Az úgy volt, hogy sok fesztiválon jártunk az idén. Határon túl is, elsősorban dél felé. Megkóstolni, meginni nem tudtunk mindent, de volt, amit ajándékba kaptunk; volt, ami tetszett és megvettük; volt, amit elcseréltünk és volt, amiről már nem is emlékeztünk, honnan került a ládába. Nos, belőlük állítottunk össze egy kis ex-jugoszláv borválogatottat. Afféle Nyugat-Balkán válogatás volt ez, hiszen a bolgár, román, macedón borok hiányoztak a tizenötből. Nem rövid lista következik.

A tengerpartról hazatérve az ember unja a nyüzsgést, a turistára szabott árakat, a kényeztető falatokat és kortyokat. Egy nyugodt, békés, hűvös kisvárost keres, komolyabb kalandok nélkül. Ezen a ponton Ljubljana, a szlovén főváros kicseszik vele, és új izgalmakat kínál. Szlovén borászat, a Movia a Pécsi Borozó hasábjain.

Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).