Mit kell tudnunk erről a különleges palackról?

A szekszárdi palackba, mely 2015-ben készült el, hosszú évek közös gondolkodása után, kizárólag kadarka, kékfrankos és szekszárdi bikavér tölthető. Vakkóstolás után kerülhetnek a borok ebbe az üvegbe – így biztosítva azt, hogy csak a bor fajtajellege és stílusa számítson, valamint termőhelyi karaktere.  

A szekszárdi „brand” erősítése a cél, marketing szempontból üdvözlendő és szépen megvalósított gondolat: a palack kicsit extravagánsabb - alapvetően burgundi palacktípus volt a mérvadó - karcsú nyakkal. Négyszer fut rajta körbe a Szekszárd felirat és látható rajta a város címere is.

Vegyük csak sorra a fajtákat!

Ha a kadarkára gondolunk, egy fűszeres, könnyebb vörösbor képe van előttünk. A vibráló, izgalmas bor készítése nem egyszerű, sok figyelmet igényel. Szekszárdon és környékén igen szép tételeket kóstolhatunk ebből a világszinten is reneszánszát élő borból. S noha a szőlőterületeinknek ma már kevesebb, mint egy százalékán termesztik – jó tudni, hogy egykor, a 19. században a szőlőtermelés első fajtája volt nálunk.

A kóstolt tételekből számomra egyértelműen a legizgalmasabb a Pálinkás Pince kadarkája volt – új értelmezést adott a kadarka szónak. Már a színe sem egy tipikus kadarkáé volt, jóval mélyebb, sötétebb színnel ragyogott tisztán, illatában, széna, fűszerek, ízében dohány és némi füstösség volt érezhető, mely kirobbanó gyümölcsös ízében is jelen volt, csodálatos gazdagságot adva annak.  A XXIII. Nemzetközi Kadarkaverseny nyertes tételéről tudni kell, hogy a Pálinkás család pincészete ezzel a fajtával kezdte annak idején a szőlőművelést – nem csoda tehát, hogy ilyen különleges tételre sikerült ez a 2017-es darab.

A kadarkák képe azért korántsem mutatott egységes minőséget, de érdemes még kiemelni a Hetényi Pincészet gyümölcsös, fűszeres, vibráló tételét, mely illataiban is már behízelgő volt. A mindössze két hektáron termelt szőlőből mecseknádasdi kádárok által készített hordókba kerül a bor – ugyanitt folyik a termelő munka is a szekszárdi szőlőkkel rendelkező pincészetnél.

Nem lehet csalódni Eszterbauer Nagyapám kadarkájában sem, gyönyörű test, harmónia, kellemes fűszerezettség jellemzi. A Szeleshát Birtok kicsit alkoholosabb tétele is izgalmas és kellően fűszeres darab.

A kékfrankost, következő „palackra méltó” fajtánkat az egész országban, de a legnagyobb területen a szekszárdi borvidéken termesztik  – nem véletlen tehát, hogy ez a fajta az egyik kiválasztott. Nem is hagy kétséget bennünk ezen a kóstolón sem, hogy ez így van jól. Igazán érett, szép savszerkezetű tételeket kóstolhatunk, akár Hetényiéknél, ahol igazán szép, tartalmas, gazdag fűszerességet és szép savakat tapasztalunk – akár a Schieber Pincészetnél, de kivételes szép tétel a Tüske Pince Baranyavölgyi dűlőről származó tétele is.

A bikavér az utolsó a sorban – de csak most, ebben a cikkben. Ha egy bikavér szekszárdi, lehet bikavér és prémium bikavér is. A minimum négy szőlőfajtából készült házasításnak kékfrankos és kadarka adja minimum 50%-át – így lesz a bikavér szekszárdi. Legalább kötelezően egy év hordós érlelés után kerül palackba ez a kékfrankos feszes savaival bíró, kadarkával – és még természetesen más szőlőkkel is - gazdagított bor.  A teljesség igénye nélkül említeném meg itt a Sebestyén Pince Görögszói Bikavérét – a merlot lágyítja és teszi igazán selymessé, élénk cseresznye, magas alkohol és szép tónus jellemzi. Eszterbauer 2016-os Tüke Bikavére még sosem okozott csalódást – itt is öröm volt kóstolni, a többi bikavér között ez volt az egyik legharmonikusabb tétel. Szép savakat és testet mutatott a Pálinkás Pince bikavére is, éppúgy, mint a Tüske Pince tétele. Mindkettő szép gyümölcsös, érett, karakteres, szép testű bor.

A nyári nap melegét idéző októberi délutánon a vörösbor szerelmeseinek a palackba zárt Szekszárd megmutatta több szép, nagy és ígéretes borát.