Szlovénia vonzó ellentmondásokkal teli. Közel is van, de annyira nem is, kicsit olyan is mint egy szerencsésebb magyar régió, de van benne jugoszláv és osztrák vonás is keverve. Néha kicsit jobb is ott, máskor meg egy kicsit ugyanolyan is, mint itt.

Mielőtt túl széles körből mutatnék be élményeket, gyorsan fókuszálok. Szlovéniában terjed és országszerte népszerű, olyan műfaja a vendéglátásnak, amiért picit irigy lettem.
 

Ales Kristancic (fotó: Movia.si)

Borbár a műfaj neve, és a koncepció nemesen egyszerű. Sokféle jó bort lehet kóstolni (tucatnyit, százat, sőt!), decinként, pohárban, lehet bort vásárolni, palackban, nagy választékban, és mást tulajdonképpen nem is nagyon lehet kapni. Egy-két finom falat, esetleg víz, és ennyi, a borbár pont erre van kitalálva: borozgatásra, beszélgetésre, kóstolásra.

Nagyon erős és megalapozott a gyanú, hogy Szlovéniában egy borbár működtetéséhez kevesebb engedély, hatósági beleegyezés és bürokrácia szükséges, mintha itthon próbálkozna az ember. Mégis, egy olyan szolgáltatásról van szó, ami helyinek és messziről jött turistának egyaránt aranyat ér, úgyhogy feltétlen támogatnám, hogy itthon is kerüljön sor áttörésre, és sikerüljön a modellt meghonosítani.

Különösebben alapos utánajárás nélkül (1 darab Est-magazinhoz hasonló helyi kiadvány, 2 perc keresés a neten) három ljubljanai és egy maribori borbár hirdetésével is találkoztam, és mikor a városházáról nevezetes Mestni Trg-en elkapott a felhőszakadás, tudtam: a Movia pincészet ljubljanai borbárja lesz, ahol egy nyári este néhány óráját el kívánom tölteni.

A Movia pincészet messze híres arról, hogy biodinamikus, hazája a  Brda borvidék, a szlovén-olasz határon terül el.1988 óta működnek, 180 éves pinot noir tőkéik is vannak, és hisznek abban, hogy bizonyos bort holdfogyatkozáskor érdemes palackozni. Ales és Mirko Kristančič pincészete 15 hektáron gazdálkodik Szlovéniában, plusz további héten a határ másik, olasz oldalán.

Sauvignon (Blanc) ’06: Mentás, ánizsos illat, aranyba hajló, nemes, komoly szín. Ízben mézes-gyümölcsös aromák. Egy órával későbbre marad belőle (véletlenül), szépen nyílik, barackos, barack kompótos gyümölcsösség kezd dominálni. 85 körül is merne adni rá Pécsi Borozó teszten a zsűri.

Sivi Pinot (Szürkebarát) ’06: Illatban kissé alkoholos, már-már konyakos, pihentetni kell kicsit. Barackkompót, almabefőtt veszi át az uralmat, érdekes, elsőre nem tűnik túl fajtajellegesnek, de ízben szépen (példásan) megtámogatott savgerinccel, élvezetes, komoly fehérbor érzetét kelti. 83 körülre saccolnánk, de lehet hogy szigorúak vagyunk.

Rebula '07: Mivel rebula-ügyi tapasztalatunk alig van, vakon tapogatózunk. Olaszrizlinges az összkép, némi plusz citrusossággal, élénk savakkal (ízben talán kissé túl élénkkel). A fajta állítólag görög eredetű, Boccaccio említi a 14. századból. Kis pihenés után a domináns íz szőlős, de továbbra is alkoholos. A Movia-kínálatból ez valószínűleg még fiatalok közé tartozik.

Zoranka Rebula-ügyi jegyzete:

Ellentmondásos hírnevű fajta, az olaszok ribolla néven termesztik. Régen nem voltak túl jó rebulák, emiatt csak a szlovén, tengerparti és olasz határhoz közeli részeken maradt meg, holott az Isztrián is volt hagyománya... Nagyon terhelhető, a szocializmusban terhelték is ahogy csak lehet, akkor meg pláne nem volt jó. Mostanában kísérleteznek vele (ahogy például Isztrián a malvazijával vagy Kutjevóban a graševinával), hogyan lehetne nagy bort készíteni belőle. Ez néhányaknak (Movia, azaz Aleš Kristančič vagy Simčič) sikerül is, legalábbis ezek a borok már nagyon szépek, de legalábbis sokra képesek. Világosssárga, enyhén aranyos reflexek, citrusos, zöldalmás illatok, gyümölcsös ízek jellemzik - ha jól  jönnek össze a savak, a textúra és az ásványosság arányai, akkor nagyon harmonikus, jóivású, sokszínű és izgalmas bort tud adni.

Veliko Belo ’05: Nagy fehér küvé, ez Rebula, Sauvignon Blanc és Sivi Pinot (pinot gris, azaz szürkebarát) házasítása. Itt jön ki igazán az ásványosság, ami az eddigi fehérekben is bujkált, és csodálatos, de nagyon diszkrét pluszt adott. Ízben komplex, remek savgerinc, hosszú íz, önmaga mint egy utazás, de legalábbis egy útibeszámoló, fordulatokkal, kalandokkal, élményekkel. Egy mérsékelten szűkkeblű Pécsi Borozó-teszt zsűrije is 90 körül adna rá, remek, nagyszerű fehérbor.

Az idő fogy, a vörösborok irányába csak egy véletlenszerű, de nagyon szerencsés kirándulás marad.

Merlot ’03 (ez a kapható legfiatalabb, nem kapkodnak). Illatban meggy, ízben elsőre meggy, majd cseresznye, aztán újra meggylé (mint az Ebner-féle). Mély, gyönyörű, passzoló szín. Kis szellőzés elkél, pláne egy komoly vörösbornak, utána marad az emlékezetesen hosszú és komplex íz, az azt jól megtámogató, élénk savak. Nagyon nehéz itt megállni, és nem folytatni a Movia soron következő vöröseivel.
 

Kóstoló és néhány kelléke (a szerző - elég amatőr - felvétele)

Kissé nehezményezem, hogy vízből a választék a bárban ez: Evian vagy Perrier. Kristančičék maximalisták, talán kicsit túl is lőnek a célon, viszont óriási élményt nyújtanak és magas minőséget. Aki arra jár, tájoljon a gps-szel errefelé:
VINOTEKA MOVIA  Mestni trg 4, 1000 Ljubljana,
Telefon: +386 1 425 54 48.