Valószínűleg rozéról a legnehezebb posztolni. A legtöbbjéről copypaste anyagokat lehet csak gyártani. Itt szerencsére van miről beszélni.

A hosszúhetényi Szabó Zolit olvasóinknak nem kell bemutatni, nem egyszer írtunk róla, nem egyszer publikált ő is nálunk. Még ha nem is mindenben egyezik az ízlésünk, de meglehetősen tisztelem az enciklopédikus szőlészeti és bortörténelmi tudásáért, meg azért is, hogyan nyúl a borhoz, mit hoz létre, ha kicsit rákoncentrál.

Az estémet ezzel a borral mindenesetre szebbé varázsolta, két estét is egészen pontosan. Működött filmnézéshez, munka mellé, még a sütőben sütött sajtos bundáskenyér mellé is. Merthogy nem szabvány. Nincs tuttifrutti, de van friss piros gyümölcs, szamóca, málna, ribizli. Pici jázmin. Nincs savtúltengés és gyöngyözés, minden arányos és kedves. Kortyban szélesebb a szokásosnál, kicsit testesebb, vaskosabb, de még mindig a könnyedség határán innen. Nem punnyad el, nem megy át a behízelgő édesbe, van benne lüktetés és van benne anyag is. Egyszerű, de megbízható szerkezet.

Rákérdeztem, zweigelt, pinot noir és néró van benne, ez utóbbiban nem voltam biztos, rá kellett kérdeznem, de már megvan, honnan a jázminos illat. Tiszta, jóivású, kedves, mindene a helyén, nem is akar több lenni a valóságnál. 87/100 pont.