A Villányi Vörösborfesztivál kiváló társasági esemény. Végül is, minden adott. Van ugye először és elsősorban a bor. A Baross Gábor utcán végigsétálva, többször is végigsétálva, azt kell mondanom, hogy a minőséggel kapcsolatosan különösebb problémáink nem lehetnek. Ízlésbeliek olykor talán, de hát arról meg nem nyitunk vitát. Van ugye emellett még több tucat kitelepült kézműves, sajtos, pálinkás és társaik. Kiegészítve a borkínálatot. És van természetesen színpad is, kétségkívül népszerű fellépőkkel. Idén itt volt az Apostol együttes, Csepregi Éva, utcabált zenélt az Asterix, fellépett a Peet vagy a Hot Jazz Band, a Showder Band. A színpad előtt minden este buli volt, táncoló, tomboló tömegek. Az oldalutcákról nagyon be se szűrődött, de volt vurstli is, szokás szerint. És ételudvar, természetesen, Balaton Grill és ami ilyenkor lenni szokott.

Sokakkal beszélgettem, a rendezvényen is, utána is. Sokaknak tetszett. Jó bort lehetett inni, nem is volt túl drága, volt üvegpohár - alapnak kéne lennie, de sok helyen még ma sincs. Lehetett korzózni, fel s alá, boros standoktól pálinkásig, sajtostól csülkösig. A Diófás tértől a nagyszínpadig s vissza. Sötétedés után már egyre hangosabb, lelkesebb, vidámabb volt a tömeg, szerencsére szép volt az idő, napközben meleg volt, estére lehűlt ugyan, de bortól, tánctól fűtve ez mit sem számított. Egyszóval sokan voltak, a szervezők szerint több tízezren, akik jól érezték magukat. És erre meg is volt minden lehetőségük.

Hogy mégis miért látom elszalasztott alkalomnak ezt a rendezvényt? Mert ez így, ebben a formában nem volt több egy egyszerű fesztiválnál, ami megtörténhetett volna bármely borfaluban, borvárosban Magyarországon. Mert egy ikontól többet várunk.

Ma Magyarországon ez a kínálat kétségkívül népszerű. De vajon ha elsődlegesen a borkészítésben, majd ezt követően a szálláshelyek kínálatában, a gasztronómiai ajánlat kialakításában is a magas minőség a cél, legyen az például csúcsgasztronómia vagy friss alapanyagokból készített, házias ízek asztala, akkor a legfontosabb helyi rendezvényen vajon nem kellene-e megjelennie a magas minőségnek?

Megjelenik ugyan, de szinte észrevehetetlenül. Volt ugyan például Csík zenekar koncert, de egy pincészet udvarán, Tiffán Edének és Zsoltnak köszönhetően, szinte elhallgatva a hivatalos programok közül hiányozva. Itt azonban a naplementével igencsak lehűlő levegő sem szegte kedvét a vendégeknek, sőt! Itt bebizonyosodott, hogy a minőségi zene és a kiváló borok teljes mértékben kiegészítik egymást. A házigazdák mindent megtettek, hogy vendégeik jól érezzék magukat. Friss péksüteményekkel, forró teával és természetesen a pincészet legjobb boraival kínálták a hallgatóságot.

De a programok többsége, megjelenésében, szervezésében és visszhangjában sajnos inkább hitelesíti a Villány határában álló, édes vöröset kínáló táblákat, mint a magas minőségű, száraz villányi vörösöket. És ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy mindez értéktelen volna, csak azt, hogy önmagában kevés.

Mert hiszünk Villányban, hiszünk a boraiban és abban, hogy a magyar borturizmus origója itt van. Ezt hitelesítik az utóbbi évek beruházásai, a borászatok, az éttermek, és a kiegészítő szolgáltatások szintjén és ezen az úton lehet, kell tovább haladni. Erre az útra kell felterelni a Villányi Vörösborfesztivált is, hogy még több embert vonzzon, hogy még tovább vonzzon ide embereket, hogy olyan rangúra emelje, amilyet a bor itt megérdemel.

Az Acona szervezésében kétségkívül jobb a rendezvény, mint korábban. De ez még nem jelenti azt, hogy túl tudott lépni a korlátain. Hiszen. Legyenek borstandok és kiállítók a főutcán, de legyen itt még több helyi termék, jelenjen meg mindenki, aki értéket teremt, termel, készít. Akkor is, ha nem tud több százezret kifizetni standpénzként. Legyen utcabál jó helyi zenekarral, legyen nótaszó, de legyen mellette netán olyan zene, ami nem csak a Zenexpressz, a Diridári vagy a Mulatós kínálatát tükrözi, hanem mondjuk a Petőfi Rádióét is. Legyen vurstli, mert az kell a gyerekeknek, de legyen talán több játszóház és minőségi gyermekfoglalkoztató. És legyenek kiegészítő programok.

Gondolok itt például a villányi vörösbor hetére a pécsi, villányi, környékbeli éttermekben, akik felvállalják, hogy friss alapanyagokból, minőségi ételeket főznek a héten erre az alkalomra. Gondolok előadásokra, hogy borászok meséljenek magukról, boraikról, borkészítésről, lehetőségekről. Akár a rendezvény idejére meghirdetett speciális kóstolókra, évjáratosra vagy más tematikusra. Gondolok arra, hogy legyen részletes műsorfüzet, amiben benne van a hivatalos és az egyes borászok által szervezett off-kínálat is. Mert az is a város hasznára van. Mindennek a közösségi hasznát kell előbbre venni. Gondolok még ezer olyan apróságra, amivel be lehet vonni a gasztronómiát, a kultúrát, azokat az „iparágakat”, amelyekkel a bor szoros szimbiózisban él. És ezek elsősorban nem pénzben mérhető történetek, hanem kisebb-nagyobb ötletek, amelyek jó szervezéssel, akár önkéntesek által elvégezhető munkák. Talán a tavaly megalakult Villányi Bormarketing Műhely környékén még több ötlet és kezdeményezés is lehetne, mint amit jómagam itt felvázoltam.

A Villányi Vörösborfesztivál klassz hétvégi program. Hogy ennél több legyen, hogy minden réteg megtalálja a maga programját, hogy magas minőséget sugározzon, minden egyes provincialista hozzáállást le kell vedlenie. Az ikont kell megmutatni, a teljes fényében. Az úton apró lépések történtek eddig is, és talán türelmetlen vagyok, amikor azt gondolom, hogy fel kell venni azt a ritmust itt is, ebben is, amit a borok már felvettek. Nem csak magukkal, a világgal szemben is. Árnyékainkon túllépni a legnehezebb. Bízom benne, hogy sikerül.