Írtam már ódát Grúziához, vagy ahogyan a külügy kérésére mostanában hívni kell őket, Georgiához, főleg a borokhoz, hiszen volt szerencsém többször is meglátogatni ezt a csodálatos országot, de méginkább a borászokhoz, akik közül többen a barátaim lettek. Éppen ezért örömmel indultam el Champion Wine borszaküzletbe, ahová georgiai borok kóstolására invitáltak.

Ha nem is vagyok rajongó, néha nekem is jól esik meginni egy pohárral, mint most is, a feleségem által készített lecsó mellé. A kenyeret sajnos a boltban vettem, a házi kovászom nem halt meg, de nem is volt sosem, talán majd a következő életemben!

Nemrég a fagyos Észtországban jártam, kitűnő alkalom volt ez itthon nem kapható borok beszerzésére. Mivel az észtek nem borkultúrájukról ismertek Európában, ezért a nekik legközelebbi boros nemzetre, a grúzokra esett a választásom. Ők annál nagyobb borosok, és erre büszkék is nagyon, szinte minden címkén hirdetik a 8000 ezer évre visszanyúló borkészítési hagyományaikat. Előzetes ismereteim a grúz borokról a nullával voltak egyenlőek, így az ár alapján választottam, meg persze a minden palackon feltűnő angol nyelvű leírások alapján. Fontos volt, hogy fehéret is vásároljak - még akkor is, ha a grúzok elsősorban vörösboraikról híresek.