A Blue Grotto Wine borkereskedés csinos kis borajánló kiadványt állított össze. A Pécsi Borozó korábbi formátumára emlékeztető, négyzet alakú, színes brosúra számos kiváló bort ajánl a vásárlók, vendéglátósok, borkedvelők figyelmébe. Belelapozva látszik, hogy a borajánló kínai, a világ minden tájáról válogatott – bár zömmel francia – borok közt pedig feltűnnek a villányi Gere Pincészet és a Vylyan Pincészet termékei is.

Sokakat persze nem lep meg, hogy a Pannon Borrégió pincészetei közül is számos cég exportál Kínába. Bár pontos statisztikát senki nem készít a Kínába irányuló magyar borexportról, Wolf Csaba, a pekingi magyar nagykövetség gazdasági tanácsosa megerősíti sejtésünket: Elmondható, hogy az elmúlt 2 évben jelentősen növekedett a magyar borexport Kína irányába. Míg 2009 előtt csak elvétve, jelentéktelen mennyiséget exportáltunk, 2010-ben már közel 100 konténer bor érkezett Magyarországról Kínába, és ez az adat folyamatosan növekszik. Jellemzően a villányi és tokaji borok találnak piacot maguknak Kínában, de szekszárdi, Balaton-felvidéki és egri borok is kerültek már kínai polcokra – nyilatkozta lapunk megkeresésére. A tanácsos egyébként jelenleg 8 villányi és 3 szekszárdi borászattal áll kapcsolatban a Pannon Borrégióból.

Hogy mennyi bor fér egy „konténerbe”, amit a gazdasági diplomata említ, azt már egy itthoni szakértő, Makó Veronika, a kisharsányi Vylyan Pincészet exportért felelős munkatársa magyarázta el nekünk. Egy kereskedővel van kapcsolatuk, aki visszatérő jel- leggel vásárol tőlük bort kínai export céljából. Más borászatok további beágyazott magyarországi kapcsolattal rendelkező képviselőket említettek lapunknak (ők cégeket képviselnek ugyan, de ezek vagy részben állami cégek, vagy állami irányítás alatt állnak), akik részletes és alapos tárgyalásokat, valamint az ezzel együtt járó viszonylag kemény alkut követően véglegesítik az üzletet. 20 és 40 ezer lábas konténerekbe kerül a bor, így a palackoktól függően 12–14 ezer palack fér egy tárolóba – mondta el Makó Veronika. A kínai partnerekkel folytatott üzletben szigorú és pontos az adminisztráció, részben ennek köszönhetően is nagyon ritka (az itthon gyakoribb) késedelmes fizetés. A megtöltött konténerek útja rendszerint az EU legközelebbi tengeri kikötőjébe, a szlovéniai Koperbe vezet, ahonnan hajón indulnak tovább Ázsia felé.

(A kép innen.)

A méretben kisebb, de kínai exportban szintén aktív pincészetek közé tartozó Ősi Pincészetet vezető Ősi Gábor említ viszont néhány bürokratikus tényezőt, amik itthon megnehezítik a külföldre szállítók dolgát. Az Országos Borminősítő Intézet (amely már formálisan a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal igazgatóságaként működik) a szállítási okmányt csak arra a nyomtatványra adja ki, amit a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa állít ki és árusít. Kérdésemre, hogy miért nem lehet akkor megvenni ezt mindjárt az OBI-tól, ha úgyis csak ott lehet felhasználni, közölték, hogy azért, mert ők nem vállalták el az árusítását. Csakhogy a HNT Pesten van, az OBI meg Budán – említ egy bosszantó hazai példát. Szintén Ősi Gábor számol be arról, hogy egy tavalyi konténert, ami Ningbo kikötőjébe érkezett, csak több hónapos várakozás után tudták levámoltatni, mivel állítólag ott is bevizsgálták még a borokat, hogy az OBI szállítási okmányában szereplő tételekkel ténylegesen megegyezik-e.

Tévedés lenne persze azt hinni, hogy a hazai piacon olyannyira népszerű magyar borokért két kézzel kapkodnak Kínában is. Egy kínai exportban aktív, nagy villányi borászat képviselője szerint a kínai borkultúra még „gyerekcipőben jár”, a vevők elsősorban a francia borokat keresik, függetlenül azok árától, évjáratától vagy minőségétől. Ezt erősíti meg a Trust hordók értékesítésével foglalkozó Cellarius Kft. ügyvezetője, Ruppert Ignác is, aki lapzártánk idején készült harmadik alkalommal Kínába látogatni. A pocsék bort is drágán adják, de tény, hogy a magyar borok, és általában az európai borok elismertsége magas. A monarchia időszakában magyarok is telepítettek az országban szőlőt, és a monarchia kézműves termékei is megbecsülésnek örvendtek – tette hozzá.

(Forrás innen.)

Ősi Gábor is tapasztalta, hogy a köztudatban olyannyira csak a francia bor van a sok reklám miatt, hogy az megnehezíti a többi európai exportőr dolgát. Tavaly a kínai kereskedőnk kivitte egy expóra a borunkat bemutatni és kóstoltatni. El is ismerték az ottani kereskedők, hogy tényleg kiváló a termékünk, de az üzletükbe nem merik kitenni, mert a vásárlók szinte csak a francia borokat keresik. A köztudatban még a német bor is jobban benne van mint a mienk, mivel a német termékeket ismerik, és ha a német termékek jók, akkor a német bornak is kiválónak kell lennie. A thaiföldi VMwine borkereskedő cég ügyvezetője, Pethő Bence egész Ázsiával kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: Nem szabad a piacot alábecsülni. Itt profik dolgoznak, akik közül sokan Európában és Amerikában tanulják a szakmát, van pénzük tréningre, külföldre járni.

Az is érdekelheti a dél-dunántúli borászokat, milyen fajtájú, milyen jellegű magyar borokra vevő (vagy lehet vevő a jövőben) a kínai közönség. A magyar borokat az ázsiai országban 3 éve forgalmazó Varga Péter (a Peter's Wine cég vezetője) a régióból elsősorban szekszárdi vörösborokkal tudott sikereket elérni. Tapasztalatai szerint a Bodri Pincészet és a Mészáros Pincészet forgalmazott boraira egyaránt komoly kereslet mutatkozik. Általánosságban elmondható, hogy a két végletet, az extra olcsót és a prémium kategórját keresik – mondta el kérdésünkre. A Vylyan tapasztalata ennek némileg ellentmond: tőlük a standard kategóriába eső Rizlinget és Portugiesert éppúgy vásároltak már, mint például prémium Cabernet-ket vagy Merlot-t. (Érdekesség, hogy Pethő Bence tapasztalatai szerint Thaiföldön sikerre leltek a Wunderlich Cassiopeia és Vylyan Montenuevo borai, de más termelők túl tanninos, esetleg régi évjáratokból származó borai megbuktak. „Imádják” viszont a szekszárdi Szent Gaál Pincészet Bikavérét.)

Ősi Gábor érdekes beszédes párhuzamot von: "Nekik nincs olyan borkultúrájuk mint az európaiaknak, nekünk viszont nincsen teakultúránk. Ebből adódik az is, hogy amíg mi egy-egy jobb évjáratért itthon elkérhetünk egy kisebb vagyont is, addig a Távol-Keleten vannak olyan teák, amelyek ára az aranyéval vetekszik. A kínaiaknál évezredek óta teákkal gyógyítottak, az európaiak inkább alkohollal. Ebből adódóan nem tudják úgy feldolgozni az alkoholt, mint az európaiak. Erre vezethető vissza, hogy népszerűek az alacsony alkoholtartalmú borok. Az első Kínába exportált borunk alkoholtartalma 14,5% volt, és ezt túl magasnak találták. Hát, most már tudjuk, hogy 13,5 alkohol feletti bort nem szabad kivinni”

Ez utóbbira Ruppert Ignác is felhívta a figyelmet, aki szerint 13,5–14 százalék feletti alkoholtartalmú bort nem nagyon lehet eladni. Benyomásai szerint fehérben a Rizling- és a Chardonnay-borok is népszerűek, vörösben viszont szinte csak a bordói fajták, a bordói jellegű házasítások, esetleg a Syrah. Az ő megfigyelései szerint a pekingi konyha alapból a csípős, erős, édes, savanyú ízeket használja, amihez inkább az oxidatív, hordós stílus megy. A sanghaji konyha viszont abszolút mediterrán jellegű, sok hallal, rákfélével, garnélával, amihez passzol például a Sauvignon Blanc is.

Attól a riport készítése során mindenki óvott, hogy a kínai piac jelenlegi fontosságát túlbecsüljük. Egy lábnak jó – utalt kínai óriáspiac exportban betöltött szerepére például a Vylyan export-szakértője. Jó áron lehet értékesíteni és a növekvő piac miatt érdemes a gyorsan fejlődő országgal foglalkozni – tette hozzá. Az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet) statisztikái alátámasztják ezt, mivel ezek szerint 2009-ben 12 millió hl bort termeltek és 14,2 millió hektoliter bort ittak meg Kínában. A jelenlegi körülbelül 1,1 literes átlagfogyasztás nagyon messze van például a 30 liter körüli magyar adattól, de már egy néhány literes fogyasztásnövekedés is jelentősen javítana a piac helyzetén, számításba véve, hogy a lakosságszám is óriási és a gazdaság növekedése sem látszik megtorpanni.

A kínai piac növekedése és megerősödése persze vissza is üthet. Visszafelé sülhet el a nyugat szempontjából ugyanis, ha Kínában többen és jobban értenek a borhoz. A minőségi kínai bor megjelenése ugyan jelenleg nem valós veszély, de akár a közeli jövőben átalakíthatja a világ borfogyasztási szokásait. (Bizonyított tény egyébként, hogy a szőlőtermesztés már a Han-dinasztia – Kr. e. 3.–Kr. u. 8. század – idejében jelen volt Nyugat-Kínában. Az 1950-es években pedig kísérleteztek nagyüzemi szőlőtermesztéssel is, ekkor szőlőfajtákat telepítettek be Bulgáriából, Magyarországról és a Szovjetunióból.)

(Forrás innen.)

Cikkünk több megszólalója is kóstolt már Kínában készült vörösbort, bár jelentős áttörésről a forgalmi tételek kóstolása alapján még nem lehet beszámolni. (Az egyik kiválónak mondott vörösbornak például erősen paradicsomos-bazsalikomos íze volt). Hogy a világpiac élénken figyeli a versenytársakat, azt az is jól jelzi, hogy egy városi legenda szerint francia borász-szakemberek javaslatára óriási szállítóhajókkal hordanak be talajt is egyes jobb francia borvidékekről Kínába.

Sőt, azt is hallani, hogy a világszerte elismert magyar Trust az igények közeli kiszolgálására kínai hordókészítő üzemet alapítana. Ezt Ruppert Ignác gyakorlatilag cáfolta: Egyelőre ez csak egy gondolati síkon létező terv, és távol van a realitástól – mondta kérdésünkre. A kínai tölgy egyébként – elsődlegesen a magas légszennyezettség miatt – nem alkalmas hordógyártásra, pedig nagyon jó fehértölgy területeik vannak a Mongol–Kínai határ mentén – tette hozzá, megjegyezve a francia eladásoktól a hordók piacán is mindenki le van maradva. A kínai borpiacok egyébként nagyrészt két francia cég uralja, a francia know how-t és szakembereket is bevető kínai borászatok pedig már jelen vannak termékeikkel kanadai és kaliforniai szupermarketek polcain. Elismertségük még kicsi, de a chilei és ausztrál borok is így kezdték. Kínában pedig már ma is annyi bort termelnek, mint a két említett országban.

Hírek és számok
Számtalan hírt olvastunk Kína borvilágban betöltött szerepéről, amelyek láttán elkezdhetjük megérteni, micsoda változások zajlanak a világban. A jó nevű bordeaux-i Chateau Viaud pincészet például éppen lapzártánk hetén cserélt gazdát. Három évnyi tárgyalás után eldőlt, hogy az állami tulajdonban lévő kínai Cofco cég veszi meg a pincészetet és a 20 hektáros birtokot. De kínai bor készül Ázsiában is. A Vinexpo-ISWR adatai szerint 2010-ben Kína a világ hetedik legnagyobb bortermelő országa volt, megelőzve Chilét és nem sokkal lemaradva a hatodik helyezett Ausztráliától. Az egy főre jutó éves átlagos borfogyasztás viszont 2009-es adatok szerint csak 1,1 liter körül van, így bőven van tere a növekedésnek.

(Az első kép innen van.)