A nyitókép a szerző fotója

Az ilyen rendezvényeken általában nagyon szoros menetrend szerint zajlanak a dolgok, főleg, ha az ember meg van hívva és más szabja meg a programját. Nem volt ez másként Belgrádban sem, ahol hiába kezdődik egy kóstoló hatkor és tart hétig, ha a busz otthagy mindenkit háromnegyed hétkor, hogy elinduljon egy esti városnézésre és utána egy pljeskavica vacsorára.

Nyári emlékek Albániából (Fotók: Ercsey Dániel)

Bevallom a pljeskavica még az albán boroknál is jobban vonzott, így kissé pánikolva ültem be a mesterkurzusra, ahol az első percben nyilvánvalóvá tette az előadó, a szemtelenül fiatal Irdi Lushi (az év sommelierje Albániában 2019-ben), hogy ő sem szeretne lemaradni a vacsoráról, úgyhogy három bort fogunk kóstolni, slussz-passz, plusz némi információhoz jutunk a termőterületekről és a szőlőfajtákról.

Irdi Lushi beszél az albán borokról (Fotó: Ercsey Dániel)

Igazat mondott, az egész nem tartott tovább huszonhét percnél, de valójában az információk annyira alapozónak tűntek, hogy ha álmomból felébresztenek, többet tudok ennél elmondani az albániai hegyek geológiájáról. Meglepő volt, hogy egyáltalán nem említett borvidékeket, másnap óvatosan érdeklődtem és úgy tűnik, hogy még nincsenek kialakult és lehatárolt termőtájak, mindenki azt csinál amit akar és ott ahol akarja. Erre jó példa a Bukovics Martin által felfedezett és megkóstolt Tokai nevű bor a kiállításon, amiről Martin elmondta, hogy élete egyik legrosszabbja, én pedig kiderítettem Irdi Lushitól, hogy nem más van a palackban, mint alexandriai muskotály, szóval egy éven belül megtaláltuk minden idők legjobb és legrosszabb zibibbóját is, ami azért nem semmi teljesítmény.

Fotó: Bukovics Martin

Az albán szőlőfajtákról annyi derült ki dióhéjban, hogy a kallmet egy kékszőlőfajta a Skhodrai-tó mellől, a sheshnek van fehér és vörös verziója és nagyon népszerű, a pulus fehér, a vlosh pedig rózsaszín (én ezt egy értelmeztem, hogy olyasmi, mint a szürkebarát), a serina Berat környékén terem, a cerruját pedig pergolára futtatják.

Albán szőlőfajták (Fotó: Ercsey Dániel)

Kantina Arianiti Dukasi shesh I bardhe 2022

Közepes citrom szín, ahogy az egy fehér sheshtől elvárható. (Viccelek, fogalmam sincs, mit várhatok egy fehér sheshtől!) Illatában érett szőlő, alma és almavirág, de ahogy nyílik, egyre inkább bebarnul az alma és oxidálódik, bár nem megy túl egy határon. Kóstolva viszont ennek ellenére könnyed, élénk savú bort kapunk, citromlekvárral és citromhéjjal, zöldalmával. Frissítő korty, közepes lecsengés, igazi halbor! 85/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Kantina Belba Kavaljon shesh I zi 2018

Mély gránát szín. Illatában pici bors és animalitás, bőr és cseresznye. Kóstolva közepesnél nagyobb test, szép savak, izmos tanninok, de ez nem megy az ihatóság rovására. Az ízben sok meggy, cseresznye és egy pici csipkebogyó is felbukkan, a lecsengése közepesnél rövidebb. 85/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Uka Wine kallmet rezerve 2019

Közepesnél picit mélyebb gránát szín. Illatában eperlekvár, bőr, rózsabors. Szájban közepes testet kapunk, csilingelő savakkal és feszes tanninokkal. A korty könnyed mégis tanninos, miközben lehengerlően gyümölcsös marad végig. Divatos, jól eltalált stílus, érteni vélem a szőlőfajta népszerűségét és látom a borász koncepcióját is. Szép munka! 88/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel