Laikusként mondhatnánk azt, hogy a borkereskedelem veszélyes játszma, ahol a sok pénz, jelentős háttér és a borászok bizalma sem elegendő a sikerhez. De ez csak a felszín.

Nem megyünk bele mélyebben a sztorikba, csak épp megkarcoljuk a felszínt, mit van a fentiek mögött, alatt, kinek hogy tetszik.
Alapvetően az elég keveseknek, hogy ezek a cégek elég sok borászatot hagytak cserben, ígéretekkkel vagy pénzekkel egyaránt.

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter segítségét kéri 33 neves magyar borászat, miután csődöt jelentett az Ital Magyarország Kft. (IMO) - idézzük fel az első hírt, ami tegnap söpört végig fb-hírvonalamon.

Engem egy kicsit a devizahitelesek kárpótlására is emlékeztet ez a sztori, ahol a magasabb hozam/eladás reményében megbíznak a cégek egy olyan vállalkozóban, akinek az előző italforgalmazó cége 2015-ben ért csúfos véget, felszámolással, 2012 óta többszázmilliós NAV-tartozást görgetve maga előtt.

Miért is kell ide állami segítség? Korrekt felszámolás kell! Mennek ugyanakkor a mendemondák szakmai körökben, hogy azért az IMO becsődölése nem volt hirtelen és az is, hogy a szándékos becsődöltetés gyanújától sem mentes a sztori. De ezt majd a nyomozó hatóságok eldöntik.

Szóval még egyszer: minek ide állami segítség? Ismerték a partnert, tudták az előéletét, mégis vakon megbíztak benne? Nos, ennek a kockázatát is viselni illik.

Mondom ezt úgy, hogy elítélem azt a magatartást, amit az IMO vitt végbe (nekünk is volt médiaszerződésünk, minimális kárral írhatjuk le a tartozásukat, icipicit megéreztük, hogyan is működtek) és aminek a kárát most sok-sok magyar pince látja. Sajnálom őket, őszintén. De akkor sem közpénzből kellene ezt megtenni, hanem megvárni az ügy végét és a cég/tulajdonosok vagyonából kárpótolni.

Más módszerrel húzta el a rolót egy másik borforgalmazó. A BAR:24 esetben a cég közölte, hogy befejezi a tevékenységét és minden beszállítóját, partnerét kifizeti. Reméljük, ez így is lesz. Mondjuk eleve bizományban vették át a borok jelentős részét, így a hitelezők itt jórészt borban kapják meg jogos jussukat.

Váradi József, a Wizz Air vezérigazgatója, a mádi Juliet Victor pincészet tulajdonosa (más magánbefektetőket is bevonva) 2020 végén indította el a mintegy 500 milliós befektetéssel kistafírozott BAR:24 nevű online borbárt/borboltot. A biznisz nem igazán jött be, a BAR:24 arctalan és csendes játékos maradt (hiába ajánlott zenéket a borok mellé), az online borpiac reformját sem ez a vállalkozás hozza majd el, hiszen április 26-án beszüntették tevékenységüket.

A pandémia két éve alatt sokan jövendölték meg, hogy most érezik el a borpiac megtisztulása (is), pincészetek és forgalmazók koncentrációját jósolva, ez eddig visszafogottan érvényesül, a BAR:24 nem lett/volt az online borpiac meghatározó szereplője (viszont villámgyorsan égetett el mindenki másnál több pénzt alig másfél év alatt), az IMO csődje viszont figyelmeztető jel a borászoknak is, hogy van ugyan értékesítési kényszer, de azért még nem minden szerződést kell aláírni és nem kell minden ígéretben feltétel nélkül hinni. A piac nem kegyelmez és a fogyasztók feledékenysége sem végtelen.