Nem biztos, hogy ezzel ők is tisztában vannak-e vagy hogy így látják-e ők is. Én nem pécsiként, de évente összesen egy jó hónapot a városban és környékén eltöltve, bizony úgy látom, hogy a pécsiek a legszerencsésebbek Magyarországon, emiatt büszkén lobogtatom az ide szóló lakcímkártyámat és nagyon sajnálom, hogy nincs – mint Ausztriában vagy Szlovákiában – Magyarországon területi alapú rendszámtábla. Ha lenne, azonnal lecserélném pécsire a csehet.

Ötödik éve már, hogy nem hagyjuk ki az eszéki borfesztivált. Eddig december elején rendezték meg, idén átkerült januárra (pont jó, hogy mi Pécsett decemberben borszalonozunk), eddig kiállítóként, előadóként vettem mindig részt, idén végre csak mezei kóstolóként, be is szerveztem vagy 45 barátomat, meg a barátaim barátait is, egyedül mégsem megy inni kóstolni az ember.

Van ez az Olaszrizling Október, nekem bejön a kezdeményezés, hívjuk fel a figyelmet erre a jóravaló fajtára. Körülnéztem hát a pincében, a fehérborok jelentős része olaszrizling volt, azon belül is graševina, aki ismer, tudja, hogy a horvát olaszrizlingek a kedvenceim közé tartoznak. De akadt pár osztrák, néhány magyar. És akadt néhány társ a kóstoláshoz, hoztak ők is pár bort. Három részben harangozzuk be olaszrizlingekkel az októbert.