Nyitókép: Ercsey Dániel fotója

A tavaszi fotóriportunk a Vashegyről ott van a top10-ben, vagyis az idei legsikeresebb cikkeink között. Ráadásul tavasszal több mint száz kékfrankossal öblögettünk, úgyhogy minden adott volt, hogy hosszú távon is belegabalyodjunk a fajtába és a termőhelybe, hiszen az osztrák Eisenberg DAC éppen a Vashegy másik fele, ráadásul innen kerülnek ki a sógorok fajlagosan legdrágább kékfrankosai is.

Aztán úgy alakult, hogy nem alakult sehogy. Még csak frissen kaptam vissza a jogosítványomat, ráadásul nem csak a Vashegyre kellene mennem, hanem Gedeonékhoz és Tarpára is, utóbbi utam nem az itt nyugvó Bajcsy-Zsilinszky Endre miatt lenne izgalmas, nem is a híres tarpai szilvapálinka miatt, hanem egy új borászat okán (ahol egyébként a tarcali Majoros Laci szűri a borokat).

Szóval lenne dolog bőven, viszont birizgálta a fantáziámat a Vashegy, úgyhogy körbenéztem a borhűtőmben. Lássuk mit találtam:

Fotó: Ercsey Dániel

Mittl pince kékfrankos 2019

Közepes rubin szín a pohárban. Illatában pici ibolya, levendula, szilva és szegfűszeg, édeskés fűszerek és gyógynövények. Kóstolva kerek savak, közepes test, a kortyot a meggyes íz vezeti, de ott is felbukkan a virágosság, némi tanninkesernye kíséretében. Könnyen iható, korrekt bor, közepesnél picit rövidebb lecsengéssel. 83/100 pont

Mittlék Vaskeresztesen találhatóak, a hegyen kb. 10 hektárjuk van, szóval viszonylag nagy játékosnak számítanak, egyúttal újnak is a pályán, legalábbis a vashegyi túrámig én egyáltalán nem hallottam róluk. Ha korrekt ivóborra vágyunk, akkor biztosan nem fogunk mellé velük, de a megalapozott véleményhez majd meg kell kóstolnom a teljes szortimentet.

Fotó: Ercsey Dániel

Garger Kék 2018

Közepes rubin szín. Illatában zamatos gyümölcsök, érett cseresznye, meggy és pici szilvás jegy. Kóstolva közepes test, feszes szerkezet, a tannin struktúrát a bornak, a savak vibrálóak. A gyümölcsösség szájban is lehengerlő, izgalmas és rendkívül hosszan kitart a lecsengésben. Igazi élmény inni! 90/100 pont

Garger Kék 2017

Közepes rubin szín. Illatában klasszikus vörösboros jegyek, piros és féket bogyós gyümölcsök garmadája, szeder és málna, meggy és gyógynövények. A levendula egy pillanatra itt is felbukkan. Kóstolva is tökéletes arányok, kerek savak, szép tanninok, a hordó csak a háttérben sejlik fel némi vanília képében. A korty gyümölcsös, érett, az ízben az illat ismétlődik, a lecsengése közepesnél hosszabb. 89/100 pont

Gargerék kooprodukcióban dolgoznak Wachterékkel, a címkén korrektül fel is van tüntetve mindkét név. A 17-es kékfrankost a nagy tavaszi mustrán kóstoltuk, akkor és most is tetszett, bár a 18-as még jobban. Imrével interjút is készítettem a Magyar Konyha számára, érdemes elolvasni azt is.

Fotó: Ercsey Dániel

Thom Wachter kékfrankos 2017

Közepes rubin szín. Visszafogott illat, pici ibolya és meggy, szamóca és málna. Kóstolva közepes test, pici szénsav a nyelv két oldalán, vibráló savak. Az ízében málna és szamóca, lila virágok és pici széna, ami furcsává, natúrborossá teszi a kortyot. A lecsengése közepes. 89/100 pont

Thom Wachter Eisenberg DAC reserve alter garten Ried Szapáry Blaufrankisch 2017

Közepes rubin szín. Illatában első blikkre a hordó ugrik ki, kicsi grillázs, frissen csiszolt fa, némi bútorlakk, a háttérben áfonya és szederlekvár. Kóstolva közepes test, élénk savak, a tannin egy picit szárít. A kortyban egyértelműen a fás jegyek vezetnek, vanília, bors, szegfűszeg, grillázs, a háttérben a már emlegetett fekete bogyós lekvárokkal. A lecsengése közepesnél hosszabb. A szerkezet nem bírta el a fát, bár kétség kívül van az a piac, ami az ilyen borokat keresi és díjazza. 87/100 pont

Wachterék a kakukktojás a történetben. Az alap kékfrankosuk eleve kékfrankos néven kerül forgalomba, nyilván a Vashegyről, vagyis a magyar oldalról, a csúcs viszont a DAC reserve, a Szapáry dűlőből, ami rendkívül fás volt, nem is lehetett összehasonlítani a többi tétellel. Ej-haj, mégsincs konklúzió, bármennyire is szeretném. Nincs mese, tényleg el kell menni még idén a Vashegyre és az Eisenberg-re egyaránt!