Most, hogy már erősen kifelé tartunk a februárból, bevallom őszintén, igencsak hiányolom a jó időt. Azt az igazit, ami a lányok szoknyáját megkurtítja, a fiúk napszemüvegén pedig  megcsillantja a napsugarakat (ki-ki válasszon érdeklődésének megfelelően, ugye...). Rendületlen tavaszvárásom közepette aztán érkezik egy kis nyári simogatás, palackba zárva, nem is akárhonnan, a Balatonról. Igazi nyarakat idéző fehérekkel, roséval, na és persze némi vörössel, mert a Balatonnál már vörösből is lehet nagyot és szépet alkotni.

Az Alföld Magyarország legnagyobb bortermő vidéke. A hazai szőlőtermés 40-50%-a, az országban kapható bormennyiség fele innen származik. Nagy terület, nagy mennyiségekkel. Tény, hogy az alföldi borok renoméját a kilencvenes évek borhamisítási ügyei igencsak megtépázták. Sajnos sokakban az alföldi borok kapcsán elsőre még mindig a korábbi botrányok, a Soltvadkert-Kiskőrös-Kecel “aranyháromszög” ugrik be. Az előítéletekkel és a múlt árnyaival meg kell küzdeni. 

A Borkultúra SzabadEgyetem 2013. januári programját Módos Ernő borász, a PTE Illyés Gyula Kar címzetes docense vezette. A téma adott volt: a borbírálat alapjai, de a borbírálás, borkóstolás szabályain kívül részletesen beszélt a fehér-, rosé-, siller- és vörösborkészítés technológiájáról. A borkóstolásnál az alábbi szempontok figyelembe vételével vártuk, hogy mely 8 szekszárdi bor kerül a poharakba, melyeket Módos Ernő a borbírálás szempontjából, tematikusan válogatott össze.