A Gerbeaud adott otthont az olaszrizlingek első nagy kóstolójának. Elvileg 63 pincészet és több mint 100 olaszrizling várt a látogatókra, érkeztek is szép számban. A Winelovers és a Borászportál által gründölt rendezvény egyik előretolt helyőrsége a cégcsoport terjeszkedésének, hiszen a borbáltól a fajtakóstolókon át a (bor)médiakoncentrációig elég határozott jelenléttel keltik fel a figyelmet. De nem is ez a lényeg, hanem maga az olaszrizling. A fajta, ami a mi örökbefogadott gyermekünk, volt idő, amikor jobban keblünkre öleltük, aztán visszaszorult a cselédszobába, most talán visszatér a tisztaszobába. De az étkezőbe mindenképp.

Meglehetősen sokszínű és eklektikus volt a kép, ami délután fogadott. A délelőtti mesterkurzusokra sajnos nem jutott se idő, se energia, pedig biztosan izgalmasak lehettek. De várt ránk így is száznál is több bor, lehetetlen megkóstolni valamennyit, mi is csak pillanatfelvételt adhatunk, hogy is éltük meg a kóstolót.

Mindenekelőtt sokan voltak. Örömteli, mert hallottam előtte hangokat, hogy olaszrizlingért ennyi pénzt nem adunk... Miért is nem? Miért is lenne különb a cabernet sauvignon vagy akár a furmint? Ez a fajta hihetetlenül sok mindenre képes, persze nem mindegy, mit szeretnénk kihozni belőle. De van már azért nem egy referencia-olasz, kóstoltunk is belőlük.

Nem kell azonban mindig rendkívüli nagyság, koncentráltság, ásványosság, egyediség. Jóivású, kedves, gyümölcsös, könnyed, de tartalmas olaszrizlingek is kellenek, hogy megalapozzuk velük a hétköznapok jókedvét. Tisztán vagy szódavízzel, akár szertelen kortyokban is. Találtunk szerencsére ilyenre is példákat.

Jól kirajzolódtak különbségek borvidékek, borászok között, stílusban, felfogásban, tartalomban, célokban. Jó is ez így, horvát borász barátunk mondta, hogy sokkal sokszínűbb volt a kép, mint náluk. Ez akár előny is lehet, ha még tovább lehet (kell!) csiszolni rajta.

Jöjjön, amire feltétlenül emlékeznünk kell: a Pántlika 2012-es alap olaszrizlingje abszolút jó, ivós, könnyed, de fajtajelleges, vannak értékei, van mondanivalója, de a szódát se tartóztatja vissza, elsőnek kóstoltuk és még szeretnénk. Jásdinál ismerkedtünk a csopaki ízekkel, egyre több ásványosság, egyre szikárabb struktúrák. Kis kitérő Zalába, Bussay doktor olaszrizlingje kedélyes, olajos, csúszós, a szomszéd Bezerics olasz meglepően elütő, virágos, szinte a legkevésbé olaszizlinges karakterű volt illatában biztosan.

A Nyári-borok tetszettek, karakteresek, van bennük fajta, van bennük talaj, ember és hangulat. Az új Szászi-olaszok most kevésbé tetszettek, nem tűntek kész, megállapodott tételeknek, de frissek még talán. Viszont a Káli Kövek egyik meghatázó élményem volt. A Rezeda és a Köveskál is nagyon határozott, érett, intenzív és gazdag borok, a fajtán túlmutató tételek, már-már rajnais komplexitással. 

A Kaál Villa érdekes volt, az olasz-zenit házasítás izgalmas kísérlet, de a többi bor sem volt kedvünk ellen. Istvándy Jenőék, azaz Tamásék 2012-es olaszrizlingje telt, izmos bor, de meglepetés volt az 1973-as olaszrizlingjük is. Kis pihenés után indultunk újabb körre. Maurer Oszkár bácskai olaszrizlingje sokkal tartalmasabb volt a "homokról megszokott" boroknál, de hát más a termelő és más azért a Fodor-dűlő is. Bott Frigyes olaszrizlingje hűvös, de kerek és rétegzett, tartalmas történet. Légli Ottó Banyászójával eltöltöttünk egy is időt, no meg a borásszal is beszélgettünk. Eljutottunk Csetvei Krisztához is, bár addigra a Kő elfogyott, a Papír és az Olló is tetszett nagyon, pont jól mutatták meg a móri és somlói terroir közti karakter-különbözőségeket. Visszatérve a "saját" borvidékekhez Ruppert Ákos olaszrizlingjével ismerkedtünk meg, ezt a tételt korábban még nem mutatta meg nekünk a gazdája.

És a horvát vendégeket is megkóstoltuk - ha már az egésznapos/estés tolmácsolást, bemutatásukat is vállaltuk. A Graševina Croatica egyesületet három borászat képviselte. Az iloki bor nekem most kevésbé volt karakteres, izgalmas, a Vina Belje három graševina (olaszrizling) bora viszont megmutatta, mi minden ki lehet hozni a fajtából, hétköznapokra az alapbor, gasztronómiában a prémium tétel lenne jó, míg a Goldberg válogatás igazán kivételes bor, ünnepekre. Az asztalhoz látogató borguruk többségét azonban a Krauthaker Mitrovac Graševina nyűgözte le, valóban izgalmas, ásványos-fűszeres és ugyanakkor szaftosan gyümölcsös olaszrizling.

És elnézést mindazoktól, akiket kihagytam, de nem igazán volt idő jegyzetelni. Összességében még annyit, hogy jó volt egy ilyen kezdeményezés, az olaszrizling megérdemli hogy többet, sokkal többet foglalkozzunk vele és tegyük vissza a borkedvelők asztalára. Akár közép-európai összefogásban is, hiszen pillanatnyilag a horvátok biztosan többen tesznek, eredményesebbek, de még az osztrákok is talán előrébb járnak. De még nem késtük le a vonatot, csak ideje megvenni a jegyeket.

^{A fotókat a vinoport.hu oldalról kölcsönöztük.}