A múltkori cabernet franc sor elé betettünk pár felvezető tételt, amíg összejön a csapat és hogy összehangolódjunk kicsit. A négyből egy dugósnak bizonyult, egy korrekt volt, de nem maradandó, míg két borról külön is írnom kell, mert szívesen újrakóstolnám őket bármikor.
Bizony ritkán jut eszünkbe bontani egy jó török bort, legfőképpen mert azt sem tudjuk, hogy van, hozzájutni meg még bajosabb. SzabóZé barátunk nyári csatangolásai során török borvidékekre is eljutott, hozott is kóstolót, hét palackot bontottunk, mind vörös volt.
Ha már külföldi borok voltak minap kóstolóasztalunkon (portugál és montenegrói pincészeteket vizslattunk), még pár bort becsempésztem a sorba, hogy tetszik a csapatnak. És az lehet a következtetés, hogy érdemes odafigyelni minden szélirányba, mert jó borok nem csak nálunk készülnek.