Nagyjából tizenöt helyi borász kínálatát tudtam végigkóstolni akkor helyben, a borok többsége enyhén virágos, friss gyümölcsös illatokkal bírt, szájban masszív savakkal, és valóban szépen bontakozó, egyedi aromaszerkezettel. Egy borász két borát hazahoztam.

Ivan Kosovec fiatal borász, szüretei java még előtte áll. Összesen 3 hektáron biogazdálkodik, a szőlőben a kézimunkát preferálja, a pincében minél kevesebbet avatkozik a borokba. Nem szeretne semmilyen adalékanyagot használni, se fajélesztőket, se korrekciókat, de még a szűrést sem kedveli. Egyéni stílusa a boraiban is megjelenik. Fehérben a škrlet foglalkoztatja, vörösben zweigeltje és pinot noirja sem érdektelen.

Škrlet 2011

Szalmasárga szín, sötét tónusokkal. Elsőre viszonylag semleges illat, olyan fehérboros. Levegőzés után visszakóstolva jön virágosság, valamiképpen lendületesebbnek hat az illat, több benne az izgalom. Birsalma és alma váltakozik, szépen nyílik.

Ízében ugyanezt az utat járja be, a neutrális-fehérboros ízektől a levegőn eljut egyfajta fűszerességbe, alkoholédességgel támogatva. Egészen komoly test, valamiért könnyed fröccsbort vártam, de annál több benne a tartalom, egészen lassan csorog le a pohár falán. Mindezek mellett pedig bőségesen van benne sav, és így lendület is. Nincsenek végtelen mélységei, de elég hosszú időre leköti a figyelmet, érdemes szálazgatni, a levegőt pedig nagyon meghálálja.

Jól behűtve, lassan elkortyolgatva élmény. Érdemes lenne a fajtát a száraz, reduktív furminthoz hasonlítani, nekem is eszembe jutott (lévén utána furmintokat kóstoltunk, volt lehetőség összevetésre), ráadásul Moslavina a moslavac szőlő otthona is, ami egyébként a magyar furmintnak felel meg…

Nálam 87 pont.

Škrlet Selekcija 2011

Ugyanebből az évjáratból készített egy válogatást is, amelynek 20 százaléka egy hétig héjon ázott. Mélyebb illatok, szájban egyszerre édes és fanyar, rusztikus vagy oxidált. Erről az utóbbiról az itthoni kóstoláson sok vita folyt. idehaza nem igazán szokott hozzá még a gyakorlottabb borfogyasztó sem a macerált, héjon áztatott fehérekhez. Más jellegű borok ezek, nyitottság kérdése részben, tapasztalat kérdése másrészt, mennyire tudjuk értékelni, mennyire jönnek be ezek az illatok, ízek.

Két árnyalattal sötétebb színekkel nyit, pici pirkadtság is vegyül a tónusok közé. Mélyebb, picit lomhább illat, barackkal, birsalmával, élesztős jegyekkel. A levegőn folyamatosan alakul, tűnik el az élesztő, lesz egyre több a húsos gyümölcs és a háttérben folyamatosan erősödik egyfajta fűszeresség, úgy tűnik, hogy a levegő itt még nagyobb változásokat indít be. Szájban egészen krémes, alkoholédesség és szép savak veszik körbe az édes gyümölcsöt.

Kenszei azt írja: minimális cseranyag és a macerációból származó kissé nyúlós ízek mellett is van benne élet, hosszasan szagolom és ízlelem, ismerkedem a stílussal, és még most sem egyértelmű, hogy kedvemre való-e vagy sem, de az biztos, hogy hosszasan töprengtem a pohár felett, egyedisége nem csak a számunkra ismeretlen fajtában áll.

A bornak van egyedsége, komplexitása, az idő múlásával egyre szebb a struktúrája, a dinamikája, erőteljes, ugyanakkor élénk, szinte balzsamos aromatikával, egyszerre édes és fanyar gyümölcsösséggel, pont annyi fűszerrel, ami szebbé teszi. Nem vagyok a majd másnap bezzeg milyen szép volt mondatok híve, de ez a bor alig pár óra elteltével teljesen más volt, mint a nyitás utáni pillanatban. Teltebb, nyíltabb, erőteljesebb és intenzívebb.

Nálam 88 pont.