Két évvel ezelőtt léptünk először kapcsolatba Homolya Danival, akkor még a személyes látogatás és találkozó nem jött össze, de most ez is sikerült. A T3 egy bevallottan kis pincészet, egyelőre nem is akar más lenni és másnak látszani, a hely iránti elkötelezettségük eleddig lényegesen nagyobb, mint az éves árbevételük. Ahogy Dani és helyben Péter is fogalmaz, „működési nullszaldó a cél, azaz, az eladott borok árbevétele fedezze a szőlőművelés és borkészítés költségeit, no meg az amortizáció kiadásait, a többi egyelőre magánbefektetés, illetve hozzájárulás Tokaj felemelkedéséhez.” Pl. remek kiadványokkal, mint az „Abaújszántó régi képeslapokon” vagy a „Tállya régi képeslapokon”. Az ötlet mindkét esetben úgy jött, hogy a megvásárolt ingatlanban találtak egy rahedli régi képeslapot, jónéhányról kiderült, hogy igencsak egyedi, így egyértelmű volt, hogy ezt a (kutatásra is alkalmas) dokumentációt megosztják a nagyközönséggel.

Már a Lecsengésben is felbukkant a PetNatjuk!

Amúgy hihetetlen, hogy a két tulaj a működési stratégiáról szinte szó szerint ugyanazt mondta – ahogy Dani fogalmaz, ez „konzisztens üzenet”, ami nekem annyit jelent, hogy ezt a harmadik tulaj, András is tudja fejből, éjjel kettőkor felkeltve. Ami nem baj, egyrészt, látszik, hogy három közgazdász a tulajdonos, másrészt látszik (ezügyben javaslom mindenkinek, borászoknak pláne, átolvasni a honlapjukat), hogy van egy nagyon világos és meghatározott filozófia-cél-stratégia-operatív működés leosztás. A pincészet, tán ezért is, kis lépésekben, de fejlődik. Nemcsak az új területek fordulnak termőre – ezek mondjuk igen nehezen, a Közép-hegyen a 2022-es telepítést az addigi egyik legforróbb és legszárazabb tokaji év követte, tehát jelentősen pótolni is kellett az oltványokat. Ez a Közép-hegy volt az első projekt, igen kemény dió, a területnek 16 gazdája volt, természetesen inkább kecsketenyésztésre alkalmasan nézett ki, mintsem szőlőtermesztésre…Van terület a tokaji Teleki-dűlőben és a tállyai Görbe-dűlőben is. Megvan aztán a ház is, amely már most ellátja a feldolgozó szerepét, de a kóstoltató/vendéglátó szerepet is el fogja látni.

A jelenlegi munkamegosztás is követi ezt a nagyon világos elképzelés rendszert: András foglalkozik a borkészítéssel, Dani a marketinggel, Péter a szőlővel. Hogy honnan ez a „bátorság” három közgazdásztól? Hát onnan, hogy a saját karrierjükben jelentős utat befutók Bogácsról, Sajószentpéterről és Hegyaljáról származva, láttak azért ezt-azt, meg tudtak tanulni ezt-azt, és tovább is tudnak fejleszteni ezt-azt.

Nézzük a borokat, amelyek egy része már teljesen saját teljesítmény, más rész még vásárolt szőlőből való.

Pet nat 2023: vásárolt rajnai rizling szőlőből, ez pedig abaújszántói szőlő, a Pendits birtokról. Demeter minősítésű a szőlő. Kellemesen pezsgős, jól és gyorsan habzó ital, dzsúz-szerű, citrusos, némi kesernyés véggel. 85/100 pont 

Rajnai 2023: ugyanannak a szőlőnek a csendes bor változata. Nagyon kellemes, gyümölcsös íz, sok alma, körte és grépfrút, jól felismerhetően rajnai, bár, nem ilyen rajnaiakhoz vagyunk szokva. 88/100 pont

Mediátor 2022: helyi, de vásárolt furmint az alapanyag, a bor félszáraz, 12% alkohol mellett. Pici körte, pici méz, pici füst, pici kovás behatás. A félszáraz minőség 13g cukor és 8 g sav jellemzőkkel bír (megállított erjesztésről van szó). Kellemes, jól iható gasztrobor, itt és most 87/100 pont. Most lép piacra.

Solare 2023: egy újabb félszáraz tétel, ezúttal sárgamuskotályból. 10,2 g maradékcukorral, ez is megállított erjesztéssel készült. Szőlővirágos illat, kellően visszafogott, de tipikus, azonnal felismerhető. Ízben ugyanez, aki szereti a sárgamuskotályt, de nem a kirobbanó, harsogó példányokat, annak ez nagyon be fog jönni. Csak sietni kell vele, mert 300 palack készült ebből a szintén újonnan piacra kerülő tételből (és ebből egyet, ugye felbontottak, egyet meg mindjárt elvittem, azaz, legfeljebb 298 van már csak..). 88/100 pont most, a tételszám miatt sose fogjuk megtudni, egy év múlva mennyivel lehetne többet adni neki. Kis, induló borászat átka ez.

Szamorodni 2023: egy ritka megoldás, ugyanis tiszta kabar, szintén Demeter, és szintén a Penditstől, Wille-Baumkaufféktól. 12% alkohol, picit alacsony, 5g sav, viszont 140 g maradékcukor. Érződik is a kevesebb sav, elsőre picit ki is lóg az alkohol, és túl édesnek is tűnik. Második (és többedik) kortyra viszont az édesség mézes, fügés iránya nagyon szépen kiterjed a szájban, pici naranccsal karöltve, és ezek az ízek szépen eluralják is a kóstolás élményét. 89/100 pont.

Jó lesz ez, lehet mondani összegzésként, nagyon egyenletes minőséget kóstolhattunk, ráadásul úgy, hogy nem tipikus tételeket, és nem feltétlenül 10-11 hónapos korukban kell megkóstolni. De ezek most vannak készen, most kerülnek a piacra, ennek megfelelően csak azt tudom javasolni, hogy gyorsan vegyék is meg ezeket a kis szériájú tételeket: egyrészt, nagyon kellemesen ihatók, másrészt, egyiket-másikat nagyon is érdemes eltenni későbbre, harmadrészt, minél hamarább lesz így árbevétel is.

És, ha már sok stratégia volt ebben a boros írásban, egykori stratégiai menedzsment professzorom egyáltalán nem megszokott rövidítésével hadd búcsúzzak, cs.í.t, azaz, csak így tovább, Tokaj Drei!