Ha Nemesnádudvarra és ezzel együtt Hajósra és Császártöltésre gondolunk, jó esetben még feldereng előttünk a németek hatalmas pincefalvainak képe. Mekkora élet lehetett itt egykoron! Kis túlzással több a présházzal egybekötött sváb pince, mint a lakóudvar a településeken! Ezen túl viszont mintha a borvidéknek ez a része megakadt volna a fejlődésben. Hiába teszi a dolgát - tegyük hozzá, remekül - a borvidéki elnök, Koch Csaba, akit az Év Bortermelőjének is megválasztottak, a Hajós-Bajai borvidék kiugrása várat magára. Vannak üdvözítő jelek, mint a Sziegl Pince felbukkanása a hajósi pincefalu girbegurba utcáján, de a nyolc-tíz évvel ezelőtt általam is óhajtott fellendülés elmaradt.

A vakolatdíszek még romosan is komoly gazdaságról tanúskodnak (fotó: Ercsey Dániel)

Ennek több oka is lehet. Egyrészt a borvidék adottságai eltérőek, így a borokon keresztül nehéz kialakítani egy egységes arculatot. Másfelől a legfontosabb termelő, a már emlegetett Koch Csaba pont a borvidék turisztikailag legkevésbé frekventált részén, Borotán tevékenykedik. Harmadrészt a táj turisztikai arculata sem egységes, melyet a pincefalvak tagadhatatlanul látványos, ám fájóan kihalt képe mellett Baja mediterrán hangulata, annak főtere, fesztiváljai és a Sugovica ural. Van tehát egy kialakult kép az emberek fejében, a gyufatésztás halászlével és a Duna közelségével, miközben még mindig nem evidens, hogy a folyóparti halászcsárdákat összekötve, amolyan Duna-menti gasztronómiai utat képezve, egészen a szerb és horvát csárdákig, ahol hasonlóan főzik a hallét, mint Baján, a bor is szerepet kapjon.

Ezt a ziccert viszont csak egyszer lehet kihagyni! Ha a Bajától szellemiségben valóban távolabb álló svábok (hiszen Baja ennél sokkal összetettebb volt etnikailag, hangsúlyos délszláv elemekkel) nem tudnak nyitni a mediterrán hangulatú város felé, ezzel párhuzamosan pedig nem jelenik meg Baján a sváb gasztronómia is mint tájegységi elem, akkor a borászoknak továbbra sem lesz más lehetőségük, mint megpróbálni helyben eladni a boraikat. Ez jelenleg is egy működő modell, azzal a szomorkás hátulütővel, hogy az alacsonyan tartott borárak és a rendkívül esetlegesen felbukkanó minőségi borturizmus nem segíti sem a borok minőségének a javulását, sem a borászok gazdasági előmenetelét.

Pincehangulat (fotó: Ercsey Dániel)

Mit tehetünk mi?

A vidámnak semmiképpen sem nevezhető látlelet után adja magát a kérdés, mire számíthat és mit tehet az egyszeri borturista, aki eddig csak keresztül robogott a hajósi pincefalun? Először is, álljon meg! Keresse fel Sziegl Balázsékat, kóstoljon (és használja a köpőcsészét, ha kocsival van, hiszen a kóstolás alapján is el lehet dönteni, hogy mely borokból vásároljunk be estére), aztán menjen át a talán kevésbé frekventált Nemesnádudvarra és látogassa végig az alábbi pincéket. Lesz meglepetés!

Szép présház a pincesoron (fotó: Ercsey Dániel)

A Leirer Pince klasszikus sváb műhely a pincesoron, komoly ulmi kapcsolatokkal, tisztelegve az ősök előtt, akik ott szálltak hajóra, hogy új hazát keressenek maguknak. Ha csak egy bort kóstolnak meg, akkor az legen a 2018-as cuvée, zamatos piros és fekete bogyós gyümölcsökkel, közepes testtel, jó savakkal és édeskés tanninokkal. (85/100 pont) A 2019 olaszrizling is tetszett, de az új rozéra is érdemes lesz odafigyelni.

Fotó: Ercsey Dániel

A Hollósy Pince másfél hektárján a kísérletezésé a főszerep, könnyed Irsai és fahordós rozé, a ritka ezerfürtű szőlőfajta és a testes cabernet borok mind előfordulnak náluk. A csúcs számomra a 2020-as ezerfürtű volt, még tartályból kóstolva, a zöldalmás, traubis jegyeire és az elegáns, kerek savakra képzeletben ki is osztottam 84 pontot.

Fotó: Ercsey Dániel

A Bergmann Pince a tudatos borászkofással tér el az eddigiektől. Tudatosság alatt a szakirányú végzettség mellett azt értem, hogy a piac feltérképezésével és a technológiai ismeretekkel megpróbálják a leginkább eladható borokat elkészíteni. Fáj a szívem, hogy a helyben értékesítés és az ezzel, valamint az árakkal idevonzott törzsközönség ízlése milyen irányba viheti majd el a termelőt, hiszen az ő hozzáállásával könnyedén a borvidék legjobbjai közé kerülhetne! Ezt jelzi a 2019-es chardonnay is, krémes textúrájával, kerek savaival és szép gyümölcsösségével, a korty végén egressel és egy kis cappuccinoval. Tényleg nagyon szép tétel! (86/100 pont)

Fotó: Ercsey Dániel

A Víg Pince is még a kísérletezés fázisában van, változó címkevilág mellett a technológia próbálgatása zajlik. A borok jellemzően frissek és feszesek, ez még a vörösborokra is igaz, mint a 2019-es Víg cuvée, ami a fekete bogyós gyümölcseivel úgy tud érettséget mutatni, hogy egyetlen pillanatra sem válik nehézkessé. (86/100 pont) A borász személyisége, humora és nyitottsága könnyen felkapottá teheti a pincét a borfesztiválokon és borkóstolókon edződött közönség előtt is!

Fotó: Ercsey Dániel

Végül, de nem utolsósorban szólnom kell a nemesnádudvari borászközösség motorjáról, akit pusztán a szerepe, a hozzáállása miatt is örömmel kikiáltanék holmi vezérnek, ha nem tiltakozna ez ellen kézzel-lábbal. A település legszebb kereskedelmi pincéjét (borbár-szerű kinézettel) és modern vonalvezetésű boroscímkéjét is magáénak tudó Gruber Pincészet szerencsére nem csak a külcsínyben, hanem belbecsben is erős. A 2019-es kékfrankos szép fajtajelleget mutat, zamatos és jól iható, bár a tannin még kicsit nyers, érdemes várni vele 2-3 évet, mielőtt kibontjuk. (87/100 pont) A tulajdonos-borász, Gruber Attila jól lát a pályán, figyeli a borvidéki és az országos eseményeket, olvas és tájékozódik, képben van a trendekkel és azt is jól látja, hogy a minőség az egyedüli kitörési lehetőség, még ha ez is a nehezebb út és a gazdasági megtérülés sem feltétlenül ebbe az irányba mutat.

A cserszegi a pincénél a könnyebb arcát mutatja (fotó: Ercsey Dániel)

Annyi viszont bizonyos, hogy a Nemesnádudvaron megismert öt termelő akár egy hétvégére is elegendő programmal, kóstolóval és történettel láthatja el az embert, már csak annyi a feladatuk, hogy megfelelő szálláshellyel és étkezési lehetőséggel várják a borkedvelőket (a csipkerózsika álmát alvó Knáb Panzió alkalmasnak tűnik erre a feladatra) és valahogy kapcsolják össze a fejekben a környék sváb és a borvidék délszláv hagyományait, a halászlevet és a sváb ételeket, mindezt összekötve a helyi borokkal és vendégszeretettel. Gyerekjáték, gondolhatnánk, de ennél azért többről van szó...