Ha ismerjük a járást, odatalálni sem nehéz: a Béla király tértől a Bartina utcán fel a Kápolna térig a történelmi városrészen áthaladva, majd egyenesen tovább fel a hegytetőre. Vége felé már turistaútvonal is jelöli az utat, de télen azért próbálkozzanak fagymentes időben. A hely minden szempontból megfelel a kiváló minőségű borkészítés feltételeinek, köszönhetően a magas napsütéses órák számának és a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas lösz talajnak. GálAntal sok mindennel foglalkozott életében, és testvérével Lászlóval viszonylag későn, a kilencvenes évek hozzánk közelebbi felében kezdtek a borászat megteremtésébe. A feldarabolt tulajdoni viszonyok közt termő, hullámzó minőségű és gondozottságú szőlőkből már az ő kezeik közt lett egységes és szép terület, aminek nagy része ráadásul körbeöleli a kerékhegyi épületet, amiben feldolgozó, pince, vendéglő és szállás is található. Könnyű és gyors a feldolgozás, hiteles a környezet, nem csoda, ha házigazda és idelátogató egyaránt imádja.

A névválasztás is tükrözi alapgondolatukat, hogy „valami mást”, kicsit jobbat csináljanak. A cankó néven is ismert madárról elnevezett vállalkozás könnyen megragad az emberek emlékezetében, szinte a kezdetektől fogva. A lehengerlő táj, a kedves kiszolgálás és a kisebb társaságok számára kitűnő feltételeket kínáló vendéglátás és szállás pedig sokakat vonz, nem kevés a visszajáró vendég sem. A fő fajták a kékfrankos, a cabernet sauvignon és a merlot, a kínálatot egy chardonnay és rizlingszilváni házasításából született fehérbor színesíti. Érdekes a rozé is, ami maximálisan tükrözi a borász fent említett filozófiáját. Színe silleres, alkoholtartalma magas és némi maradékcukor is érződik a kortársaihoz képest „komoly” rozéváltozatban. A gasztronómiai vásárokon a látogatók kedvelik,mert kellemes „szoktatóbor” azoknak, akik nem is tudják mit keresnek, de a sok rozét tapasztalt gyakorlottabbaknak is tud meglepetést okozni.

Persze a Tringa pincészet leginkább vörösbor előállításával foglalkozik. A borokat minőségi termelési technikával, kiváló minőségi szőlőből készítik, irányított erjesztéssel. A borok tölgyfahordóban érlelődnek, többnyire legalább egy éven keresztül. A Szekszárdi borvidék imponáló fejlődést produkált az utóbbi évtizedben, nőtt azoknak a pincészeteknek a száma, amelyek nemzetközi mércével mérve is versenyképes borokat palackoznak. A már régebb óta ismert borászatok többsége komoly beruházásokat eszközölt, megteremtve a még magasabb színvonalú működéshez szükséges technológiai hátteret, érlelő- és tárolókapacitást. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) nehéz ugyanakkor karakteres arccal, önálló utakat járva fejlődni – még ha többeknek sikerül is.

A Tringa Pincészet közepes mérete sok szempontból rásegít mégis erre. Annyi palack szinte egyik borukból sem készül, hogy egy-egy bolthálózat polcain országszerte feltűnjön, de a borvidék iránt érdeklődő vinotékák többnyire tartanak tőlük egy-két szép tételt. Mivel azonban nincs eladási kényszer (akad hely a raktárban)valóban ők dönthetnek arról, mikor kerüljön a vásárlókhoz egy vörösbor, meg lehet várni még éretté szelídül egy-egy nagyratörő, nyers vörösbor. A BQ nevű küvéből most fogy el a 2004-es, de a Phaeton (merlot és cabernet sauvignon házasítása) vagy a Diablo (kékfrankossauvignon- merlot a Kerékhegyről és a Görögszóról) sincs 2006-osnál fiatalabban a polcokon.

Vannak szép versenyeredményeik is (a kitűnő Merlot 2007 például nagyaranyat nyert a szekszárdi borvidéki borversenyen), a Tringa-borok számára a „hazai pálya” mégis főleg a fesztiválok, vásárok közönsége, ahol a készítők személyesen beszélhetik rá kísérletezésre az érdeklődő látogatókat. Sokan jártak már náluk sokkal jobban, mint azt az árcímke alapján hinni merték volna, és sok passzív érdeklődő vált kedves rábeszélésük révén fogékony a jó borokra.