A cirfandlit elsősorban azért telepítették Pécs környékére, mert édes bort szerettek volna belőle készíteni. Ez áll a legendákban és valószínűleg igazságtartalma is lehet. Mi száraz borokat (is) szeretnénk belőle. Ismerős kettősség, a furmint elég hasonló cipőben jár, bár jelentősége, hektárszáma miatt is sokkal inkább szóbeszéd tárgyává teszi.

A pécsi kutatóintézetben szimultán három verzió is kapható palackban, egymást mellé tettem őket, hátha segít előrébb jutnom e kérdésben. Annyit elmondhatom előzetesként: ne tegyük (nem elég jó) dugó alá ezt a bort! Vagy türelmes kedvünkben bontsuk és hagyjunk neki időt!

PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet

Pécsi Cirfandli 2016 (száraz)

Az első benyomás kissé felemás volt. Visszafogott illatok, kicsit mintha a dugó is fedte volna, aztán érett gyümölcsös illatok. Talán körte volt a legjellemzőbb. Kortyban sem ragadott el, bár meggyőzőbbnek tűnt. Először a három bort szimultán kóstoltam, majd hűtőbe tettem őket, visszadugózva, és két nappal később kerültek elő ismét. Ennek a bornak határozottan jót tett ez a levegőztetés. Illataiban a gyümölcs került előtérbe, érett körte, előbukkant a várva várt birs, de még az őszibarack is jött. Egy krémes, vastag, jó testű bor, szép érettségben, jó állapotban. érdemes bontani, pihentetni, kóstolni. 85/100 pont.

PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet

Pécsi Cirfandli 2017 (késői szüretelésű félszáraz)

Illata már elsőre is intenzívebb volt, a gyümölcsösség részben túlérett, de friss, utána, mögötte viszont ott vannak az aszalványok, a sárgabarack, a birsalmasajt. És az alkohol, az bizony elsőre is, másodjára is erőteljesen jön belőle, a késői szüret hozott előnyöket, az alkoholszint a hátrány. Elég hosszú, tartalmas, és elég egyedi karakterű bor, viszont egy cseppet erőszakosabb a kelleténél. Az alkoholmennyiségre érzékenyeknél ez biztos sok pontot elvesz, nekem fontosabb, hogy elég sokat mutat a fajtából, és van benne kis különcség. 86/100 pont.

PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet

Pécsi Cirfandli 2017 (édes)

Egy korrekt, lágy, édes, mazsolás, kajszis, birses, kortyban elég krémes, elég selymes, de nem átütő bor. Egy picit a dugóra is gyanakszom, de arról biztos nem tehet, hogy ehhez a cukorhoz picit magasabb savak élénkítenék a kortyot, így a végére kicsit ellaposodik. Cukorfanatikusok a mennybe vihetik, mert élvezhető és van benne cirfandlis jelleg, nekem ez kicsit kevés, mert valahogy ez a bor a legkevésbé emlékezetes a háromból. 84/100 pont.

És hát nem igazán lettem okosabb három cirfandli három napig tartó kóstolása után sem. Édesben van jellegzetes gyümölcsös karaktere, de a savvesztése miatt nem tud robbantani. Szárazban hagyományos szüretben egész korrekt, de nem versenybor, elsőre bizony elvérezne és ritkán adatik meg a pihentető, szakaszos kóstolás. A kései, félszáraz verzió volt a legizgalmasabb, de bizonyosan rétegbor az is.

A cirfandli ezer arcából ez csak három volt, mennyit kell még tanulni, kísérletezni, hogy előbukkanjon, mitől is lesz valóban egyedi a pécsi cirfandli. De az biztos, vagy nagyon jó dugó kerüljön rá, vagy akkor csavarzár, mert nem csak itt, sok év után elég sokszor pont a dugó okozta a negatív érzéseink jelentős részét, ami könnyen kiküszöbölhető.

Valószínűleg a száraz verziók egyediségét kellene jobban megmutatni, de itt van a legtöbb tennivaló, elég sok pécsi évjárat és egy kissé elhalt kampány, de viszonylag sok új és régebbi osztrák cirfandli után ez bizton állítható. Még a borászok sem tudják, kell-e a fajta (kell!), édes vagy száraz legyen (mindkettő!), jól áll neki a fa vagy sem (bátran kísérletezzetek!), és még sorolhatnánk.

A cirfandli a Pécsi borvidéken nélkülözhetetlen és a jelenleginél legalább annyira több figyelmet kíván, mint amennyire jobban ki is lehetne használni. A kis magyar borvidéki széthúzás nemzeti játékunk itt is, de biztató jelek vannak. Már egy ideje, csak most már lépni kell. Megfelelően pozicionálni, bevállalható kompromisszumok árán az egész borvidéket, mielőtt eltűnik teljesen. Vagy elszigetelt, egymással közösséget ritkán vállaló, fajtaválasztékban hasonlóságot is alig mutató termelők maradnak csupán egy egykor volt borvidék mementójaként.