A település, illetve a szőlőhegye a leginkább határos Magyarországgal, a legszélső (legkeletibb) dűlőút voltaképpen a határ egy jó darabig, sőt, van egy rövid szakasz, ahol a dűlőút másik oldala már Magyarország. Ma már természetesen szabadon járható az út – ez (is) tette lehetővé, hogy a helyi szőlősgazdák összefogjanak, és megteremtsék ezt a kedves, barátságos szőlőünnepet, ami egyben a borok kóstolására is kiválóan alkalmas. 

A szántó Magyarország, a szőlő az már Ausztria

A rendezvény barátságos, az időjárás azonban nem volt az, ahogy a cím is mutatja, az idei rendezvényt jórészt elmosta az eső – a pénteki napon egy három órás esőszünet volt mindössze, a szombati nap szépen kezdődött (ekkor volt nekem is szerencsém látogatni), de aztán ekkor is hamar jöttek a zivatarfelhők…

A helyi termelők (Weinbau Familie Hans Rohrer, Rotweingut Prickler, Weinbau Christian Rohrer, Weingut Schlögl, Weingut Toth, Weinbau Hubert Toth, Weinbau Edwin Weber) nem bonyolítják túl a dolgot. A locsmándi szőlőhegy (ami természetesen domb) tetején van egy elég könnyen körbejárható, majdnem szabályos téglalap alakú dűlőút, annak meghatározott pontjain foglaltak „állást”, és várták a két eső között nagyon szép számmal érkező, elsősorban belföldi vendégeket. (Az autók rendszámából ítélve a helyiektől egészen Tirolig). A borászok teljes vertikumot kínálnak, aminek a dandárja természetesen a kékfrankos, ezen a tájon is a vezető fajta, de syrah rozétól, könnyed zweigelten át elegáns pinot noirig, és fajsúlyos merlot-ig elég sok fajtából van kínálat. A készítési mód is változatos, a csendes borok mellett természetesen mindenhol van valamilyen Prosecco-ra hajazó bubis, de találkozhattunk hozzáadott kén nélkül készült borral. Aki pedig megéhezik, annak finom pogácsák, sajtok, kolbászok, sonkák, sőt, lángos és bográcsgulyás (hiába, no, helyenként alig két méterre vagyunk a határtól…) is rendelkezésre áll. 

Mivel még tovább autóztam, valamint csak a kékfrankos koncentráltam, így azért a két eső között mindössze három borászat kilenc blaufränkischát sikerült megkóstolnom – az eredmény így is jelentős. 

Weinbau Familie Hans Rohrer Klassisch bora valóban egy classic tétel: a nagy fahordós érlelés miatt a gyümölcsös jegyek dominálnak, tipikus kékfrankos, és még bőven fejlődhet. Az „S” fantázia nevű tétel mindig egy válogatott, érettebb szőlőből készült, amolyan selection bor, nem feltétlen minden évjáratból. Ez a 2020-as bor nagyon szép, készen van, érdemes belőle fogyasztani. A meglepetés (az egész kóstolósoré is) a „No Devile Inside” fantázianévre hallgató, műanyagtartályban érlelt, hozzáadott kén nélkül készült kékfrankos volt. Ami egy gyümölcsbomba, sok-sok szilvával, szederrel és ribizlivel, mintha egy alkoholtartalmú gyümölcslét innánk. Nagyon élvezetes volt.

A Rábca, a szőlőhegy falu felőli aljában

A Rotweingut Prickler valóban a vörösborok termelője. A blaufränkisch mellett Zweigelt (ez fehér változatban is), pinot noir, merlot, cabernet sauvignon, valamint két küvé is színesíti a palettát. Természetesen rozét is lehet fogyasztani, és alap, hogy olaszrizlingjük is van. A kínálatban lévő hatféle kékfrankosból hármat választottam ki. A Classic 2022-es tétel egy nagyon szép, már kellően érett, zamatos, inkább szilvás, de nagyon gyümölcsös tétel. A Ried Altsatz, azaz Régi Parcella dűlő válogatása szintén 2022-es szintén egy gyümölcsös bor, bársonyos tanninokkal, hordófűszerekkel. A Vitikult válogatás a három termelő által alapított Vitikult szövetség (Vitikult im Kreis des Blaufränkisch) számára készült – és nagyon jól sikerült. Nemcsak én mondom ezt, hanem az elért eredmények is, a tartományi értékelésben döntős lett a bor, azaz, egy igen szűk kör tagja. Folytatja a Ried Altsatz által megkezdett utat, csak még határozottabban hordófűszeres, még határozottabban gyümölcsös is, zamatos is marad emellett, a tanninok pedig már selymesek, puhák, szépen beépültek. Egy kiváló bor.

A Weinbau Edwin Weber maximálisan kihasználta a területben lévő mozgásteret, és a kényelmesebb kitelepülést választva – ki- és áttelepült Magyarországra ☺. Náluk is lehet más vörös tételeket kóstolni, a zweigelt mellett St.Laurent-t, Roeslert, pinot noirt, merlot-t és küvét, no, és természetesen rozé is színesíti a palettát. 

A három itteni kékfrankosból az első itt is a Klassisch tétel volt, az előző kettőhöz teljesen hasonlóan gyümölcsorientált, szeder, ribizli és cseresznye, szép, egyensúlyos tétel. A Neusatz („Új parcella”) dűlőválogatásukban már megjelennek a hordófűszerek, erőteljesebb a bor, de marad a gyümölcsös, zamatos alap is. Végül, a Sonnberg válogatás (szintén 2020-ból, mint a Neusatz) a legmagasabb szintű tétel, sok szilvával és fekete cseresznyével, hordófűszerekkel, teljesen kiegyensúlyozva. A bor különlegessége, hogy gesztenyefa hordóban érlelték, és nem tölgyfa hordóban. 

Érdemes volt azt a rövid kóstolót is megtartani – reméljük jövőre jobb időben, és akkor a többiekre is jut idő.