Januárban nehéz, de mi szeretjük nagyon…

Elrepülnek az ünnepek, elkezdődik az újesztendő és az emberek felsóhajtanak bejgli-morzsás borostával, hogy ez még javában tél. Januárban pangás van, az ég általában ólomszürke kabát és csak Furmint Februárról álmodik a borbarát. Ebbe az állóvízbe csaptak bele a monoriak, vagyis a Monori Borút Egyesület tagjai 2011-ben és a hagyomány azóta is töretlen. Szerencsére azért sűrűbb lett időközben a januári eseménynaptár, ám ez a forralt boros-gasztro fesztivál még mindig az első fecskék között van. Előrebocsájtjuk, hogy mi nagyon szeretjük ezt a rendezvényt, tehát lelkesen ajánljuk mindig!

A recept zseniálisan egyszerű

A monori és Monor környéki borászok tizenöt pincében várják a vendégeket, hogy bögréiket újra és újra teletöltsék a gőzölgő nedűvel. Az előző alkalmakhoz hasonlóan most sem csak borászokkal találkozhatunk, hanem profi szakácsokkal is, akik tudásuk legjavát nyújtják a vendégsereg számára. Lesznek itt házi sajtok, levesek, főételek és desszertek, különleges finomságok. Gyerünk ki a szabadba, járjuk újra be a Strázsahegyet finom falatokért és jó forralt borokért! Ezt a menetrendet a Strázsahegy már kezdetektől becsülettel tartja, nem volt ez másképpen 2020-ban sem!

Egy bögre és egy kitűző

Általában év vége felé kezdenek szivárogni a hírek a szerveződő fesztiválról. Elővétellel már sokan megveszik a jegyüket. A Strázsahegyen (közvetlenül az első állomásnál) az információs és jegykiadó standnál csak beolvassák az adatokat és máris kézbe kerül az aktuális bögre a forralt bornak, hozzá a kitűző a kabátra és rögtön indulhat az élményvadászat. Volt már mindenféle bögre az évek során: üveg, fém, kerámia. Idén a kék 50 árnyalatában pompázó kerámiabögrét kapott a nagyérdemű. 

Tömegeket mozgat meg

A 18-19 ezres lakosságú Monor adja a látogatók legnagyobb részét, de szép számmal jönnek a környékről és a fővárosból és az ország minden tájáról. Megközelítőleg ezer ember gyűlik össze a fesztiválon, ez pont az a szám, amit még jól elbír a “hegy”. Eloszlik a sok éhes-szomjas száj a tizenöt helyszín között, vannak néha torlódások, de senki nem ideges, nem kell sietni, itt mindenki sorra kerül. A rutinos “jégvirágosok” szerint érdemes a nyitás környékére úgy déltájban érkezni és pár óra alatt kényelmesen be lehet járni a pincéket.

A tizedik fesztivál szép kerek szám és jó alkalom kicsit visszatekinteni a Jégvirágtól Borvirágig történetére… Három visszaemlékezést gyűjtöttünk össze csokorba a tízesből...

Ezer pince, ezer élmény… (Visszaemlékezés I.)

Monor lett a mániánk – nem is olyan régóta, tavaly tavasz óta járogatok oda, szinte haza. Az ihatóbb Magyarországért stábja persze már korábban felfedezte (sokat cikkeztünk is róla), első útja még 2009 ködös novemberében vezetett „az úton” végig, mely hazánk első szőlészeti-borászati tanösvénye az Ezerpince falvában, Monoron. Göröngyös az út, enyhén felfele terel, a Strázsahegyre.  Iványi Bianca (2011)

Minden adott… (Visszaemlékezés II.)

Itt a hangulat a lényeg: emberi léptékű a domboldal, nagyjából egy kilométernyi sétával mind a 12 állomás bejárható. Kifogtunk egy hűvös, de napsütéses délutánt, így minden adott volt a jó borozáshoz. Forralt bort mindenhol mértek (különösen tetszett a chilis változat – már régóta kárálom, hogy a csípősnek van létjogosultsága a fagyban), egyes gazdáknál pedig kóstolhattunk újborokat is (fehéret, rozét, vöröset egyaránt). Borravaló Fater (2012)

Bögrével a kézben pincéről pincére (Visszaemlékezés III.)

Summa summarum, remek évkezdés a monori Forralt Bor Fesztivál. Idén az időjárás is kedvezett a programnak, de nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy akár hóesésben is megvan a bája a Strázsahegynek, a présházak közt szálló forralt bor illatának, a bögrével a kézben pincéről pincére járásnak. Aki pedig nem akar egy évet várni, annak nyáron a Borvidékek Hétvégéjét tudom ajánlani, ahol sokszínű kulturális programokkal, helyi, valamint “vendégborvidékek” boraival, családias, jó hangulattal várják a borturistákat. Szabó Berni (2015)

Mi volt most 2020-ban?

Beszéljünk a 2020-as fesztiválról is a nosztalgiafröccsözés után. A feliratozott kék élménybögrébe sok forralt bor került, de az egyik legizgalmasabb a Hidegkuti Tibor, strázsahegyi borász által készített mix volt. A Baldavári Pince állomásán kínálta gőzölgő italát.

Meg is vannak az összetevők (csak a mennyiségek titkosak): sauvignon blanc, cassia fahéj, szegfűszeg, kardamom, csillagánizs, fekete bors, gyömbér. A belefőzött gyümölcsök: csipkebogyó, alma, körte, narancs, ananász, narancshéj (fehér rész nélkül) és méz. Az eredmény egy varázslatosan fűszeres, alapvetően harmonikusan citrusos ízvilág, nem a megszokott édes és fahéjas kombó. Mindenképpen egyéniség, szépen jött a csillagánizs, a keleties stílusú kardamommal. Kis csípősség a borstól és gyömbértől és a narancsos, csipkebogyós vonulat jól adta a savakat.

Rögtön, az elején a H-Pincénél a vérgombócot, házi erőleves kocsonyával a Tanya csárda főzte ízesen. Imádtuk Király János által készített omlós marhapohát vadas krémmártással szalvétaágyon a desszert pedig a Rigoletto Cukrászda meggyes pitéje volt a Czeglédi Pincében.

Ahogy a zsírban sült kacsát is befaltuk káposztás cvekedlivel a Kétszabó Fogadóban. A lángost másképpen készítő Zsíros Lángos, frissen sült Monori-csabai lángosát és Lángos Zserbóját sem hagyhattuk ki. Akinek kedve szottyant a bort tisztán kortyolni, annak is volt lehetősége egy széles repertoárt megkóstolni a vidékről: Aranyi, Bóka, Csúzi, Lukácsy, Megyeri-Hanti Pince, illetve Hidegkuti Tibi és a Szárazhegyi Szőlőbirtok borai közül válogathatott.

A kedvencünk most a virgonc, Kacaj nevezetű 2018-as Pinot Noir lett a Megyeri Hanti Pincétől, egy brutálisan gyümölcsös: málnás, meggyes, ribizlis, fűszeres, lehengerlő a bor, még friss, de szép anyag, picit lehetne hosszabb is, de még fejlődésben, nagyon tetszett! 

Szóval, még nem voltál a Jégvirágtól Borvirágig rendezvényen?

A Jégvirágtól Borvirágig rendezvényt mindig támogattuk, aki egyszer belekóstol a hangulatába az függővé válik! Ez Magyarország legjobb forralt boros gasztrofesztiválja. Budapestről is könnyű elérni – egy vonatozás a Nyugatiból és ott vagy a monori Strázsahegyen! 

Jövőre ugyanitt, most már veletek együtt kedves Pécsi Borozó olvasók, találkozzunk 2021. januárjának első felében és járjuk együtt a hullámzó pincegádorok vidékét a monori Strázsahegyen! Hajrá Monoriak! Hajrá Strázsahegy!

Cikkünk Az Ihatóbb Magyarországért mozgalommal együttműködésben jelent meg.