„Erős kontraszt” – gondoltam magamban, miközben a tűző napsütésben sétáltam a budapesti Nagykörúton a Tűzoltó utcába. „Mármint a természetes és az ember alkotta között” fűztem tovább a gondolatot, és néztem, ahogy a körút közepére emelt kordonok között nagy halmokban állnak a feltört aszfalt és síndarabok és merednek az ég felé a 4-6-os villamos pályájának felújítása miatt. Eközben a házak és a beton oldalról és alulról is sugározták felém a hőt.
Ilyen körülmények közt igazi öröm volt megérkezni az Élesztő ház udvarára, ahol a VinoPiano borbár is székel immár három éve. Az árnyékot és hűst adó fűzfa alatt már készülődtek a mátrai borászok és néhány borkedvelő is már várta, hogy lehűljenek a borok a megfelelő hőmérsékletre. A Karner Gábor, Losonci Bálint, Major Levente alkotta trió oly módon szeretné megmutatni a Mátrai borvidék adottságait, hogy a szőlőt organikus módon művelik és a borkészítés közben is minél ritkábban, minél kevesebbszer igyekeznek beavatkozni a bor életébe. A három borász filozófiájában vannak azért eltérések, de közös kapcsot jelent a természetességre, a természettel való harmóniára történő törekvés, ezért is volt a kóstoló neve Természetes Mátra.
A jó hangulatú kóstolón mindenki megtalálhatta és azt hiszem meg is találta a saját számítását, hiszen a borászok a borvidék több arcát is megmutatták. A kóstolón több izgalmas és jó bort is lehetett kóstolni, én most négyet emelnék ki külön.
Major Levente, az abasári iskola igazgatója, kit boros berkekben néhányan csak Iga bának, vagy Igazgató Úrnak hívnak most sem hagyta otthon a jókedvét, és a mátrai borvidék egyik legelterjedtebb szőlőfajtájáról és saját boráról így vallott: „Nem szeretem a fajtát, a kommersz borok jutnak róla eszembe. Egy idős bácsitól kaptam az ültetvényt, ami most 40 éves. Úgy voltam vele, hogy addig fogok dolgozni ezzel az ültetvénnyel, amíg egy Michelin-csillagos helyre be nem kerül a bora. Úgy tűnik, ez most meglesz. Ráadásul, amikor Prágában voltam egy kiállításon, az osztrák borászok imádtak, mind jöttek oda megkóstolni az >irszaimat< és csomó jó bort cseréltem velük érte.”
Tény, hogy nem hétköznapi irsai, hiszen hosszan seprőn tartással készült. Az illata rózsás, szappanos, de van mélysége és sóssága, ami elegánssá teszi, és kíváncsivá a fogyasztót. Illatban temérdek virág, egy nyári rét veszett el benne. Van szerkezete, ami szerethetővé teszi, de nem veszik el a fajtára jellemző könnyedség sem. Citrusok, csemegeszőlő, sárgadinnye, pici sósság és remek savak teszik igazi harapható frissítővé. 87-88 pont
Losonci Bálint egyike volt az elsőknek, aki bebizonyította boraival, hogy a Mátra nagyobb figyelemre érdemes. Bálint azóta is töretlenül hisz a borvidékben és az egész kóstolósora megmutatta, miért izgalmas a borvidék, mindegy hogy nemzetközi, vagy hazai fajta boráról legyen szó. 2017-ből a rajnai rizlingjére az egyik legbüszkébb a fehérborok közül, amely egy nem igazi narancsbor. Hat napot volt héjon hidegáztatással, és a hetedik nap, mikor elkezdett erjedni, Bálint akkor választotta el murcit a héjtól.
Strukturált, rétegzett és gazdag illata van virágokkal, citrusokkal. A kortynak valódi mélysége van, amit a savak jó értelemben vágnak keresztül, és teszik könnyedebbé a bort. Fehér sziromú virágok, rebarbara, körte, citrusok, pici sósság. Közepes testű, és jól iható bor. 89-90 pont
A Gereg dűlő egy nagyon meleg terület Gyöngyöspata határában, amely már korábban is sok komoly borral örvendeztette meg a fogyasztókat. A 2016-os geregi kékfrankos még fiatal, de átütő ereje már most is megmutatkozik, illetve a Gereg igazi különlegessége, hogy a területen nem égnek el a savak, így közepesnél nagyobb test és a magasabb alkohol mellé, magas savak is társulnak. Mély, gazdag, nagyon fűszeres a korty egy kicsi édességgel, amiben a savak szinte metszőnek tűnnek, így néhány év pihentetést még biztosan meghálál. Feketeribizli, meggy, cseresznye, és zöld fűszerek dominanciája az ízben. Kékfrankos gyűjtőknek. 90-91 pont
Karner Gábor lányával, Karner Fannival mutatta be, hogy mire készülődnek Szücsiben lévő pincéjükben. A borász egyre inkább húz az adalékanyagmentes borkészítés felé, ezért legtöbb borát kén nélkül töltötte le 2016-ban és 2017-ben. Akik ismerik a borász borait, sokan kedvelték a Tavaszföld dűlő kékfrankosát, amely az elmúlt néhány évben Tavasszal a Föld néven került forgalomba. 2017-től újra a dűlő neve szerepel majd rajta. A bornak kell még egy kicsit simulnia, de tele van élettel, sok gyümölccsel és fűszerrel. Érdekes lesz figyelni az életpályáját, hiszen bár a számuk folyamatosan nő, de egyelőre kevés a kénmentes borkészítéssel próbálkozó borászok száma hazánkban.