Az idő sodrásában szinte fel sem tűnt, ahogy elment három hónap és már a második Made in Pécs mellékletet tarthatják olvasóink a kezükben. A Pécsi Borozó nyomtatott kiadásának megszűnését sokan kommentálták, szerencsére hozzánk csak a sajnálkozó hangok jutottak el. Tudjuk, hogy az új megjelenési formátum talán nem kárpótolja teljes mértékben az olvasókat, de fontosnak tartjuk, hogy a régióban maradjon egy olyan nyomtatott felület, ahol rendszeresen tudunk beszámolni a borvilág dolgairól.

Az online felületeink átalakításán gőzerővel dolgozunk, lapzártakor épp az új arculatot véglegesítjük. Várhatóan még a nyár folyamán egy megújult webes felülettel találkozhatnak olvasóink, de a jelenlegi oldalon is mindig akadnak friss hírek, bejegyzések, programajánlók.

A tavasz a nagy eseményeink ideje, túl vagyunk a Portugieser du Monde második kiadásán, és túl vagyunk a Pannon Borrégió TOP25 bírálatán is. A hagyományos, immár hét éve megrendezett egynapos miniborfeszt még hátravan, érdemes lesz június 21-én eljönni a Hotel Corso Pécs rendezvénytermeibe. 

Öröm volt látni ebben a negyedévben is, milyen jó összefogások alakulnak ki és kezdenek működni. Vendégül láthattuk a borszakkörön a szekszárdi fuxlisokat, akik a múlt évtizedek kocsisborrá lealacsonyított bortípusát hozzák újra divatba és minőségbe. Ott voltunk a Villányi Franc bemutatkozásán, ahol a villányi cabernet franc termelői fogtak össze, még jobban pozícionálni borvidéküket. Részt vettünk a Kreatív Pécsi Gasztronómiáért Egyesület útkereső, majd bemutatkozó estjein, jó látni, hogy a séfek, vendéglősök össze tudnak fogni egy jó ügy érdekében. És volt még több is ilyen, szükség van ezekre, együtt többet érhetünk el: ennek szerencsére látható jelei vannak.

Ugyanakkor a mai napig nehezen viselem a megszegett ígéreteket, egy-egy kisebb ügy minden lapszám során akad, de sokkal rosszabb, ha nem borász vagy éttermes kérdőjelezi meg korábbi kijelentését, hanem egy egész borvidék. Vagy néhány ember, aki a többiek kezét köti meg. Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy tavaly a régió borvidékei mind elkötelezték magukat a Pécsi Borozó támogatása mellett, ezért is maradhatott meg még egy évig. Az év elejei ígéretet három borvidék, a hegyközségek forintosították is (ezúton is köszönjük nekik, biztosan magukra ismernek), egynél ez nem sikerült, már nem is fog. Mi sem kérjük. Mi adtunk. Akinek nem fontos, oda többé nem adunk. Ott már nem elég a szó, a bizalom megkopott.

De ez talán kevésbé érdekli az olvasót, hiszen jön a nyár, a szerencsére jól induló Bor, mámor, Pécs fesztiválon is tapasztaltuk, beindult a rozéfröccs-szezon. Ha mégsem csak rozé, akkor válogattam pár bort, nyáron is jó társak lesznek, csak a megfelelő időt kell kiválasztani hozzájuk.

És ha meg éppen pihenőt tartunk borfontot, a pécsi Művész Presszósok a belváros felé közelednek, nyílik az Egylet a Ferencesek utcájában, szerkesztőségünk két, most éppen indokoltan kevesebbet publikáló kollégája a söröző+bisztró kombó második felét viszik majd, a Balkán-konyha és a kézműves sörök találkozásnál mi is gyakran ott leszünk.

Addig is találkozzunk naponta a pecsiborozo.hu oldalon, a nyár végén megjelenik a Pannon Borkalauzunk, érdemes majd keresni az újságárusoknál, a Made in Pécsbe szeptemberben fűzzük be magunkat ismét. Borozzunk nyáron is, de mindig mértékkel, tényleg úgy érdemes!