locsoltuk meg tavalyi borral a tőkéket, volt kiakasztva kulen, kolbász, disznósajt, ahogy kell, ha ebből következtetünk, akkor jobb évjáratot várhatunk. Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince! jeligével vágtunk szőlővesszőt, most már csak türelemmel kell várni, hogy hajt ki…

A Vince-napi kisokosunkat 2009-ben tettük közzé, azóta is tartjuk magunkat a Burján István néprajzkutató (bor)barátunk által összegyűjtött népi bölcsességekhez.

Kóstoltunk jóféle hegyi babot, amibe a babon kívül nagyjából csak hús kerül, a zöldségeknek nem nagyon marad hely, így is megáll benne a kanál. A füstölődés mindenképpen adott volt, így magam is sütöttem egy kis kolbászt, szalonnát, teljesebbé téve a Vince-napi diétát. Egy korty bor, pontosan annyit vállaltam be, egy korty graševina kellett a bab mellé.

A következő állomás Villány volt, az apropóról írtunk hírben, de nem mellesleg tettünk egy gyors kört a szőlőültetvények között is, egy vesszőt kölcsönöztünk egy meg nem nevezett ültetvényről, a sikeres jóslás érdekében, hadd lássuk, van-e különbség a jövendölésben.

Villány élesztette fel ezt a hagyományt, pontosabban a borászok belső ünnepéből itt találták ki a borturisztikai újracsavart és így érkeznek már sok százan Vincézni január derekán. De már nem csak Villányba, hiszen innen származott el az ötlet például Tokajba is, féltékenység nincs, minden jó megosztható.

Így fejeztük be a kört a Pécsi borvidéken, ahol éppen a jeles napra időzítve indult el egy új kezdeményezés, a Café Paulusban Jakab Tamás szervezte meg az első Borcsütörtököt. Népi hagyományokból, borhoz, ételekhez köthető dátumokhoz kapcsolódóan lesznek itt nagyjából havonta borkóstolók, januárban újborokat kóstoltunk, egészen pontosan kilencet, három fehér, három rozé és három vörös volt terítéken.

A jegyzeteimet persze elhagytam, de a lényegre emlékszem: Mészáros Pál Szekszárdi Irsai Olivér 2014 volt talán a leghalványabb a fehérek közül, nem csak színét, teljesítményét tekintve is. De ez persze nem azt jelenti, hogy visszautasítanánk, csak a Lisicza Borház Pécsi Cserszegi Fűszeres 2014 annyira intenzív, élénk, vibráló, hogy én legszívesebben abból kortyolgatnék, bár a Günzer Tamás Villányi Mont Blanc Cuvée 2014 őszi kóstolásunk óta meglepően szépen összeállt, beérett, illatos, friss és behízelgő, most bőven rápontoznék az akkor adottakra.

Rozéban mindenki a 2014-et hozta ki jó évjáratnak, pedig gyengébb évben is érteni kell ahhoz. A Fritmann Kékfrankos Rozé 2014 egy tökéletes belépő volt, kicsit visszafogottan indult, de szép, fröccsözgetős rozé lett belőle. Az este leggyengébbje a Wekler Szekszárdi Rozé 2014 lett, rosszat nem szeretek írni, jót nem igen tudnék. Az est legjobbja címet viszont a Planina Borház Mohácsi Néró Rozé 2014 érdemelte ki, van lendülete, szép, fejlődő illatai, zamatossága hosszú, van tartalma, ugyanakkor könnyedsége is. Példaértékű 2014-es rozé.

A tavalyi oportókat kóstolva mindig eszembe jut, milyen is lesz az idei Portugieser du Monde, Günzer Zoltán Villányi Portugieser 2014 és Gere Tamás Villányi Portugieser 2014 között nem volt nagyságrendnyi különbség, de a Günzer egy kicsit érettebb, jobb anyagnak tűnt és szebben alakultak az illatai, ahogy a szájban is teltebbnek mutatkozott. És ha újbor, akkor legyen olyan, mint Dúzsi Tamás Marci Cuvée 2014 Szekszárdról, ami egy igazi friss vörös, szőlős, gyümölcsös illatokkal, frissességgel, amit nagyjából ilyentájt már búcsúztatni kell, mert megittuk mindet.

A borok jók voltak, az est irányítását Tamás jól oldotta meg, kellő információval, de mégsem untatva a közönséget, az egyetlen gyenge pont a Paulus konyhája volt, a száraz és hagymával töltött tortilla tekercsekre nincs mentség, a borhoz kevés dolog nem illik egyáltalán, az egyik a nyers hagyma, ami teljesen tönkreteszi az ízlelést. Tudatos borkóstoláshoz ne válasszuk kísérőként a hagymát, ahogy a paprikás kolbászt, stifoldert, túl fűszeres ételeket se - ezeket inkább hagyjuk meg a kóstoló utánra, amikor a „második körben” visszakóstolunk.

A Borcsütörtöknek sok sikert a folytatáshoz, legközelebb Torkos Csütörtökön szerveznek kóstolót, plusz itt blogolnak is.