Csapody kedvencei

Remekül összeválogatott balatoni sort kóstolhattunk Csapody Balázs prezentálásában a soros BorKultúra Szabadegyetemen. Nem beszélve arról, hogy imént említett úr a balatonszemesi Kistücsök Étterem (és talán a leggazdagabb kínálattal rendelkező dél-balatoni borospince) tulajdonosa, így egy általa összeállított, az adott borokhoz illő virtuális menüsor kíséretében egy gasztronómia utazás részesei is lehettünk.

                                                                                                               ^{Fotók: Kovács Viktor}

De nézzük a borokat, melyek sorát a Bujdosó Pincészet indította. Remek kezdés ez - és ahogy azt majd látni fogjuk -, remek befejezés is lesz. A balatonlellei pincészet igazi családi összefogásban, 82 hektáron gazdálkodó, szőlés-borász família, akik élnek-halnak a szőlőért és a vitorlázásért. A kettő össze is fonódik: fantasztikusan kitalált címkecsalád és elnevezések, mind a vitorlázáshoz kapcsolódva (Horgony, Csomó, Mentőöv, Iránytű stb.), a prémium borok pedig a Balaton klasszikus vitorlásairól (Sirocco Nemere, Tramontana) elnevezve. Nos, ember vagyok, esendő, az érzelmeim rabja. Bevallom nőiesen, engem levettek a lábamról. Tették ezt azért, mert a remekbe szabott külcsín mögött belbecs is található. Legalább is ami a kóstolt, és a keresztségben Csomó nevet viselő 2013-as sauvignon blanc-jukat illeti. Színe halvány, zöldes reflexekkel, rendkívül intenzív, fajtajelleges illat, kicsi bodzával megbolondítva. Közepes test, élénk savak, jóivású bor.

Két kötcsei olaszrizling került ezután a poharakba Buzás Jánostól. Azonos fajta, még az évjárat (2012) is azonos, csupán az egyik csavarzáras, a másik pedig parafadugós. Bár azt mondják, hogy vakkóstolás alapján nem feltétlenül lehet megmondani egy borról, hogy milyen módszerrel volt zárva a palack, azért mégis felfedeztünk némi különbséget. Mintha az előző kicsit üdébb, frissebb lett volna, ami a csavarzár lényegét talán meg is mutatta. Azt még azért hozzátennénk, hogy a Buzás borok szintén remek címkékkel rendelkeznek. Az az igazi meghökkentő, frappáns minimáldizájn, ami mellett az ember nem tud elmenni szó nélkül, az a “muszáj leemelni a polcról” típus.

A két Koltai Tamás - apa és fia - pincészete következett a sorban. 20 éve gazdálkodnak Szőlősgyörökön, a területen megszokott és jellemző fajtaválasztékkal. 2011-es rajnai rizlingjüket kóstoltuk. Korrekt bor, rendben volt. Színre egészen halvány arany, illatában a gyümölcsök és virágok versenyeznek, háttérben kicsi mineralitás fedezhető fel. Ízletes darab, szép savakkal. Mégis picit a következő tétel felvezetésének tűnt. Légli Ottó 2011-es Rajnai Rizlingje ugyanis egy az egyben hozza a papírformát. Rendkívül fajtajelleges, zamatos, komplex bor, azzal a tipikus leheletnyi petrolossággal, amit úgy szeretünk (vagy épp nem szeretünk) a rizlingben.

Egy friss, illatos roséval búcsúzunk aztán a fehérektől Pócz József pincéjéből. Igazi cseppfolyós balatoni nyári délután. Eleven savérzet, könnyed test, gyümölcsös aromavilág jellemzi. Illatában málna és szamóca versenyez egymással, savai ropogósak és lendületesek, melyeken szaftos, zamatos gyümölcsök bukdácsolnak át.

Légli Géza Szőlőskislakon, 12,4 hektáron folytat kézműves borászkodást. Alapelve nemes egyszerűséggel annyi, hogy a szőlőműveléshez és a borkészítéshez őszintén és tisztán kell hozzáállni. Ezt szem előtt tartva keresi saját maga és területei, valamint szőlője és bora közt azt a harmonikus kapcsolatot és egyensúlyt, amellyel a legszebb borokat juttathatja el a poharainkba. 2012-es Pinot noir válogatásával ismerkedhettünk meg, mely világos rubinszínnel köszönt nekünk. Cseresznye és málna násza ez mind illatában, mind ízében. A diszkrét alkoholt leheletnyi tannin támogatja, az arányos szerkezet mögött egy masszív test rejtőzik, a korty hosszan időzik szánkban. Az este során az egyik kedvencünk volt. Tőle még mindenképp szeretnénk kóstolni.

Veszprémi László és családja 8,5 hektáron gazdálkodik Kötcsén. Fajtaválasztékuk világfajtákból - cabernet sauvignon, chardonnay, merlot -, valamint a hagyományos - olaszrizling, kékfrankos, portugieser - fajtákból áll. Hozzátesszük, a területen kevés termelő foglalkozik utóbbival. 2012-es, Infernor névre keresztelt bora 100% portugieser. Rubinszínű, kifejezetetten lágy és könnyen iható, bársonyos tanninú, ízében fajtajelleges, abszolút gyümölcsösséggel.

Konyári János nevéhez fűződik a St. Donatus Pincészet, a rádi Ikon Pincészet, valamint  a most terítéken levő, 30 hektáros termőterületű, balatonlellei Konyári Pincészet megalapítása egyaránt.  A syrahval való első próbálkozását házasította, a 2011-es tétellel pedig már önállóan jött ki. Pohárban mély rubinszín, melyet határozott illat, gyümölcsök és édesfűszerek lengnek körül. Intenzív, nagytestű, kerek bor, hosszú lecsengéssel, ahol főként a szilva és a szegfűszeg dominál.

Végezetül, mintegy keretbe zárva balatoni utazásunkat, újra a Bujdosó Pince következett. A kései szüretelésű traminiből készült 2011-es Tramontana igazi különlegesség, rózsaburokba zárt folyékony arany. 

Summázva az estét, nagyon is kedvünkre való volt a Balaton ilyen jellegű bemutatkozása. Könnyen lehet, hogy idén a strandon fekvős, lángost evős délutánokat valami egészen más váltja fel. Kedvet kaptunk ugyanis felkerekedni, pincéről pincére járni és kóstolni, aztán persze újrakóstolni ezeket a borokat és újabbakat egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy már most lett néhány személyes kedvencünk, akiket mindenképp előre veszünk a látogatási listánkon. Mindemellett halkan azért megsúgom, hogy addig is néhányuk webshopjában telepakoltam a kosaram, most pedig izgatottan várom az új szerzeményeket.