A pécsi hegyközség környékén lapunkat újabban Balkán Borozónak is nevezik. Pécs a Balkán kapuja, ha valahol, itt illik képben lenni a balkáni borokkal, nem véletlenül hozza be az ugyancsak pécsi Pannon Borbolt ezeket a magyarországi piacra. Büszkék vagyunk a Balkán Borozó becenévre: nagy elismerés számunka, amikor magyarországi szakemberek is megerősítik, hogy a trendek ütőerén tartjuk a kezünket, hiszen szőlőterületek és eladások terén az egyik legdinamikusabban bővülő európai piac a szerb, a legjobb olaszrizling-klón karlócai, a környék legnagyobb borexpója belgrádi. Míg itthon visszaszorulóban van a bor körüli felhajtás és kultúra, a határ túloldalán mindez most épül ki. Érdemes rendszeresen körülnézni ott, tanulva is tőlük – pláne megnézni, milyen cuccok mennek ott nagyon. Ez a cikk egy ilyen pezsgőről szól.

Ritka az olyan, amikor egy borcímkének második, akár harmadik rétegei is vannak, amikor egyszerre közvetíti azt, ami benne van, és egyszerre nagyon nem, amikor nem lehet sokadszorra sem eldönteni, hogy mit üzen vele a borászat, amikor még napok óta az adott borról vitatkozol és beszélsz, mindezt úgy, hogy a palack nincs még 10 euró sem, sőt, az egy szándékosan tömegterméknek kinéző tömegtermék. Mégpedig a Champagne-ruhás szerémségi prosecco, amiről nehéz eldönteni, hogy veretősre vagy önironikusra készült.

A szerb borászat egyik úttörője, a szerémségi Kovačević borászat csinálta ezt meg, ráadásul az Újvidék körüli éttermekben stabilan ez az egyik legolcsóbb, emiatt nagyon erősen fogyó palackos tétel a borlapokon: egy Fresco Bianco névre hallgató tankpezsgő. Hogy megértsük, mi az egészben a poén és mifélék ezek a rétegek, nézzük meg a címkét és a bor nevét.

A címkedizájn mindenkinek ismerős, aki járt már borboltban: ez az egyik legismertebb, a borhoz valamennyire konyítók körében azonnal és bárhol felismerendő champagne, a Veuve Clicquot koppintása, narancssárga alap, hasonló betűtípus, még egy kis címerke is került a brand fölé. És itt jön a poén: a champagne-ok érlelt, sokféle, akár tizenéves alapborokból készülő, nem csak fehérszőlőből készülő francia pezsgők, míg erre büszkén azt írják, ráadásul olaszul, hogy fresco és bianco, azaz friss és fehér, ami a teljes ellentétje a champagne-oknak, a hosszú éveken keresztül 0,75 literes palackokban erjesztett és érlelt drágább (alsó hangon 35 euró fölötti) pezsgők dizájnjában adnak egy legfeljebb féléven át erjesztett és érlelt olcsó (jellemzően a 3-10 euró közötti ársávban mozgó) tartályos pezsgőt. 

Hogy a poén tényleg üljön, a címerkébe a V.I.P. felirat került – a Veuve Clicquot-n ezen a helyen VCP felirat áll, ti. Veuve Clicquot Ponsardin a reimsi pezsgőház neve –: amíg a hátcímkét el nem olvassuk, ez az egész a fogalmatlan fogyasztók balkáni veretésre, hivalkodásra apelláló nyugatimitáló, de egyben nagyon provinciális átverésének tűnik, hiszen az exjugó térségben főleg az rendel ki ilyen narancsszínű champagne-t magának étteremben, aki némi pénzhez jutott és emiatt hirtelen nagyon fontos embernek érzi magát, de a poén feloldódik, és kiderül, hogy a V.I.P. annyit jelent, hogy „vino iz podruma”, vagyis „bor a pincéből”. 

Tökéletes kikacsintás a Champagne-okat az ezen a környéken jellemző jövedelmi viszonyok miatt sajnos övező sznobkodásból, pláne, ha tudjuk, mit rejt a palack: három, a Szerémségben gyakran termesztett fehér szőlőfajta, az illatos neoplanta, olaszrizling és egy kevéske župljanka házasítását, amiből egy teljesen korrekt, proseccókra hajazó, kevés, de azért még érezhető cukorral készült ital lett, egy jobb sajátmárkás olasz prosecco szintje simán megvan.

Egyszerre bizonyítja, hogy a szerb fehérszőlőfajták lazán tudják hozni azt, ami az aktuális világtrend, és hogy a szerb bormarketingesek nemcsak értik a dolgukat, de kiváló humoruk is van. Ugyanúgy elfér Borkai Zsolték jachtján egy Fekete Pákó-bestofra menő orgián, mint a borsznob haverod buliján, hogy megvicceld a társaságát: tökéletes termék.

A szerző amellett, hogy Hosszúhetényben művel szőlőt, a közép-európai és balkáni dolgokkal foglalkozó Gemišt hírlevél alapítója.