Az összes rosszul rögzült tudásunk, a kétes spekulációk és meredek hipotézisek értelmüket vesztik, amint a tudomány egy teljesen összeállt DNS-kirakó formájában pontot tesz a történet végére. Vagy éppen újakat szül, alant jómagam is továbbgondolom rögtön a kialakult helyzetet.

Jöjjön akkor a bombahír. Megvan a furmint komplett családfája, a geilweilerhofi kutatató intézet által létrehozott nemzetközi fajtajegyzék honlapján bukkantam rá, eképpen fest:

HEUNISCH WEISS X ALBA IMPUTOTATO

Előbbi fajtát a korábbi írásban már bemutattam, utóbbi számomra is ismeretlen, nemigen találni róla szinte semmit se a szakirodalmakban, se az interneten. Annál többet tudunk kezdeni annak felmenőivel, azaz a furmint nagyszülőkkel: a sárfehérrel és a hamvassal. Kezdjük az előbbivel. Ennek a sárfehérnek nincs semmi köze a ma inkább ismert arany sárfehérhez, ami csupán 1999 óta viseli ezt a nevet, valójában

fehér dinka

a becsületes neve. A két fajta között semmilyen párhuzam nem vonható, az általunk tárgyalt jellemzően inkább a Dunántúl környékén terjedt el. Északon Neszmélytől a Mátráig, lentebb Somlón át a Balaton-felvidékig, délen Tolna és Baranya megye volt még a termőhelye. Illetve határainkon túl az előző szövegben már megismert Moslavinai borvidék. 

Engedtessék meg nekem egy kis személyes adalék: régi mecseki fajtaként jómagam is foglalkozom vele, nagyon egyedi illata, íze van. Akár magyar sauvignon blanc-ként is aposztrofálhatnánk, az egyetlen problémája, hogy nőjellegű virágai révén (lásd a képen) segédbeporzásra szorul. Emiatt is tűnt el számos pozitív tulajdonsága mellett a termesztésből. Ettől függetlenül nekem szinte mindig szépen termékenyült - igaz, 9 szomszédos régi fajta siet a segítségére az esetleges meddőségében.

A másik fajta a hamvas, amiről rögtön le is szögezném nem az. Hanem a

szürke barátcsuha.

E két fajtát korábban összetévesztették, Németh Márton tisztázza a különbözőségüket Ampelográfiai Albumában. Annak ábráit összevetve a német fajtajegyzékben található "hamvas" levelének képével derül rá fény. A szürke barátcsuha tagolt, ötosztatú levelű, a hamvas nem. Hermann Goethe, a XIX. század legnevesebb ampelográfusa is ötosztatúnak írja le a "hamvast" (azaz a barátcsuhát, remélem eddig követhető).

Továbbá azt is írja, hogy vélhetően a kölni kék nevű szőlőfajta szürke színváltozata és Pécs környékén terjedt el. Németh Márton dettó ugyanezt a szürke barátcsuha kapcsán írja le. A kölni kéket Goethe stájer eredetűnek tartja, ezen kívül a mai Szlovénia, Horvát- és Magyarország peremvidékén terjedt el. A fentebb említett heunisch weiss elterjedtsége kapcsán ugyanez derül ki. 

Talán már sejthető, mire is szeretnék kilyukadni: a szlovén (alsó-stájer), horvát (moslavinai), dél-dunántúli (Pécs) háromszögben megtaláljuk a furmint őseinek mindegyikét, illetve a furmintot magát. Ezért valószínűsíthető, hogy születését, kialakulásának őshazáját errefelé érdemes keresni. 

Immár márciusban, húzzuk ki magunkat büszkén mi itt a déli végeken!